Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-21 / 12. szám
PROTESTÁNS EGYHAZhsISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből : Végzetes csere. Ford. Dr. T. I. — Vezérezikk : Márcziusi napok. —p. — Tárcza : Csak egy éjszakára, dyóni {Áchim) Géza. Emlékezés Misztótfalusi Kis Miklósra II. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld.: Sebesült katonák lelki gondozása a kórházakban. III. Marjay Károly. Német istentisztelet a tekeházai magyar templomban. Benkő Viktor. Isztriában, Krajnában. E. Szabó Dezső. — Külföld: Németország. — Irodalom. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Végzetes csere. „De felkiálta az egész sokaság, mondván : Vidd el ezt és bocsásd el nékünk Barabbást!" (Luk. 23.J8 .) Valahányszor ezt a helyet olvassuk, mindig hihetetlennek találjuk azt, hogy hogyan követhette el Izrael népe azt a végzetes cserét, hogy Isten helyett Barabbást kérte. Pilátus szándékosan kínálta oda a népnek Barabbást, mert azt hitte, hogy inkább Jézust választja, mint azt az elvetemült gonosztevőt. A különben éleseszű római még akkor nem ismerte a zsidó fanatizmus kiolthatatlan tüzét. Csak most látta azt a kimondhatatlan gyűlöletet és vak bosszúállást, mely őt magát is megrendítette. A feldühödött tömeg feláldozza az ártatlan embert, a szívek, a lelkiismeret nagy tisztogatóját és követeli a gyilkos elbocsátását, a ki az állam és a társadalom felfordulására tört. Persze nem tudta, mit cselekedett. Az ártatlan názárethi Jézussal együtt minden kincsét feláldozta. Eldobta magától az üdvösség biztosítékát, az irgalmas Isten helyett újra a bosszúállót kereste, saját hazáját a romlásba taszította, külsőleg és belsőleg hatalmasan meggyengítette. Ezzel a végzetes kiáltással: „Vidd el ezt!" Izrael politikai és nemzeti életének megadta az utolsó döfést. Es a mi még végzetesebb, ellenállt Isten hivogató szavának, hogy végre már bűnbánatra szelídüljön. A mai időben folytatott zsidótérítésnek is az a legnagyobb akadálya, hogy egykoron ez a nép ezt az elképzelhetetlen cserét elkövette. De az a következményeiben gyászos végződésű csere a keresztyénség történetében is többször megismétlődött és megismétlődik manapság is. Ez a kiáltás: „Vidd el ezt!" a keresztyén egyház első éveiben is elhangzott és azóta folyton hangzik sokaknak ajakán, hol erősebben, hol gyengébben. Nemcsak a kimondott gyűlölet, nemcsak a tudatos bosszúállás kiáltja ezt, hanem sokszor egyes vallásos áramlatok és mozgalmak közepette is meghalljuk azt a riasztó hangot, mely a tömeget elakarja idegeníteni Krisztustól, a ki a bűnök eltörléséért a kereszthalált szenvedi, a ki az emberiség bűnnel terhes életét megszüntetni törekszik lelkének egész szerelmével. Sokan, korunkban is, nagyon lelkesednek Jlézusért, mint emberért. Az erkölcsi, tiszta élet mintaképének tekintik és mint ilyent, az egekig emelik, tömjénezik, más tekintetben azonban tudni se akarnak róla. Ma is megvan az efajta Jézus-kultusz, a szocziáldemokraták nagyon szeretik hangoztatni, hogy Jézus volt a világ első, hatalmas szocziáldemokratája. Jézus azonban nem akarja az ilyen kultuszt, az ilyen dicsőítést. Nem akarja, hogy érte így rajongjanak a tömegek. 0 azért jött, hogy az elveszett embereket megmentse, a bűnösöket újra boldoggá tegye. Ő azért jött, hogy a fáradt, eltikkadt lelkeket megváltó kegyelmével visszavezesse az üdvösség felfrissítő kútforrásához. A hol Jézust, mint a lelkek Megváltóját hirdetik az örvendetes híradás kiáltásaival, ott nyomban felhangzik ez a végzetes, régi hang: „Vidd el ezt!" Vigyázzunk, hogy soha el ne kövessük azt a szomorú emlékű cserét, metynek Izrael népe áldozatul esett. Mit nyert az Barabbással?! Semmit! Csak újabb veszedelmet zúdított magára. Intsük a mai kor gyermekeit, kik megint Jézus felé tolongnak, hogy az igazi Jézuskultuszt karolják fel, melynek drága gyümölcse a halhatatlan lelkek megmentése, a feldúlt lelkiismeret lecsendesítése, a boldogító béke és csendesség erős biztosítéka. A mai embereknek is olyan Istenre van szükségük, a ki irgalmas és nem bosszúálló, a ki boszszútűréssel várja a bűnös megtérését, a ki eltörli a romboló bűnnek minden átkát. Azért jött közénk Jézus, hogy bennünket ahhoz az igaz Istenhez vezéreljen, a kinek házában igazi lelki boldogságban élhetünk, nemcsak ideig-óráig, hanem tartósan, örökké. Ford. Dr. T. 1.
