Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-15 / 46. szám

hogy két nevet említ, Eszék és Zágráb nevét. Eszéken én hetenkint két napot szánok a sebesültek látogatására és az, tekintve, hogy a sebesültek száma a legforróbb napokban sem volt több 35—40-nél, teljesen elég. Osztogat­tam köztük Harmatcseppeket, melyeket nagy örömmel fogadnak. Temetés pedig eddig csak egyetlenegy volt. Zágrábban pedig szintén van ref. lelkészünk, a ki, a hogy én László Leventét ismerem, szintén teljesíti haza­fiúi és lelkipásztori kötelességét. A közlemény intenczió­ját tehát helyeslem és e soroknak czélja csupán az, nehogy a zágrábi és eszéki lelkész olybá tűnjék fel, mintha összetett kézzel állanának ott, a hol két kézre való munka is akad. Vásárhelyi Pál. Itt volna már igazán az ideje, hogy ebben az ösz­szes egyházi lapjainkban sokat tárgyalt ügyben elhang­zott jogosult panaszokat 'az illetékes helyen figyelembe vegyék. Felhívjuk a konvent vezetőségének figyelmét erre. Hiszen nagyon jó forrásból értesültünk, hogy félre­ismerésből kifolyólag, a mi ref. lelkészeinktől is a szláv nyelv tudása után tudakozódnak. Az is hiba, hogy csak úgy találomra történik lelkészeink behívása. Valamely illetékes tényezőnek kellene véleményezni ebben az ügy­ben. Sokan, a kik kedvvel mennének, nem mehetnek. Mindenesetre erre a nehéz, fontos, különleges szolgálatra a legalkalmasabb lelkészeket kellene küldeni. Értesítés. A Statisztikai Havi Közlemények július havi füzete a hadiállapottal járó forgalmi zavarok miatt csak most és sokkal kisebb terjedelemben jelent meg és a kereskedelemügyi m. kir. Miniszternek rendeletére a Statisztikai Havi Közleményekből, további intézkedé­sig csak a népesedésre és a közegészségügyre vonat­kozó táblázatok bocsáttatnak nyilvánosságra. A m. kir. központi statisztikai hivatal értesítése szerint a statisz­tikai hivatal feldolgozza a Havi Közlemények egyéb ki­mutatásait is az eddigi alakban s alkalmas időben gon­doskodni fog arról is, hogy az adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők legyenek. Ez oknál fogva a hit­felekezeti statisztikai adatok közlése lapunkban is addig szünetelni fog. Ezzel kapcsolatban a Nagytiszteletű Szer­kesztő űr szíves engedelmével felhasználom az alkalmat a következő értesítésre is: Kassán a több ezerre menő sebesült és beteg katonák iránt érdeklődők számára a helyi Vörös-Kereszt-Egylet részéről külön tudósítóirodát szerveztünk, mely az itt ápolt katonák felől mindenkinek a legnagyobb készséggel nyújt felvilágosítást, ki eziránt személyesen vagy levélben a következő czímre fordul: Tudósítóiroda, Fö-uteza 64. szám. A rendkívüli viszo­nyok között itt Kassán előforduló több lelkészi munka s a Vörös-Kereszt-egyletnek, mely tizenhét (17) kórházat tart fenn itt, betöltött tiszteletbeli pénztárnoki elfoglalt­ságom mellett a legjobb akarattal is képtelen vagyok, arra, hogy az itt ápolt katonák felől a hozzám fordult számtalan megkeresés ügyében eljárjak és válaszoljak. Megnehezíti a helyzetet, hogy ma 23 ezer beteg és sebesült katona van itt s az újonnan épülő barakk-kór­házakkal 30 ezerre van kontemplálva. A mit megtehetek, megteszem készséggel; kórházi látogatásaim alkalmával, ott a hol szükség fennforog, felekezeti különbség nélkül, legalább egy tábori lapon, a beteg ágya mellől értesítem hozzátartozóit vagy a lelkészi hivatalt. Nem kényelmi, melyről ezidőszerint szó nem lehet, de a czél érdekében, tisztelettel kérem az érdekelteket, méltóztassék az itt ápolt katona híveik érdekében az adott czímhez fordulni. Homola István, ev. lelkész. Tökekamatsegélyre a ker. közgyűlés a következő egyházközségeket ajánlja: 1915-re: Kórós 200, Piros 200, Turony 400, Félegyháza 700, Szánk 500, Vezseny 600, Tiszakálinánfalva 200, Baranyahídvég 350, Dráva­csehi 450, Luzsok 350, Peterd 600, Ronádfa 350, Sámod 600, Felsőmocsolád 600, lvapoly 50, Nagyberény 200, Nyim 300, Budafok 400, Erzsébetfalva 500, Gödöllő 700, Péczel 700, Üllő 500, Vasad 400, Veresegyháza 400, Dab 800, Alap 500, Pécsvárad 100, Szedres 100, Ercsi 450, Csabdi 150, Vértesacsa 400 K. — 1916-ra : Csúza 200, Karancs 200. Kórógy 200, Vörösmart 200, Bisse 100, Czun 400, Kovácshida 400, Hirics 300, Vajszló 600, Old 400, Kiskőrös 300, Lajosmizse 200, Szabadka 700, Tószeg 200, Tengőd 650, INágocs 300, Adánd 100, Csepel 500, Hatvan 85, Irsaalberti 700, Kisároszi 200, Kosd 75, Pestújhely 500, Rákosszentmihály 250, Harta 500, Tass 500,' Dunaföldvár 500, Felcsut 300, Mány 200 K. — Az 1917—19. évekre: Bellye 100, Laskó 30Ó, Egyházasharaszti 500, Kiscsány 150, Oszró 175, Nagy­csány 100, Nagyváty 125, Piskó 100, Kemse 100, Solt­vadkert 500, Zenta 500, Őszöd 150, Felsőireg 500, Somogvkiliti 200, Nagybábony 100, Koppánymegyer 50, Teleki 100, Látrány 100, Pestszentlőrincz 700, urszent­miklós 250, Szada 700, VecsésöOO, Laczháza 500, Alsó­némedi 400, Iváncsa 200, Vál 200, Seregélyes 200 K. Az oroszok máramarosi garázdálkodásáról szo morúan érdekes levélben küldött értesítést püspökének Boruzs Lajos m.-szigeti s.-lelkész. Leírja, hogy az elő­ször bejövő csapatok még elég tisztességesen viselkedtek, de a harmadik napon jöttek a cserkeszek, egy fegyelem nélküli vad horda (ezeknek győzelmeért imádkoznak angol testvéreink!). Ott is megtörtént az, a mi a délvidé­ken, hogy a ki nem engedte házát kirabolni, azt irgal­matlanul megkorbácsolták. A gazdátlan házak közül a szebbeket, különösen a hol ruthén cselédek voltak, ki­rabolták. Így Szabó Sándor alispánét, az ismert költőét is. A vad kozákok mellett természetesen a beözönlő ru­thének is kivették mindenből bőségesen részüket. Alig van ház a honnan valami ne hiányoznék. A paróchia épségben maradt. Szerencséje a városnak, mint a segéd­lelkész mondja, hogy a hadisarcz beszolgáltatásának ideje előtt kellett menekülnie az orosznak. Nagybocskón az állami iskola termei, a gör. kath. lelkész lakása istálló volt, a református papot teljesen kirabolták. — Jól mondja a levélíró, hogy a ki ezt nem látta, át nem élte, az el se tudja gondolni, micsoda borzalom az a gondo­lat, hogy meglephet az ellenség. Gúny helyett bizony mély részvéttel kell azok felé fordulnunk, a kiknek me­nekülniük kell és adjon hálát mindenki, a kinek ilyen megpróbáltatásban része nincs és talán nem lesz! Ocsa a sebesültekért. Ocsán az ottani lelkész, Per­jessy Károly buzgólkodása folytán, 100 ágyas kórház nyílt meg. A szükséges berendezést az ócsai hívek adták össze. Mivel a kórház a betegeknek elégséges fehér­neműt, dohányt, czigarettát nem adhat, ezt, valamint megfelelő, jó olvasnivalót köszönettel fogadna a lelkész. Felhívjuk erre olvasóink szíves figyelmét. A róm. kath. tábori püspök, mint az Alkotmány­hoz küldött és ennek vezetőhelyén közölt czikkben írja, 14 napig volt úton az északi harcztéren és ott felül­vizsgálta a tábori lelkészek működését, DícsérŐleg em­lékezik meg a tábori lelkészekről, a kik nagy áldozat­készséggel osztják meg a katonák sorsát. Köziilök több ott van a lövészárkokban a katonák között. Felemlíti, hogy a katonák lelkigondozása mindenütt kielégítő. Fel­említi azt is, hogy az elesett, megsebesült, fogságba jutott és beteg papok helyett a hadtápparancsnokságok­nál tartalékos lelkészek állanak rendelkezésre. De, mint mondja, a hiányok száma egyre nagyobb lesz. De ezek­ről történik gondoskodás. — Szeretnénk a mi tábori

Next

/
Oldalképek
Tartalom