Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-28 / 13. szám

lelkész, a pestmegyei Kálvin-Szövetség elnöke, üdvözölte még a közponii Kálvin-Szövetséget. Rendkívül kedves modorban ismertette a háborúnak a falusi nép lelki világára gyakorolt hatását s ezzel kapcsolatban azt, hogy a háború viharaiban is hogyan épül az Isten országa. Fiers Elek néhány háborús költeményt szavalt el nagy hatással, majd B Pap István zárószavai és a Himnusz eléneklése után véget ért a hallgatóság lelkében maradandó nyomokat hagyó estély. Elénk bizonysága ennek az, hogy a ki jövetnél kirett perselyekbe 64 K 50 f gyűlt össze a katonák közt szétosztandó iratok költségeire is. IRODALOM. Harnack Adolf két újabb könyve. Olvasóink előtt nem ismeretlen nagyság már Harnack Adolf, a berlini egyetem híres theol. tanára. Nagy hírnevét nem utolsó sorban tudományos irodalmi munkásságának, nagyszámmal megjelent tudományos, élvezetesen írt könyveinek köszöni. Harnack Adolf igen termékeny író és majdnem minden könyve, a mely megjelenik, széleskörű érdeklődésre tarthat számot. Harnack egyháztörténész. Azért legtöbb műve a történeti theologia körébe vág. Itt főleg a dogmatörténetet és a régi keresztyén irodalom történetét mívelte s ezen a téren sok könyvével úttörő munkát végzett. De kedves munkatere volt Harnacknak mindig az új-szövetséggel való foglalkozás is. Az utolsó évtizedben külön egy kis gyűjteményt állított össze és adott ki, mely az új-szövetségbe való bevezetés egyes kérdéseit, főleg Lukács evangélistát és műveit tárgyalta („Beiiráge zur Einleitung in das neue Testament" czím alatt; eddig megjelent 6 füzet). Eme gyűjtemény utolsó füzetje összefoglalja Harnack nézetét az új-szövetségi kánon (könyvek gyűjteményének) keletkezésére nézve. Czíme: „Die Entstehung des neuen Testaments und die wichtigsten Folgen der neuen Schöpfung" (Az új-szövetség keletkezése és az új alkotás legfontosabb következései. VIII és 152 1. 8°. Ára 4 mk., kötve 4"20 mk.). A könyv nem beszéli el az új-szövetség könyveinek keletkezését időbeli sorrendben. Ily könyvekkel már rendelkezünk, az utolsót Leipoldt münsteri theol. tanár írta. Harnack inkább rendszeres áttekintését adja az új szövetségi kánon történetében felmerülő problémáknak. Harnack öt ily problémát ismer, nevezetesen : 1. Miképen jutottak az egyházban arra, hogy az ó-testamentom mellett még egy második tekintélyszerű írást, t. i. az új-szövetség könyvét összegyűjtsék? 2. Miért találhatók az új-testameniomban az evangéliomok mellett még más iratok is és oszlik fel ily módon az új-szövetség az „evangéliumű

-ra ós az „í\postolus"-ra ? 3. Miért van négy evangélium az új-szövetségben és nem csak egy? 4. Miért maradt csak egij prófétai irat reánk az új-szövetségben, miért nem több, vagy egy sem ? 5. Tudatos alkotás-e az új-szövetség és mikép jutottak az egyházak egységes új-szövetséghez? Ezek a kérdések aztán persze megint más kérdéseket foglalnak magukban s Harnack feleletet keresve a kérdésekre, könyve első részét nyújtja nekünk, mely ama történeti motívumokat tárgyalja, melyek az új-szövetség alkotásához vezettek. Azonban, mint már könyve czíme is jelzi, egy második részben tárgyalja aztán azokat a következéseket is, melyeket az új-testamentom megalkotása maga után vont. Harnack 11 ily következést sorol fel és fejt ki, melyeknek előszámlálása azonban itt messzire vezetne. Csak kiemeljük pl. azt, hogy az új-szövetség létrejövetele megóvta az őskeresztyén irodalom legértékesebb részét az elveszéstől, de a többit aztán kitette az elmerülésnek. Aztán az újszövetség megadta a lehetőségét, hogy theol.-egy házi és profán keresztyén irodalom kifejlődjék. Az új-szövetségben a kath. egyház alkalmas fegyvert talált, mellyel az eretnekség ellen, mint nemkeresztyén elem ellen védekezhetett, de oly ellenőrző tekintélyre is akadt, a mely előtt, mind kevésbbé tudott megállani. Az újszövetség megakadályozta, hogy a ker. vallás tartalmát rövid kifejezésre hozzák, de másrészt meg is óvta a keresztyén tant attól, hogy vallásfilozófiává váljék. Még más ily következményeket is állapít meg Harnack. De mi itt csak megemlítjük még, hogy könyvének egy külön függelékében még pár specziális kérdést tárgyal, mely tárgyával összefügg, pl. Marcion prológusait Pál leveleihez, az Üj-testamentom elődeit és vetálytársait stb. Mint már említettük, Harnack az új-szövetségbe való bevezetéshez írt adalékaiban eddig legnagyobbrészt Lukács evangélistával és műveivel foglalkozott. Ezekben a dolgozataiban szerzőnk azt vitatta pl., hogy az „Apostolok cselekedetei" könyvének szerzője csakugyan Lukács és ezt a nézetét nyomós érvekkel védelmezte ama nagyszámú tudósokkal szemben, a kik azt kétségbe vonják. Lukács evangélistának és műveinek eme méltatásával a szabadelvű vezető theologus sok tekintetben egészen azonos utakra jutott, mint a milyeneken a konzervatív theologusok közül sokan (pl. Zahn, Zöckler s mások) mindig jártak. Az utóbbi időben azonban fellépett egy filologus, egy görög nyelvész, Norden és egyik könyvében, melynek czíme : „Agnosthos Theos. Untersuchungen zur Formengeschichte religiöser Rede", Pál apostolnak az athéni Areopágon tartott beszédjéből indult ki, melyet az Apóst. csel. könyve őrizett meg számunkra (17.16-34.) és erről a beszédről mindvégig azt tételezte fel, hogy az az Apóst. csel. könyvének nem eredeti alkotó része, hanem egy későbbi „redaktor"-nak a 2. század elejéről származó betoldása. Harnacknak eddigi az Apóst. csel. könyvére vonatkozó „apologetikai" munkásságával merőben ellentétes ez a feltevés; azért nem csoda, hogy tudósunk tollat ragadott és könyvet írt ezen a czímen: „Ist die Rede des Paulus in Athén ein ursprünglicher Bestandteil der Apostelgeschichte?" (Vájjon eredeti része-e az Apóst. csel. könyvének Pál athéni beszédje? 98 1. Ára 3 mk.) Harnack Norden munkáját nagy elismerésben részesíti, de a mi Pál beszéd jének az Apóst, csel. könyvéhez való tartozását illeti, abban ellentmond