Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

órákat vallásos elbeszélések olvasásával (a koszorúfüzetekből), harmónium- és hegedűkíséret mellett zsoltárok, vallásos dalok éneklésével kellett fűszerezni. De a kitartó munka örömei nem szoktak elmaradni! Lassanként a szász és román legények és leányok is igyekeztek a magyar abc-ét megtanulni -s a béres, libapásztor, kondás, csordás a mezőn is magával hordozta az olvasókönyvet, hogy gyorsabban haladjon előre; az 1912 őszétől 1913 tavaszáig tartó tanfolyam befejeztével a magánvizsga aztán örömnapja volt a tanítványoknak s a tanítónak egyaránt. A hívek és a magyarság összegyűjtése és megerősítése után lehetett csak gondolni a mátyáskori templom helyrehozásáról és paplak építéséről. De miből ? Amazt a Műemlékek Országos Bizottsága vette pártfogásába a lelkész utánjárása folytán s most már új tető alatt áll; munkának, az ebédlőben folynak le a szeretetvendégségek s az üvegezett virágos szoba méltó környezet a vasárnapi iskolás gyermekek tanításának és istentiszteleteinek. íme, mindenek lehetségesek a hivőnek ! Egy év alatt mindezeket megteremteni nem kis feladat s szinte azon csodálkozik az ember, hol lehetett — bármily agilitás mellett is — annyi lelket adakozásra bírni, hogy még a templomra is maradt valamicske. A gazdasági teret sem hagyta figyelmen kívül ifjú lelkészünk. A székely kirendeltség közvetítésével az eladásra került 650 hold földre 25—30 magyar család betelepítése által erősíteni a magyar egyház poziczióját, gyakorlati gondolat volt. A terv az, hogy 16 hold földet 2400 K lefizetése mellett megkaphat a betelepülő s a vételár többi részét 25 év alatt kell törleszteni. A lelkész bízatott meg a telepítés végrehajtásával s ez folya-A pókafalvi Mátyáskorbeli templom (másik oldalról). a külső munkából a vakolat hiányzik. Bemutatjuk két képben is ezt a történeti emlékű templomot abban az állapotban, a melyben volt. A gótstilű templomnak tornya nincs s berendezéséről is gondoskodni kell. Erre szolgálnak e képet ábrázoló levelezőlapok s leérjük olvasóinkat, rendeljenek belőle a lelkésztől s nyújtsanak segédkezet a magyarság és kálvinista egyház e gyönyörű végvárának teljes kiépüléséhez és berendezéséhez. Levelezőlapokból építsünk templomot! Minden levelezőlapból telik egy maroknyi homok, vagy egy darabka tégla! Pótoljuk helyre, a mit elődeink elmulasztottak s támogassuk az itjú lelkipásztort ezzel is munkájában s ösztönözzük kitartásra. A paplak építésére szükséges- 17000 K-t országos könyöradomány útján a lelkész maga szedte össze 10 hétig tartó körúton. Most már áll a paplak, a hol hitvestársával együtt folytathatja a lelkész a megkezdett munkát. Az iroda a központja az evangélizáló és tanító matban van. Épen a napokban kaptunk kedves levelet azon helyről, a hol a lelkész előbb káplánként működött. Az ott létesített Kálvin-Szövetségi női szakosztály elnöknője — egyszerű asszony — írja: „mi mindnyájan kevés kivétellel odairányítjuk lépésünket Pókafalvára telepesekül, hogy segítsünk neki (a lelkésznek) nagy munkájában . . . erősen vágyakozunk szívvel-lélekkel, hogy ott, Pókafalván újra munkálkodó, tevékeny tagok legyünk ..." És ha 25—30 család betelepszik, a 40—50 lelket számláló kis magyar sziget egyszerre 200 lélekre emelkedhetik. Ez nemzeti misszió is s az oláh terjeszkedéssel szemben minden esetre térfoglalás lenne. Segítse az Isten hozzá Pókafalvát és lelkipásztorát! A belső megerősítést előmozdítandó, létesítette a lelkipásztor a „Pókafalva és környéke Kálvin-Szövetséget", mert Pókafalva a missziói lelkészség központja és sok apró falu tartozik hozzá. Az alig 10%-nyi magyarság felekezetkülönbség nélkül tömörült a kibontott zászló