Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

czius 21, Rényi György: Misszió és czivilizáczió; márczius 28, Deme László: Krisztus, Buddha, Mohamed; április 2, teaestély (külön programm). Az összejövetelek kezdete pont 7 órakor. Egyesületi helyiségükben (IX., Ráday-utcza 23, I. em. 1) naponként, a legkülönbözőbb időkben vannak bibliatanulmányozó köreinknek összejövetelei. Idejük megtudható a titkártól. (Hiv., óra naponként 12—l-ig és Vg2—2-ig.) Missziótanulmányozó körünk gyűlése szombaton este 7 órakor. Szocziális szeminárium csütörtökön, este 7 órakor. Angol, német, franczia nyelvkurzusok. (Teljesen ingyen.) A keresztyén ifjúsági egyesületek nemzeti bizottsága, mely Szilassy Aladár vezetése alatt áldásos tevékenységet fejt ki, megbízta Megyercsy Béla titkárt, hogy munkakörét Erdélyre is terjessze ki. Megycrcsy jan, 19, 20 és 21-én P elsöcsernáton tartott gazdag tartalmú előadásokat. A nagyszámú közönség, mely még a szomszéd községekből is eljött, nagy érdeklődéssel hallgatta az előadót. Jubileum. A Prot. Orsz. Árvaház érdemekben gazdag igazgatója: Brocskó Lajos, a folyó évben tölti be igazgatói működésének 40-dik esztendejét. Erre az alkalomra az árvaház volt fiú- és leánynövendékeiből bizottság alakult, kitűzvén feladatául, hogy a jubilánst ebből az alkalomból méltóan megünnepli. Ezúton is felkéretnek az árvaház volt növendékei, hogy tartózkodási helyüket, valamint azoknak a növendéktársaiknak a czímét, a kikét ismerik, közöljék Papp Gézával (Budapest, VII., Erzsébet-körút 1.), ki bővebb felvilágosítással szolgál az előkészítő bizottság megbízásából. A Lörántffy Zsuzsanna-Egyesület hétfőn, február hó 2-án este 6 órakor a X., Család-utcza 8. szám alatti nagyteremben teaestélyt rendezett, a melyen „A nö az öskeresztyén egyház életében" czímen előadást tartott Sebestyén Jenő ref. theol. magántanár. Oppler Elza énekelt. Bibliamagyarázatot tartott Benkö István. A Lörántffy Zsuzsánna-Egyesület vegyeskara énekelt. GYÁSZROVAT. A váczi ref. egyház lelkésze, Fábián János, vasárnap délután, istentisztelet közben, midőn az alapigéket olvasta fel, szívszélhűdés következtében meghalt. Megrázó tragédiája híre futótűzként terjedt el a városban s óriási megdöbbenést okozott. Felekezeti különbség nélkül siettek a paplakba, hogy talán még életben találják a közkedvelt lelkészt. Mire orvost tudtak melléje hívni, visszaadta lelkét Teremtőjének. Mint a katona a küzdőtéren, úgy az Úr szolgája is legszentebb ténykedése közben engedett az Élet Urának. Fábián János 25 esztendeje szolgált s 9 ik éve volt Váczon. Mint pap jól képzett, egyháza igazáért, előrehaladásáért nagy erővel küzdő egyéniség volt, a ki derekasan megállotta helvét Vácz gazdag és- befolyásos kath. papsága között. Mint kartárs, mint jó, hűséges barát, egyházmegyéje osztatlan szeretetét bírta. Épen azért, temetése, mely febr. 3-án volt, a város és a környék óriási részvétele mellett ment végbe. A gyászos háznál Haypál Benő budai pap mondott imát. Ez az ima volt az, mely a szó teljességében összetört, hogy mégis felemeljen. Az Isten nagysága s az ember semmisége mély bensőséggel szembeállítva! A gyászistentiszteletet Nagy Ferencz esperes tartotta. A sírnál Sáfár Béla őrszentmiklósi és Mócsy Mihály üllői papok búcsúztak az Úr elköltözött szolgájától, a mi szeretett jó barátunktól. Lapunk szerkesztője, a ki a temetésen sajnos, nem vehetett részt, tanulótársát és jó barátját gyászolja az elhunytban. Temetésén résztvettek a város Összes hatóságai, a felekezetek küldöttei nagy számban, a katonaság, az állami intézetek vezetői. — A váczi reformátusok is halála után vették észre, hogy jó papot, igazi lelkiatyát vesztettek benne el. Munkásságának jutalma azok a könnyek voltak, melyeket koporsója körül hullattak. — Mily késői jutalom az emberek részéről! S mily közös sorsunk ez! De a mi Istenünk hamarabb jutalmaz s ez erőnk forrása: „Elég neked az én kegyelmem." Elég, teljesen elég, óh mi Urunk, Istenünk! Legyen az ő emléke is áldott mi közöttünk. Dr. Bari ha Béla. Lapunk, mult számában már röviden jelezte kiváló tanár ós író-emberünknek mult hó 26-án Tiszafüreden, „ifjúsága boldog szigetén" (neje: Lipcsey Margit oda való) fájdalom, oly korán bekövetkezett elhunytát. Megérdemli, hogy róla többet is mondjunk ép e lapok hasábjain, a hol épen az én ösztönzésemre állott ki írásra való nagy képességével. Tanult Iglón, Sárospatakon és Budapesten. Gyönyörű tanári és írói pályát futott meg. Tanár volt Eperjesen, Sárospatakon, Debrecenben s a selmeczi főiskolán. Eperjesen én, dr. Horváth Ödön, volt jogi kari dékán s jelenleg kir. közigazg. bíró és Csengey Gusztáv, későbbi sógora állottunk hozzá legközelebb. A mi indításunkra írta meg ragyogó tollal és aggódó prot. érzéssel „statisztikai tanulmányait a magyar protestantizmusról", mely őt a legelső hazai prot. írók sorába emelte s neki — a mire büszke volt — a Prot. írod. Társaság választmányi tagságát is megszerezte. Azt hiszem, eperjesi évei voltak a legboldogabbak és szerintünk is Selmeczbányán „perzselődött meg sokat bíró lelke a saját lángjától". Lelkes irodalom- és diákbarát volt, kinek vonzó egyénisége arra volt predesztinálva, hogy „egyházi és polgári társadalmunk és irodalmunk legtiszteltebb nagyjai között" foglaljon helyet. „Őrálló"-jávai Sárospatakon meg Debreczenben emberfeletti munkát végzett a hazai prot. szabadelvűség szolgálatában és könyörtelenül leálczázta a „reverzálisos" képviselőjelölteket. Ez a bátor harcza, a melybe anyagilag is belefáradt, szerezte meg neki Wekerle révén a selmeczbányai főiskolai tanszéket és Laveleye müvének magyarra való átültetésével az Akadémia figyelmét. Nagy kincseket egyesített az ő kedves és erős magyar prot. ízű egyéniségében. Nagy tudása, éles logikája, bátor meggyőződése és rendkívüli szeretetreméltósága és nyíltszivűsége szinte imponálóan hatott az ő környezetére. Bizony mi se „így képzeltük ennek a csillagnak a futását". Atyja karaktere és pataki iskoláztatása látszott meg erős egyéniségén. Sokat küzdött, nagy sikereket aratott. Mi sokan szerettük és becsültük igazán. Eperjes fedezte őt fel a hazai protestáns irodalomnak s a jogi szakoktatásnak. Azért nekünk is — s nemcsak a ref. egyháznak — nrgy halottunk. Ave pia anima! Áldassék közöttünk mindörökre az ő példaadó emlékezete. £)r. Szláuik Mátyás. Kovács József kisasszondi ref. lelkész, 30 évi lelkipásztori munkálkodás után január 27-én elhunyt. Felelős szerkesztő: B. Pap István. Pályázat lelkészi állásra. A solti egyházmegyébe kebelezett s lemondás folytán megüresedett érsekcsanádi vef. lelkészi állásra pályázat hirdettetik. Javadalom, az 1896. ker. kgy. jkv. 126 szerint 2440 koronára értékelve.