Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-13 / 50. szám

gatások és sokszor a környezet sem megfelelő arra, hogy egy-egy betegnek a lelkéhez közelebb férkőzhessék az ember. De azért mégis nagy jelentősége van ezeknek a találkozásoknak. Jól esik a betegnek, hogy az egyháza róla is megemlékezett, sőt még kis bibliát és imakönyvet is küld neki ajándékba. Erős a meggyőződésem, hogy a vallásos iratoknak óriási jelentősége van ezekben a napokban és ezekben a kórházakban. Egy szegény katona épen a „Fliegende Blátter"-t nézegette, mikor meglátogattuk. S beszélgetés közben jegyezte meg: „Tetszik látni, ezeket a bolondságokat kénytelen az ember nézegetni, mikor ilyen állapotban van a lelke". Bizony az Isten által termékennyé tett talajba csak nemes magvaknak lenne szabad hullani . . . Ilyen munka mellett, a mely annyi időt vesz igénybe s egyébként is csak a napnak bizonyos óráira van szorítva, bizony ritkaság, hogy ugyanazokat az embereket kétszer is fölkereshetem. Egyes nagyobb betegeknél, úrvacsorázóknál mégis megtörténik .... A napokban azonban innen is tovább megyek. Pilsen, Karlsbad, Eger lesznek a legközelebbi állomások. Sebestyén Jenő. BELFÖLD. A hadbavonultak és sebesültek lelki gondozása Zágrábban. Több szó esett már a tábori lelkészek kinevezésének kérdésével kapcsolatban Zágrábról, így indíttatva érzem magam, hogy végre megszólaljak. A háború nyomai ily exponált helyen természetesen fokozottabb mértékben mutatkoznak, mint a hadak útjától távolabb eső gyülekezetekben. Bár nem halljuk a fegyverek ropogását, az ágyúk dörgését, de a nagy események előzményei, vagy következményei szemünk láttára folynak le. Zágrábon vonult keresztül a déli harczba induló csapatok nagy része, itt nyernek kiképzést az újonczok, a kikből alakítják a menetszázadokat és ide kerülnek vissza nagyszámmal a véres harczok némán is beszélő áldozatai, a sebesültek. Ide helyezték át a háború alatt a győri 19-eseket, kik Győr és Veszprém megyéből kerülnek ki, továbbá Komáromból, Pozsonyból, Budapestről ós Kassáról a nehéz tüzéreket, kik között sok a ref. és ág. ev. vallású. Eddig 12 ízben tartottam a katonaság részére istentiszteletet úrvacsorával egybekötve: aug. 16, 30, szept. 13, 27, 29, d. e. 7 és d. u. 2 órakor, okt. 11, 14, 26, nov. 8, 22. Híveim és a katonaság buzgóságát, áldozatkészségét mutatják a rendesnél sokkal nagyobb mértékben befolyt perzselypénzek. Hogy csak a nagyobbakat említsem : aug. 16-án 24'74, 30-án 15*56, szept. 13-án 36'98, 27-én 1555, 29-én 20*47, nov. 8-án 17*90 K. Legtömegesebben voltak jelen katonák nov. 8 án, közel 1000-en, úgy hogy az egész templom, még a padok köze is zsúfolásig megtelt. Mint igen megható s a mostani nehéz időkre jellemző esetet említhetem, hogy nov. 13-án két sebeiből felgyógyult katona: Boleraczki István és Hardi Sándor jelent meg lakásomon és kértek, hogy szolgáltassam ki nekik az úrvacsorát, a mit erős hittel és mély megindultsággal vettek magukhoz, Isten dicsőségére adakoztak és aznap este visszatértek a harczmezőre. A legtöbb munkát azonban a sebesültek lelki gondozása adja. Amennyire időm engedi, látogatom is őket, átlag hetenként 2—3 délután. A délelőttjeim tanítással és irodai munkával vannak lefoglalva. A sebesültek két katonai-, két irgalmas kórházban, kaszárnyákban és iskolákban vannak elhelyezve. Számuk 1000—5000 között váltakozik. Ezenfelül egyházam területén még Sziszeken és Károly városban is vannak sebesültek, ezek száma a legnehezebb időkben felment 3000-re. A sebesültek szívesen, nagy örömmel fogadják látogatásomat, kívánják az úrvacsorát. Ezt a munkámat szerfelett megnehezíti az, hogy vallásukról nincs kimutatás. A kórházakban természetesen nem vallásuk, hanem betegségük neme szerint vannak csoportosítva, így azután a kórház minden emeletét, szobáját végig kell járni, hogy a prot. sebesülteket a nagy tömegből kihalászhassam. Pl. az „Irgalmas nővérek" kórháza 6 különálló egy- és kétemeletes pavillon,, míg ezeket végig jártam, egész délutánba került. így van a többi helyeken is. A nem prot. sebesültekkel is szívesen foglalkozom, elbeszélgetek. Örülnek, hogy magyar szót hallanak, mert bizony az orvosok és ápolók nem igen tudnak magyarul, a mi nehézzé teszi helyzetüket. A könnyebb sebesülteket, kik járni tudnak, összegyűjtöm egy szobába istentiszteletre, úrvacsorára, a felkelni nem tudó nehéz sebesültekkel külön-külön végezek. Kik sebeik miatt írni nem tudnak, megkérnek a levélírásra, vagy hogy kívánságaikat az orvosoknak, ápolóknak tolmácsoljam. A prot. katonák és sebesültek között kiosztottam eddig 1000 kis imakönyvet (Uray-féle kiadás). Bizony elég baj, hogy nem mindig jutott mindenkinek, mert egyházunk kevés, mindössze a perselypénzből álló jövedelme nem bírja az állandó rendelést. Eddig belekerültek az imakönyvek 166 K-ba. Sajnos, a mi egyházunk, illetve felsőbb hatóságunk nem gondoskodott eddig arról, hogy ilyen imakönyvek ingyen kerüljenek kiosztásra, mint a hogy az ág. ev. egyház tette a Luther-társaság útján. Innen mi is kaptunk legutóbb ingyen 100 imakönyvet. Az Üray-féle kiadás elég drágára van aránylag szabva, kezdetben 18, újabban 15 fill. drb.-ja. Ilyen kiadványoknál az olcsóságnak kellene a főszempontnak lenni.* Okt. 4-én Sziszeken, nov. 8-án délután Károlyvárosban látogattam meg sebesültjeimet. Eddig három ref. sebesült halt meg sebeiben. * Czikkíró figyelmét elkerülte, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület és budapesti ref. egyház „Harmatcseppek" czímen adott ki és ingyen ad egy kis imafüzetet, csupán 'postaköltség czímen kell 100 példányonként 1 K-t küldeni. Eddig 50000 példányt küldtek szét!