Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-20 / 51. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Űj öltözet. — Vezérczikk: Készülődések. Marjay Károly. A keresztyén ifjúsági egyesületekről. Dr. Koczogh András. — Krónika: Önraérséklés. — Tárcza: Az Isten. Bodnár István. Eperjes a világháborúban. Dr. Szlávik Mátyás. — Külföld : Olaszország. Németország. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Uj öltözet. ... Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust. Róm. 13.H

. Az állatok nem öltözködnek. Abban a ruhában járnak, a melybe a természet öltöztette Őket. Az ember maga választja meg ruházatát és választása a legtöbb esetben bepillantást enged lelkületébe. Ruhánkkal sokszor jelezni is óhajtjuk lelkünk állapotát Milyen visszataszító lenne, ha valamely hajlékba, a hova gyász és bánat költözött, feltűnő, vagy egész rikító színű öltözékben lépnénk be és viszont lakodalmas házba nem megyünk gyászruhában. A ruha és az emberi jellem között van valami kapocs. Az őskeresztyén egyházban is, midőn még felnőtteket kereszteltek, az volt a szokás, hogy a kit a keresztség által felvettek a gyülekezetbe, levetette régi ruháit. Ezzel akartak külsőleg is kifejezést adni annak a nagy benső lelki változásnak, hogy levetették az óembert és felöltötték az újat, hogy a régiek elmultak reájuk nézve és mindenek újjá lettek. A megkereszteltek egy hétig jártak fehér ruhában. Öltözzétek fel, vegyétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, ezzel tehát azt akarja mondani az apostol, vegyétek magatokra az Úr Jézus Krisztusnak jellemét, ennek a névnek teljes tartalmát. El a régi kedvtelésekkel, utakkal, világnézettel, tegyük magunkévá, sajátítsuk el, ragadjuk meg azt, a mit Krisztus ajánlott fel lelkünk ruházata, ékessége gyanánt I Ue a midőn ezt az apostoli intést halljuk, nem úgy vagyunk-e, mint volt Nikodémus a nagy találkozás éjszakáján az újjászületés nagy kérdésével? Hogyan lehetséges ez, hogyan változhatik meg a mi jellemünk? Testünk ruházatát levetni és mással felcserélni könnyű, de hogyan vessük le az ó embert. Hiszen oda van kötve, forrva fejünkhöz, szívünkhöz a gyarlóság és mi a midőn magunkat, bensőnket vizsgáljuk, legtöbbször nem a „szabadság tökéletes törvényének" tükörébe uézünk, hanem az önámítás, szépítgetés tükörét használjuk. Es mégis itt van a nagy parancsolat: öltözzétek fel a Krisztust. Sürgetöleg mondja ezt az apostol. Az idők megváltoztak. Elmúlt az éjszaka; a tapogatódzás, mentegetődzés, halogatás ideje elröppent. Itt az ideje, hogy talpra ugorjunk. Köröskörül ellenség, a trombita riadóra harsont, a zászló kibontva, a nagy király közelget, sorakoznunk kell hozzá méltó ruhában, készültséggel. Le az éjjeli köntössel, le a mi igazságunk megfertőzött és mérgezett ruháival (Ézsaiás 64.5

.), méltó egyenruhát kell öltenünk, az Ó színeit kell hordoznunk. Micsoda siralmas látvány a szedett-vedett ruházatú hadsereg . . . Az Úr Jézus Krisztust öltözzétek fel. Teljes nevén nevezi az apostol a Megváltót, midőn arra kér fel, hogy Ot magunkra öltsük. Tehát ragadjuk meg mindazt, a mit 0 hozott, a mit 0 nyújt felénk. Mert az Úr Jézus Krisztus nem üres név. A név, mely mindennél feljebbvaló, örök, el nem muló értékek, kimeríthetlen erők jelentője és foglalata. Nem félig-meddig, egészen adta oda magát; nemcsak bölcseségiil, igazságul, szentségül, hanem örök váltságul. Mindazt elvehetjük, magunkra öíthetjük, a miért eljött, a mit a szenvedő, bűnbeesett és nessusi ruhákat hordozó emberiségnek felajánlott. Zsákmányul adta magát: ruháját, igéjét, életének minden darabját, vérét, halálát és győzelmét. Mert az Ur Jézus Krisztust felölteni, az 0 egyenruháját hordani, szenvedést, a szenvedések tüzén át való menetelést, de győzelmet is jelent. Győzelmet az ellenség és mindazok felett, a melyek a mi békességünkre, üdvösségünkre törnek. Ha Krisztussal együtt, őt magunkévá téve küzdünk, ha az ő szenvedésének bélyegeit hordozzuk, akkor kígyókon és skorpiókon, az ellenség minden erején tapodhatunk és semmisem árthatnekiink. (Luk. 10.1

4

.) Mindazok, a kik Isten és saját lelkiismeretük előtt szégyenkezve látják lelki ruhájuk toldozott-foltozott voltát és mindazok is, a kik nem tudják és nem ismerik szegénységüket és mezítelenségüket, kell, hogy meg-