Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-15 / 46. szám

TÁRCZA. Dal a félkarról. . . . Kerekes Nagy András könnyes szemmel, sírva Levelet íratott hófehér papírra: . . . „Kis cselédim, lelkem . . . Titeket — kívánom — ez jelen írásom Egészségben leljen . . . . . . Jól vagyok. Meg vagyok. .. Nagy idegen tájon Pusztító golyókon, öldöklő csatákon Megőrzött az Isten; De . . . sírva íratom — az én jobbik karom Odaveszett, nincsen . . . Véle még tavasszal sarjú rendet vágtam . . . Szolgálta erővel piros éjszakákban Duhaj, részeg kedvem . . . S téged is — de sokszor — véle ért az ostor Feleségem, lelkem . . . Szomorú nagy éjjel borul el fölöttem . . . Én jobbik kezemmel, a mi rosszat tettem . . . Hajh ... itt újra élem . . . S mégse sirassatok, mégis boldog vagyok . . . Csoda esett vélem. Sok, szomorú emlék könnyes szemmel néz rám ; Fekszem nappal-éjjel csonka testtel, bénán —- És mégse fáj semmi . . . Csoda esett... Nincs már — csak egy karom, s mégis Azt az árva egyet — össze tudom én is Imádságra tenni . . . Muraközy Gyula. Levél a harcztérről. Ezt a levelet Huszár György, a nagykőrösi ref. főgimnázium tanára irta Patonay Dezső lelkészhez. 0 volt szíves lapunkban való közlés czéljából átadni: Közvetlenül a Drina mellett fekszünk, szemben a szerb ormokkal. Mint jó őrtállók, vigyázunk az ellenség mozdulataira: nehogy áttörést próbáljanak a boszniai területre, mert ilyesmi iránt nagy a hajlandóságuk s ezek a „jó szomszédok" nem olyan gavallérok ám, mint Máramarosban a muszkák, hanem öldösnek, rabolnak, gyújtogatnak. Volt alkalmunk kiösmerni őket. Én szakaszommal (60 ember) most épen ki vagyok különítve a századtól egy magaslatra, földerítő és védő szolgálatot teljesíteni. Felelősségteljes, terhes és koczkázatos szolgálat, de hát velünk a jó Isten, a kinek csodás gondviselését már többször volt alkalmunk megismerni. Csak egy esetet mondok el röviden : még a mult hónapban hajnali ködben zászlóaljunknak pontonokon kellett volna a D—-nán átkelnie. Egy pontonba belefér egyszerre 30—35 ember s egyszerre megindult volna a folyón vagy 10 ilyen csónak. Már épen be akarunk szállni, a mikor egyszerre élőiről, jobbról, balról őrületes sortüzeket kapunk: a szomszédok túlnan előre megsejtették átkelési szándékunkat, fegyvereiket az innenső partra beigazították és pokoli tüzeléshez kezdtek. Ha mi ekkor a csónakokba szállunk s a tüzet a vizén kapjuk, a zászlóalj ezer embere közül 100 sem látja meg a szerb partot. így aránylag kevés áldozat árán, nappal, másutt keltünk át a folyón. A jó Isten vigyázott ránk és őrködött felettünk más borzasztó pillanatokban is. Legénységünk mind 30—40 év közötti családos apák. Persze eleinte, kivált Pesten sok volt köztük a hetvenkedő, a káromkodó. Most a sok veszedelem, a kiállott halálfélelein, az időjárás zordsága és a nélkülözés annyira megjuháztatta őket, hogy az egész zászlóaljban egy istenkáromló szó el nem hangzik, annál többször a hozzávaló sóhajtás és benne való bizakodás. Pedig bizony a zöme nemcsak lelkileg csüggeteg és türelmetlen, de testileg is elcsigázott. Képzelheted most már nekünk, tiszteknek a helyzetét: ha valami nehéz, kimerítő, koczkázatos vállalat előtt állunk. Én legalább nem a rideg, katonai kommandó szavával ösztökélem őket, hanem a bátorítás, vigasztalás, lelkesítés és Istenben való bízásnak az igéjével. De épen ezért hiányát érzem valaminek: egy alkalomszerű imádságos könyvnek. Olyan jól esne hébe-hóba, egy-egy nyugodalmasabb pillanatban a szakaszomat tudatosabban áhítatra indítani. Ne vedd hát tőlem fölösleges alkalmatlankodásnak, ha megkérlek, légy kegyes efféle, háborús alkalomra készült vagy legalább is férfiaknak való imádságos könyvet juttatni hozzám. A legénység java része úgy is kálvinista (Kecskemét, Kőrös, Kunszentmiklós, Túr stb.) s az Isten igéjéhez nem jutottunk több, mint három hónapja. Ha a könyv mellé néhány darab Koszorú-füzetet is tudnál mellékelni kiosztás végett, nagy köszönettel fogadnám. (Küldtünk neki. Szerk.) Eme kérésem mellett van egy nagy hálaszavam is. A hálás emlékezés és megnyugvás érzetével köszönöm' jóságtokat és méltányos gondolkozástokat, a miért az én szegény családom s a többi hadba vonult kollégám családjának az anyagi ellátásáról olyan nemesen gondoskodtatok. Az a tudat, hogy szegény családom megkapja távollétem alatt is teljes fizetésein, tehát nincs kitéve az esetleges nélkülözésnek, erőt és nyugalmat kölcsönöz nekem az ezután még rám váró bármilyen megpróbáltatás és veszedelem elviselésére. — Sőt meg vagyok győződve arról is, hogyha az isteni gondviselés itt jelölné ki a síromat (ide látszanak a tiszti örökös nyugvóhelyek s épen most olvasom egy régi, véletlenül idetévedt lapszámból szegény Czira Dini elestét), akkor sem hagyjátok egészen, gyámolítás nélkül ártatlan enyéimet. A jó Isten is megáld benneteket érte ! . . . Táviratmegváltásí lapok tt^t'^t sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt jt jt jl j*