Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-04 / 14. szám

Rákosi Jenőnek küldött ki repülőgépen az ostromlott várból. • Változatos hangú költemények, telve lírai hangulattal ! Ha csoportosítanunk kellene e verseket, első sorban azokat említenők, melyeknek műfaját — nézetünk szerint — maga Gyóni teremtette meg : a háborús zsánerkölteményeket. Felemlítenők e fajtából az Őrségen, Őrtűznél, Vasárnap a sánczon cz. költeményeket. Például álljon itt az elsőnek említett kültemény : Sötét felhők sűrűn gomolygnak — Idekéklik a lengyel határ. Patak hidján alkonyi csöndben Egy katona kaptákban áll. Patak hidján haptákban áll — S gondolata, mint ég felhője Sűrűn gomolyg és odaszáll A mesebeli drága nőre. A drága nő most merre van? És merre-merre minden szépség? Egy katona Őrt áll a hídon S számolja a szíve verését. A másik két költeményben a leíró hang helyét a drámai foglalja el. Mindkettőben a harczoló katona életéből ragad ki egy képet a költő és vonja be nagyon finom hangulattal; a „Vasárnap a sánczon" czíműben két katona beszélgetését rögzíti le. Az egyik álmodozóan beszél otthon hagyott feleségéről és kis gyermekéről, a ki folyton édesapja után tudakozódik. Pajtás, húzódj csak erre közelebb! — szólítja meg erre a másik katona az álmodozót — A golyó már a földet mind kivájta. Jobb lesz nekem a te fekvőhelyed ; A kicsi fiad ne várjon hiába . . . Nekem nincs fiam, a ki haza várjon. Vannak versek a kötetben, melyek a török korszak végbeli katonadalaiként hatnak, oly könnyed a forma, oly játszi ós finom a hang. Olvassuk el csak a „Levél a Grániczról" czímű vers első strófáját: Kelt levelem már Polyák országba, íróasztalom Katonaláda. Irószerszámom Panganét vége — A ki olvassa, Békesség véle. A „Magyar katonák dalá"-ból is ugyanaz a hangszói, a mely a kuruczkori virágénekek legszebbjeit oly maradandó becsűvé tette : Lángoló vörösben Lengyel hegyek orma . . . Meglátlak-e még haj, Kedves falum tornya, Kinyílik-e még rám Egy kis ablak szárnya, Meglátom-e magam Egy szelíd szempárba? Vigye a levelem Búgó galamb szárnya Az én édesemnek Szép Magyarországba. Mondja el fenszóval: Semmi bajom sincsen. Mondja el halkabban : Megszakad a szívem ... Mi a háború nekünk ? Szent leszámolás, adja meg a feleletet a „Ferencz Ferdinánd jár a hadak élén" cz. költemény. Úgy mutatja be e vers a tragikus végű trónörököst, mint az orgyilkos nemzet boszulóját, a ki felpattantva az artstetteni kripta zárát, élére állt a hadseregnek, melynek fegyverei vezetése alatt „Útat a boldog, szebb jövőbe vágnak". Ez a négy sor fejezi be a ritka szép költeményt: Szent László óta aludt a legenda, S most egész világ újra ámul fényén. Szent dördüléssel mikor dörg az ágyú, Ferencz Ferdinánd jár a hadak élén. A halálos dáridóra koszorúzott fővel indul a költő. Megcsókolja az édesanyja arczát, a ki mosolyogva bocsátja el fiát, mintha vígadni menne. A vigalom áll is már! A költő meg is találja érzékeltetésére a kellő hangot: A dáridón már zeng, zeng: Sipít a halál aczélsípja ; A kartács vad czimbalma zúg, Nagy dob szavát ágyú gurítja. (A nagy dáridó.) Külön ki kell emelnünk, hogy költőnk a háború borzalmainak az emberre tett pszichikai hatásait nagy készséggel, erőteljes nyelven, új fordulatokban bővelkedő festői kifejezésekkel tudja rajzolni: ... Minden nap új csodára ébredek, Hogy élek még, ó mesebeli jóság! Hallom, haraggal búgnak a hegyek, S látom : az erdőt lángok lobogozzák. Látom a réten a vakand-lyukat, Halálos ágyúk vaskölykei túrják; Fönt egy gépmadár csillagot rúgat, S harsogni hallok győzedelmi hurrát. (Csodák.)