Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

Frá n cziao rsz ág. Visszautasítás. Assisi szent Ferencz híres életíróját, Sabatier Pált felszólította az assisi szent Ferencz életét tanulmányozó nemzetközi egyesület elnöke, hogy vegyen részt abban a békepropagandában, a melyet annak az egyesületnek tagjai kezdeményezni óhajtanak. Sabatier ezt kereken visszautasította, mert ő azok sorába tartozik, mint mondá, a kik a késhegyig menő harcznak hirdetői. A béke szerinte árulás. A németek győzelme szerinte a brutális erőnek diadala lenne. Mozgosítani kell mindent a német kultúra ellen, a mely voltaképen nem egyéb, mint a kardnak és az arany borjúnak imádata. Sabatier úr persze elfeledte már azokat az invektívákat, a melyekkel a búr háború idején a franczia nemzet nagy része a gyémántkirályok szolgálatába szegődött angol politikát illette. — Jól esik ezzel szemben arról értesülni, hogy az oly áldásosán működő párisi misszió lapja így ír: „Csak bátorság. A mi nagy ideálunk, a melyet lelkünkben a nemzetek testvérüléséről, a fajok egymáshoz való közeledéséről lelkünkben táplálunk, nem enyészhet el. Talán épen ez a háború visz bennünket közelebb az óhajtott nagy czélhoz. Hiszen olyan rémítő ez a háború, hogy minden kilátás megvan arra, hogy megöli a háborút ... A mi mostani nyomorúságunk tüzében születik meg az új korszak. Erkölcsi újjászületésre van szükségünk. A háború megölte az absinthot, a szenyirodalmat. Nem veszítjük el reménységünket. A mi nagy missziói munkáinkra is jönnek majd jobb idők, dagályok a nagy apályok után. —p. IRODALOM. Két új etliika. Schlatter A.: Die christliche Ethik. 386 1. és Háring T.: Das christliche Leben. 552 1. Mindkettő megjelent Stuttgartban a Vereinsbuchhandlung kiadóvállalatában. Utóbbi 3. kiadásában. Mindkét mű ára kötve egyenkint 8 márka. Az etliika véghetetlenül gazdag irodalomtörténetéből tudjuk, hogy tudományunk rendszerének felépítésében, sőt tananyagának elosztásában az írók nagyon eltérnek egymástól. A hány író, annyi a felfogás. Különösen észlelhető az az etliika gazdag német irodalomtörténetében. Ennek okát Luthardt abban látja, hogy az ethikának nincsen olyan történeti, előkészítő jellegű studiuma, mint a milyennel rendszeres theol. tudománytársa: a dogmatika a dogmák történetében, mint keresztyén tanfejlődésben dicsekedhetik. A ker. ethosz-erkölcsiség története máig sincs megírva. Örömmel jelezzük, hogy az etliika gazdag német irodalmában Köstlin, Lemme és Herrmann művét Schlatter és Háring ethikája követte. I. Schlatter tübingai egyet, theol. professzor testes újszövetségi theologiáját és nemrég megjelent dogmatikáját (ismertette Daxer és alulírott) nagyarányú és minden ízében eredeti felfogású ethikája követte. Teljesen új gzöv. alapon építi fel rendszerét Szinte beleszőve az új szöv. tananyagot a rendszeres theol. ethikai fejtegetés keretébe. Irodalmat sehol sem idéz. Senkitől sem tudja magát függőségben levőnek. Ethikájában is, mint előző műveiben teljesen eredeti és önálló gondolkodónak tűnik fel. így p. o. a tananyag elosztásában. Platón görög ethikájának mintájára négy kategória, hogy úgy mondjuk : erényfogalom alá foglalja a keresztyén ethika tananyagát. E négy fogalom : az igazságosság, az igazság, az üdvösség s az erő fogalma. Hát még az ő tiszta erkölcsi belátástól, gazdag ismerettől és tapasztalattól és főleg erőtől duzzadó markáns fejtegetései, a melyek szinte imponálóiag hatnak az olvasóra. Kevés eredetibb és önállóbb theologusa van napjainkban a német protestáns theol. irodalomnak Schlatternál. Markáns ker. vallásos és erkölcsi személyisége egy Augustinusra, Lutherre, Bengelre, Schleiermacherre és Rothéra emlékezteti az olvasót. Ethikája méltó pendantja az ő nagyszabású dogmatikájának. Ethikájának főleg erős bibliai új szöv. és gyakorlati tapasztalati oldala van. Ismeretes, hogy új szöv. magyarázatainak hármas kötetével is gazdagította írásmagyarázati irodalmunkat. E tekintetben való tájékozottsága az erlangeni Hofmann nagyhírű „Schriftbeweis" cz. művére emlékezteti az olvasót. Isten kegyelméből nagy theologus minden ízében, a kitől még igen sokat várhatunk. II. Egészen másnemű Háring ethikája, mely rövid időn belül immár harmadik kiadásában hagyta el a sajtót. Dogmatikájához hasonlóan, mely „Der christliche Glaube" cz. alatt jelent meg, csaknem minden lapján „bővült és javított" kiadás, s miudkét művében nagy Reischle hallei tanár „vezérgondolatait" vallja mesterének. Bevezető részében főleg tudományunk nevével és a bölcseleti erkölcstanhoz való viszonyával foglalkozik behatóbban. Hisz utóbbi egy Wundt vagy Paulsen ethikai rendszerében igazán monumentális művel dicsekedhetik. Véghetetlenül gazdag tananyagát „A ker. erkölcstan és annak ellenei" és „A ker. erkölcstan a maga benső szerves összefüggésében" cz. kettős nagy szakasza alá foglalja. Hát aztán a részletekben : az ethika individuális és szocziális részében egyaránt mennyi evang. szó és gazdag erkölcsi élettapasztalat található. Az első szakasznak egyik leggazdagabb és legtanulságosabb részlete a ker. erkölcstan igazságáról, névszerint a lelkiismeretről, az erkölcsi szabadságról, a vallás és erkölcsiség egymáshoz való viszonyáról s a ker. erkölcsiség felülmulhatatlanságáról szóló rész. De méltó társai az individuális és szocziális ethikának gazdag tárgyú — helyenkint kritikai — fejtegetései is. Milyen helyes és tiszta felfogást ád p. o. az államok egymáshoz való viszonyáról és közelebbről a háborúról. Az „ethika irodalma" cz. fejezete úgy az egésznek, mint a részletkérdéseknek megvilágításánál megbecsülhetetlen tájékoztató szolgálatot teljesít az olvasónak. Úgy Schlatter, mint Háring ethikája —- utóbbi