Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
A KERESZTYÉN IFJÚSÁGI EGYESÜLETEKRŐL. — A Budapesti Ref. Ifj. Egyesület 23-ik évi ünnepélyén, (lecz. hó 8-án, a Kálvin-téri templomban elmondta dr. Koczogh András áll. föreáliskolai tanár. — Midőn ezelőtt másfél esztendővel Vilmos császár a német birodalmi gyűlésen egyik beszédét Bismarcknak ezekkel a szavaival végezte, hogy: „Németország csak egyedül Istentől fél, de senki mástól nem!" a hatalmas imperátor kijelentéséből már következtetni lehetett volna a közelgő viharos időkre, de ki gondolt akkor erre ? Ki gondolta volna, hogy a XX. század roham-lépésekkel siető fejlődésébe, technikai vívmányaira, villanyos készülékeire, repülőgépeire s kémiai találmányaira büszke kultúrájába egyszerre csak beleharsog a háború mennydörgő szózata és megingatja az ipar, kereskedelem, gazdaság, művészet, tudomány fejlődését, sőt a népek és nemzetek hatalmi egyensúlyát is. Hiszen alig volt korszak, a melynek emberei anynyira óhajtották volna -a békét s annyira hangoztatták volna, hogy ma már a háborúk és harczok helyét a művelt nemzetek életében a békés fejlődés áldásai, a munka, tudomány és művészetek foglalják el. A középiskolai tanárok a közoktatásügyi miniszter felhívására épen a mult esztendőben igen sokat tanácskoztak arról, hogy miként lehetne a csaták és háborúk helyett inkább intézményeket, szocziologiát és művelődés-történetet tanítani. S mivel a kultúrát tisztán az ember művének tartják, a XX. század embere is büszke volt alkotásaira s önteltségében a teremtő Isten tekintélyét is le akarta rombolni, hogy helyébe magát állítsa oda, a ki nem sokára urává lesz a természetnek, sőt talán az életnek és halálnak is. Es íme, a mikor elbizakodottságában már nem ismert határt, akkor a világháború, mint egy hatalmas tiltakozás, belezúg a zakatoló gépek munkájába, a tudósok csendes vizsgálódásaiba s elszólítja a gyárból, az iskolából, a hivatalból, az eke mellől a munkásokat, hogy haláltokádó tüzét zúdítsa a fiatal élet-erőkre, szép reményekre jogosított ifjakra, sőt boldog családapákra s elsöpörje annyi fiatal szívnek reménységét, vágyait és törekvéseit. És betölti a levegőt a haldoklók hörgése, a sebesültek jajkiáltása. Majd következik a pusztulás, siralom, inség és nyomorúság. íme a világháború iszonyú borzalmai! De ki idézte elő és miért ? Azt mondják, hogy annyi volt már a gyujtó-anyag, hogy föl kellett robbanni. De miért? Talán ez a történelem logikája, vagy Isten akarata? Egyik sem! Isten nem akarhat ilyen irtózatos állapotokat. „Mert nem gyönyörködöm a halálra valónak halálában. Térjetek meg azért és éljetek!" így szól Isten Ezekiel próféta által. (Ezekiel 18.3 2 .) — Ezt csak emberek akarták s emberek idézték fel. Minden jó úgy, a mint kikerült a Teremtő műhelyéből és minden megromlott az ember kezében — írja Rousseau — az „Emil* bevezetésében. A XX. század nagyszerű találmányai és felfedezései is a Teremtő kezéből kerültek ki, de az ember büszkeségében önmagának tulajdonította, nem Isten dicsőségének. És íme, a mire büszkék voltak, átokká lett és nem áldássá a háború által. Sokan talán különösnek tartják, hogy ebben a szomorú és küzdelmes időben, a mikor minden ember lelkét egy ügynek, a haza szent ügyének kellene lefoglalni, a mikor annyi fiatal szív vérzik el a csatamezőkön, mi itt a templomban, a hol most többnyire a hazáért imádkoznak, épen úgy, mint minden évben, most is foglalkozunk a mi ügyünkkel s az ifj. egylet most is megtartja rendes évi ünnepélyét, sőt szeretetvendégségeket, családi estélyeket rendez, hölgybizottzágot szervez, foglalkozik a gyermekekkel, serdültekkel stb., szóval épen úgy funkczionál, mint békésebb időben. Az Isten országa fejlődésének még a háború sem lehet akadálya. Ez az első és fontosabb ok, a miért a mi munkánk nem szünetel, A másik pedig az, hogy épen a mostani nehéz idők bizonyítják, milyen óriási szükség van keresztyén ifj. egyletekre és ev. intézményekre. Szükség van az ev. s főképen pedig ifj. egyesületekre, mert a háború igazolja, hogy a kultúra magában nem elég arra, hogy az embereknek békességet és boldogságot adjon. Igaz, őszinte, becsületes, Krisztus szeretetétől áthatott, nemesérzésű keresztyén lelkekre s ezekből alakult társadalomra van szükség. A krisztusi léleknek kell áthatni a társadalom minden osztályát, a vazetőktol az alsóbbakig: uralkodókat, hadvezéreket, és diplomatákat, lelkészeket, tanítókat, ügyvédeket, földműveseket és iparosokat egyformán. Az ifj. egyletek tagjai még a hareztéren, a nedves lövészárkokban és sánezok között is arra törekszenek, hogy társaikat Istenhez vezessék s megismertessék velük Jézus Krisztusnak mindenkire kiáradó örök kegyelmét. És vájjon van erre szükség ott a süvítő golyók és romboló, gyilkoló srapnellek között ? Kell-e a szeretetet gyakorolnunk azok irányában, a kik gépfegyverrel tüzelnek a mi fiainkra? Igenis, szükség van rá. — Azt mondják, a kik a harcztérről jönnek, hogy ott az ember állattá, vagyis kegyetlenné lesz. Hát, testvéreim, én bizonyos vagyok benne, hogy az ifj. egylet tagjai sohasem lesznek kegyetlenekké még a hareztéren sem. Ez nem mellékes, mert pl. ha ellenségeink katonái saját országukban valamelyik ker. ifj, egyletnek a tagjai lettek volna, akkor nem kellene hazánk fiainak menekülni az ellenség által elfoglalt területekről s akkor nem volnának szerb koinitácsik, a kik nem vitéz és becsületes ellenfél módjára, hanem igazán állati kegyetlenséggel végzik ki a mi testvéreinket. A keresztyén ifj. egyletek életrevalóságát, hasznosságát és feltétlen szükségességét bizonyítja a német birodalmi hadsereg erkölcsi és anyagi ereje. Bizony a német ifj. egyletek tagjai nemcsak imádkozni tudnak, hanem az ágyúkkal is kitűnően tudnak bánni, mert az
