Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-20 / 51. szám

... De megjött az idők Nehéz, zord járása, Vérpatak omlása, Ég, föld ropogása, Özvegy, árvák könnye, Siralom, sírhalom, Golyó lyuggalt sajkák : A nagy élet-tavon. . . . S egyszerre csak íme: megkerült az Isten: — Ma mindenki hívja, hogy rajta — segítsen! Bodnár István. Eperjes a világháborúban. Eperjesnek eddig is bőven kijutott a hazai politikai és egyházi eseményekből. A reformáczió, a Karaffa-féle vértörvényszék, a kurucz és labancz-idők mozgalmai, a 49-iki orosz betörés s az 1887-iki nagy tűzvész előkelő helyet biztosítanak neki a hazai históriában. Természeti fekvésénél fogva kijutott neki természetesen a mostan dúló világháborúból is. Lelkesedtünk az augusztusi napokban mi is a szabályszerűen lefolyt mozgósítások örömmámorán, aggodalmaskodtunk az októberi és novemberi kettős visszavonulás miatt, szeptember 26-ika óta összes fő-, közép- és elemi iskoláink — most kórházak, vagy katonákat elszállásoló helyek — szünetelnek, elviseltük a mozgósítás és kettős visszavonulás napjaiban a vasúti személyforgalom s a magántáviratozás gyakori szünetelését, tűrtük a nagy drágaságot és fájdalmas érzéssel kísértük csaknem naponkint a sebesülteket, szomorúan egyszerű katonai temetéseket s az orosz foglyok csapatjait. De a mit e hó első 3 napján láttunk, tapasztaltunk és végigszenvedtünk itt Eperjesen, az csakugyan meghaladja az emberi képzeletet s a világháború fémlapjai közé való. A mint ugyanis e hó elsején az orosz betört Sáros megye északkeleti, majd az ősrégi Bártfa város környékére s ezzel minden érintkezésünk megszakadt, oly bizonytalanság, kétkedés, riadalom, majd rettegés és végül rémület vettek evőt Eperjes (főleg intelligens) lakosságán, a melyen kiváló főispánunk (Szinyei Merse) ós agilis polgármesterünk (Faragó) erélyes óvóintézkedése sem tudott eléggé segíteni. A trón- és municzióskocsik ezrei, a lengyel és galicziai (főleg muzulmán) menekültek légiói, az üzletek hirtelen bezárulása s az élelmiszerek elvonása e hó 3 első napján a menekültek között oly tolongást idézett elő, mely az ittmaradottakra nézve egyszerűen veszélyessé, sőt lehetetlenné tette az Eperjesen való tartózkodást. „Nem leltük honunkat e hazában", vagyis — menekülnünk kellett Eperjesről. Legalább is nők és gyermekekből álló családjaink elhelyezéséről kellett sürgősen gondoskodnunk. Hogy ilyen viszonyok között vészmadarakban, béke idején hon hazaftyaskodó, de a legelső veszély hírére elmenekült Mikszáth-féle gavallérokban sem volt hiány. Ezt Eperjes mellett Kassa, Igló és Késmárk, bár nincsenek, mint Eperjes a harczvonal előtt, rémállapotainak példája is igazolja. Eperjes 3 nap alatt intelligencziájában teljesen elnéptelenedett s a tisztviselői karon és nagyon kevésszámú papon és tanáron kívül nincsen intelligens férfiember Eperjesen. Ma (decz. 11.) már az orosz kitakarodott Bártfáról s a rondításon kívül egyéb bajt nem okozott. Mint Máramarosszigettel, így Bártfával szemben is kíméletes volt. Polgármesterünk erélyes intézkedésére már több iizlet is megnyílt s ellátásunkat csoportosan eszközöljük. Ebben az esetben is — sajnos — a pánikot mi magunk, főleg erélytelen kereskedőink és intelligenseink menekülése idézte elő, a melyekről a kassai hadtestparancsnok találóan mondotta, hogy „nem lehet győznünk ilyen publikummal". Pedig kereskedőink legtöbbje ugyancsak meggazdagodott a mozgósításkor s a kettős visszavonuláskor, hogy aztán — és ebben a muzulmánok jártak elől — a legelső veszély hirére megfutamodjanak s kínos helyzetbe hozzák az ittmaradottakat. Mert hát csakugyan kínos dolog, félszemünket folyton a vándorbotra függeszteni s szívszorongva kérdezni, hogy mihor kell azt kezünkbe venni? De rég is látott Eperjes annyi befalazást, mint e napokban s nekünk is kellett egyházi ós iskolai értékeink és kincseink kellő időben ós helyenvaló biztosításáról gondoskodnunk. Ma már — hála Istennek — túl vagyunk a nagyobb veszélyeken ! A menekültek is lassan visszaszállingóznak s hadsereg és kocsi fölfelé északra indul a harcztérre. De meddig tart e biztató állapot ! Pedig honunk meséhez hasonlóan Eperjes ősrégi kultúrvárosáról is szól a hazafias ének, hogy „megbűnhődte már a multat és jövendőt!" Úgy legyen! Eperjesen, 1914 deczember 12-én. Dr. Szlávik Mátyás. KÜLFÖLD. Olaszország. A valdensek és a német protestánsok. A valdensek „La Lucea

nevezetű hetilapjában a háború kitörésekor egymás után két czikk jelent meg Rivoire Henrik tollából. A közlemények mélyen megsértették a német protestánsokat és II. Vilmos császárt. A lap a német császárt azokhoz az olasz rablókhoz hasonlította, a kik gonosz tervök véghezvitele előtt a Madonnához imádkoznak segítségért. Rivoire ezzel a hasonlatával arra tett czélzást, hogy II. Vilmos a háború megkezdésekor Isten segítségét kérte hadbainduló katonáira. A németek tiltakoztak az ilyen brutális támadás ellen és tudtára adták az olasz valdensek vezető körének, hogy a nevezett czikkek a legkellemetlenebbül érintették a németeket, a kik a valdensek iránt mindig a legnagyobb előzékenységgel és szeretettel viseltettek és missziói munkásságokban anyagilag is támogatták. A valdensek igazgatótanácsa azután hivatalosan válaszolt és a sérelmet jóvá igyekezett tenni, kijelentvén, hogy a valdensek nagy többsége korántsem azonosítja magát Rivoire felfogásával és hogy a vezetőség a legnagyobb sajnálatát fejezi ki