Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-29 / 48. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak sth. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Advent. — Vezérczikk: Nekrolog. Orth Ambrusné. — Tárcza: A szülők. Németből ford. Alfa-Tan. — Belföld : Sebesültjeink lelki gondozása Horvátországban. E. Sz. D. A pécsi egyház munkája a hadbavonultak körül. Nyáry Pál. Két kérdés. — Külföld : Francziaország. Nagybritánnia. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. —Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Advent. Jövel Uram Jézus ...» Ján. Jel. 22.s

o

. Itt van az évezredes váradalmakra, a nagy előkészületre emlékeztető Advent. Mély meghatottsággal ünnepeljük és gondolunk mindarra, a mit nekünk mondani akar. Mikor is mondottuk igazibb átérzéssel az adventi imádságot, mint most, ezekben a nagy időkben, a melyeknek tanúi vagyunk. Tusakodva, egeket ostromolva száll ég felé milliók ajkairól az imádság: Jövel Uram, Jézus ... jövel hamar! Lásd meg a sok nyomorúságot, pusztulást, mit az alulról jövő bölcsesség idézett fel, a tengernyi könnyűt és számláihatatlan sebet, mit emberek ádáz küzdelme okozott. Advent — Isten országának eljövetele. Ha valamikor, úgy most gondolunk arra,'hogy mily nagy buzgalommal, türelemmel kell imádkoznunk, dolgoznunk, küzdenünk érte. Azért t. i., hogy megvalósuljon az emberi élet minden viszonylatában, mozzanatában. Mily sokan gúnyolódnak most is a keresztyénség iigye felett. Az ok, úgy tetszik előttük, közelfekvő. Hol van a ti Istenetek, kérdezik, a kiben reménykedtek, hol van Jézus, a kit prédikáltok és az ő országa, a melynek evangéliumáról vallást tesztek. íme, mennyi szenvedés, gyász, siralom; íme, mindenütt nyers erőknek tusája, gyilkoló fegyverek villanása! De épen most, a szomorú tényekből tűnnek fel mindenünnen hatalmas apológiák a Krisztus és az ő igazai mellett. Ki meri mondani, hogy az emberi gondolat, tudás, érzés túlszárnyalta az embernek Fiát és az ő országának igazságát. Óh, ha csak egyetlen igéje öltött volna igazán testet és lenne az ember minden gondolatát és érzelmét teljesen foglyul ejtő hatalommá; ha már betöltötte volna királysága az egész földet! Itt lenne az új ég és új .föld és nem lenne ilyen halál, kiáltás és fájdalom. Igen, most kell meglátnunk, hogy milyen távol vagyunk a Krisztustól, milyen kicsiny még a mi keresztyénségünk, milyen erőket kell kérnünk, várnunk, befogadnunk, hogy a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mórtékére növekedjünk. Most látjuk, mi az emberi ész minden vívmánya, a kultúra minden felajánlott ajándéka a felülről jövő kimondhatlan, legdrágább ajándék és ennek elfogadása nélkül. Ember, modern ember, javaidért, kedveseidórt, mindenedért remegő ember, mikor ébredtél jobban tudatára annak, hogy nincs más igazi megtartó, megmentő erő, mint az, a mely Krisztusban jött el hozzád és ajánlta fel magát mindazon értékek megőrzésére, a melyek az életet igazán széppé, kedvessé, elviselhetővé teszik! ? Most látod meg a békesség, a szeretet, igazság mindennél feljebbvaló értékét és áldásait. Itt az Advent, közéig a karácsony, emlékeztet arra, hogy eljött a Krisztus, itt van az ő országa; de emlékeztet arra is, hogy mi nem mentünk hozzá, mi nem fogadtuk be áldását, dicsőségét és elzárkóztunk az általa hozott békesség elől. Azért mondjuk most és majd e nagy idők multával is, kérve, sürgetve, a háztetőkről is kiáltva: Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel emberek, nemzetek sziveinek ajtai, hadd menjen be életetekbe, intézményeitekbe, minden dolgaitokba a dicsőségnek és békességnek királya! NEKROLOG. Valahogy úgy érzem, hogy mi magyar ker. evangéliumi munkások — temetünk. Temetünk valamit, a mit megölt a háború, a mit nem tudtunk, a mit nem hittünk (legalább én nem hittem), hogy el tud pusztítani az idő: egy eszményt, az angol keresztyén eszményt. Azért mondom, hogy: temetünk {háborúban sok halottat nem temetnek), mert fájlalom s érdemesnek