Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

Az evang. zsinat alkotmány- és jogügyi bizottsága jan. 28-án tartotta első ülését dr. JZsigmondy Jenő ker. felügyelő elnöklete alatt. Dr. Kéler Zoltán volt az előadó. A javaslatok közül a bizottság többek között magáévá tette, hogy az egvház elnevezése evangélikusnak is használható. Evangélikus lelkész országgy. képviselőséget csak akkor vállalhat, ha abba előzetesen gyülekezete többsége beleegyezett. (Talán jó lenne a mandátum és a jtóga együttes letevésének kényszerítő körülményeiről is megemlékezni, a mikor az illető képviselő parlamenti viselkedésével etikai inkompatibilitást idéz elő a képviselőség és a papi palást között. Ott van pl. Kovácsynak minden keresztyénségből kivetkőzött pogány átkozódó jelenete a közelmúltban, a mely egyetemes szégyent és megbotránkozást okozott protestáns körökben) Egyházközségi választásoknál az önálló vagy vegyesházasságokban élő s az egyház terheit viselő nők aktív választójogot kapnak s nemcsak meghatalmazottaik révén szavazhatnak. Egyetemes püspökség felállítását nem fogadja el, az állandó püspöki székhely meghatározását a kerületek belügyének tekinti. A központi iroda felállítását szükségesnek mondotta ki. A horvát egyházkerület felállításával nem foglalkozhatik a zsinat, mert az Ö Felségének nincs bejelentve. Érdekes gondolat. Teutsch Frigyes dr., a szász evangélikusok püspöke körlevélben arra szólította fel a lelkészeket, hogy a kivándorlók hazaírott leveleit gyűjtsék össze és neki küldjék meg. Ezek a levelek hü tükréül szolgálhatnak a kivándorlás okainak, a kivándorlók óhajainak és vágyainak s a néplélek és az egyház ismerete szempontjából fontos dokumentumok. — A gondolat csakugyan érdekes és ha megvalósítása sikerül, nagyjelentőségű is lesz, mert nagyszerű bepillantást enged majd az Amerikában élők lelkivilágába s bizonyára sok intim részletet fog feltárni azoknak vallási, társadalmi, gazdasági és erkölcsi életéből. Mivel foglalkozzanak a lelkészek ? Gyurátz Ferencz, a dunántúli kerület püspöke, mint minden évben, úgy az idén is, szétküldötte azokat a kérdéseket kerülete lelkészeinek, melyeknek lelkészi értekezleteken való beható megtárgyalását szívesen látná. Elméleti kérdések mellett találunk fontos gyakorlati problémákat is köztük. E főbb kérdések ezek; 1. A zsoltárok könyvének a jelentősége. 2. Rokonvonások és különbségek a buddhizmus és a keresztyénség hit- és erkölcstana között? 3. A nevelés iránya, czélja az ó-, közép- és újkorban. 4. Mely népek gyakoroltak nagy hatást az emberiség haladására s mily irányú alkotásokkal? 5. Hogyan élesztheti a lelkész hathatósan a nép ragaszkodását és tiszteletét az egyház iránt? 6. A materiális világnézet terjedése és vallásellenes iránya. Hogyan tölti be ezzel szemben a lelkész liit- és egyházvédő tisztét? 7. — 8. Mennyiben óhajtandó a stóla-megváltás ? Hogyan volna az egyházunkban legczélszerübben eszközölhető? 9. A gyülekezeteknek osztályokba sorozása s a feltételek, a melyek mellett ezekben a lelkészi állásokra a lelkészek szolgálati éveik után választhatók és jelölhetők lennének ? Uj egyházul, tanácsbíró. A kecskeméti ref. egyházmegye vil. tanácsbíróul az egyházközségek szavazatának nagy többségével (51 közül 50) dr. Küry Albert Jásznagykúnszolnok vármegye alispánját, egyházunk kiváló és buzgó tagját, a szolnoki egyház főgondnokát, választotta meg. A megválasztott előzőleg már mint aljegyző is híven szolgálta az egyházmegyét. A dunántúli ref. egyházkerület folyó hó 3-án tartotta közgyűlését, a melynek egyetlen tárgva az Antal Gábor halálával megüresedett püspöki állás betöltése volt. A közgyűlést gróf Tisza István a következő beszéddel nyitotta meg: „Főtiszteletű közgyűlés! Most, a midőn ezt a mi szomorú közgyűlésünket megnyitom, ne méltóztassék azt várni tőlem, hogy tárgyához és érzelmeinkhez méltó kifejezését tudjam adni annak a gyásznak, a mely mindnyájunkat egyformán sújtott. Sokkal közelebbi a csapás, sokkal jobban érezzük még a gyászt, sokkal mélyebb a seb, semhogy méltó módon tudnánk kifejezést adni érzelmeinknek. Itt, ezen a helyen, olyan élénken áll előttem az a másik alkalom, a mikor az elnöki széket elfoglalta Őt ünnepeltük akkor, negyvenéves lelkészi jubileumát ülte, ha nem is fiatalon, de tetterejének teljes teljében. Hittük, hogy erős oszlopunk lesz, hogy sokáig szolgálhatja még egyházát azzal a szeretettel, a mely áthatotta minden áldásos munkáját. És ezután alig pár évvel a gondos baráti szem fel kellett, hogy fedezze rajta a hanyatlás jeleit. De csak testi ereje hanyatlott. Kerestük a kórt, szenved-e. Ki tudta? Láttuk, de Ő nem mutatta, tudtuk, de ő dolgozott tovább olyan munkakedvvel, a mely egy fiatalember bájával ruházta fel. Ha csodálatos gyengédséggel esett az emberre tekintete, szinte kérdeztük magunktól, vájjon nem a távozó barát búcsútekintete-e. De nem lehetett semmiből következtetni, hogy távozó ember. Soha még olyan munkaerőben nem volt, mint a legutóbbi időben. Testi szenvedés nem tudta megtörni és nem mutatta soha, hogy szenved. Ha azok, a kik körülvettük őt, aggódva gondoltunk is a közeli búcsúra, mégis azzal a metsző fájdalommal kísértük sírjához, a mellyel a fiatalon elhunyt kedveseinket temeti ük. Legyen emléke áldott és fordítsa a Mindenható azt a missziót, a melynek szentelte magát, mi reánk. Igyekezzünk méltók lenni hozzá, maradjunk hivek emlékéhez, legyünk egyházunknak oly buzgó szolgái, mint a milyen ő volt haláláig. Örökítsük meg emlékét jegyzőkönyvünkben, intézzünk özvegyéhez részvétiratot. Ezzel az indítvánnyal megnyitom a közgyűlést." — Németh István főjegyző javaslatára az egyházkerületi közgyűlés a püspökválasztásra vonatkozólag a következőképen intézkedett: A püspökválasztó egyházközségek presbitériumai szavazataikat február 25-éig adják be az illetékes esperesi hivatalokhoz, a melyek márczius 1-éig Tisza István főgondnokhoz juttatják azokat. A főgondnok elnöklésével összeülő szavazatbontó bizottságba Czike Lajos, Nagy Lajos, Tóth Kálmán espereseket, Kovács-Sebestyén Endre, Kenessey Miklós és Szabó György egyházmegyei gondnokokat választották be. A közgyűlés ez indítvány elfogadása után véget ért. Utána bizalmas értekezleten ismételten felkérték Czike Lajos tatai esperest, majd Antal Géza orsz. képviselő, pápai theol. akadémiai tanárt, hogy vállalják el a jelöltséget. Mindketten határozottan kijelentették, hogy a méltóságot, bármennyire megtisztelő is rájuk nézve, el nem vállalhatják. Czike agg kora, Antal pedig más elfoglaltsága miatt nem vállalta a jelöltséget. Mindketten Németh István püspökhelyettes-főjegyzőt ajánlották a püspökválasztó presbitériumok figyelmébe, mások Kiss József pápai esperest ajánlották. Úgy értesülünk, hogy Pátay Károly barsi esperesnek is van pártja. T^^ ^ ^ bronzból vert, igen K ^ I • sikerült plakettje öt I

I y III korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Molnárutcza 17. szám). _