Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-08 / 45. szám

mindenkire mély benyomást tett, emlékezetes istentiszteletről. Vasárnap volt a lelkészszentelés. Okt. 25-iki számunkban közöltük a felszenteltek neveit Paczolay Péter Pomázra választott lelkész kivételével. Vele együtt 18-an voltak. Bizonyára feledhetetlen lesz előttük az egyszerűségében is oly megragadóan szép ünnepély. A felszentelést, a „kezeknek a fejekre való vettetését" megelőzőleg. dr. Kováts István theol. tanár prédikált a 118. zs. 17. v. alapján a nagy alkalomhoz méltó hévvel ós erővel. A felszentelési beszédet és imát püspökünk mondotta. Hétfőn, november hó 2-án megkezdődött az állandó tanácskozás. Az ügyek jól elő voltak készítve és így simán és gyorsan ment minden. Bevezetésül néhány választást ejtettek meg. így az elhunyt Bctgossy Károly konventi tag helyére Bernáth Géza választatott meg rendes tagnak, póttagul pedig Benkö Gyula, a felsőbaranyai e. m. gondnoka. A nagykőrösi tanítóképezdénél megüresedett vallás-történeti tanszéket Szűcs Dezsővel töltötte be a kerület. A Baldácsy-bizottságba rendes tagul dr. Benedek Sándor, póttagul Takács József került. Kiss Ernő egyházmegyei gondnokká történt megválasztatása folytán, Benkö István pedig tanácsbiróságára való tekintettel aljegyzői tisztéről lemondott, helyüket decz. 31-én lejáró határidővel fogják szavazás útján betölteni a gyülekezetek. Mi az ilyen lemondásokat nagyon helyeseljük. Bár ne történnék meg sehol sem, hogy valaki háromnégyféle tisztséget összeszed s ezáltal megakadályozza más erők jogos érvényesülését. A ki már egy czímen úgy is tagja a közgyűlésnek, mondjon le a többiről. A jelentések sorát Benkő István kezdte meg, a közigazgatási bizottság anyagát referálván. Sorra kerültek a konventi leiratok, két lelkészi, Jakab István és dr. Weszprémy Ferencz nevére szóló oklevél megsemmisítéséről, a hevesnagykunsági ref. egyházmegye indítványa a reformáczió négyszázados ünnepére (1917) felállítandó nagyszabású szeretetintézmény létesítéséről. Sajnálattal értesültünk arról is, hogy az állandó vallástanító-lelkészek lelkészi korpótlékot nem kapnak, de hogy miért nem, annak logikus megokolását még eddig sehol sem olvastuk. Ennek a méltánytalan eljárásnak csak akkor lenne alapja, ha a vallástanító lelkészek mint tanárok már kapnának korpótlékot. De sem az egyik, sem a másik helyről nem kapnak semmit és épen ez a méltánytalanság is egyszersmind bizonyítéka annak, hogy legfelső egyházi körünkben még milyen messze vannak a vallástanítás nagy jelentőségének igazi értékelésétől. — Fontos volt a vallás- és közoktatási miniszter egyik leirata is, a mely elrendeli, hogy a képviselőválasztási összeírás czéljaira szolgáló okmányokat a lelkészi hivatalok bélyegmentesen és díjtalanid kötelesek kiállítani és pedig oly záradékkal, a mely az okmány czélját feltűnteti. A háború is meghozta a szükséges új intézkedéseket. így a hadbamenő lelkészek kötelesek távozásukat úgy a gyülekezetnél, mint az esperesnél előre bejelenteni, mert megtörtént nemrég az az eset, hogy egy lelkész szó nélkül otthagyta gyülekezetét és beállt önkéntesnek. — Örömmel járult hozzá a kerület Eszék, Dombovár és Zombor anyásításához. Három igazán exponált hely, a hol a papra szinte diplomácziai szolgálat is várakozik. — Az alsó-baranya-bács-szlavóniai egyházmegye egy gyülekezettel megszaporodott. Obecsét hozzácsatolták a kecskeméti egyházmegyéből. — A vallástanító lelkészek jogi helyzetének kérdése is szóba került egy konkrét esettel kapcsolatban. A kerület megkéri a konventet, hogy ezt a kérdést a legközelebbi zsinatra készítse elő. De addig is sok mindenben lehetne és kellene a vallástanító lelkészek jogi helyzetét rendezni. Az állandó káplántartó helyeket újonnan megállapította az egyházkerület, Simon Ferencz olvasta fel őket egyházmegyénkint. E szerint az egyházkerületben 52 állandó káplántartó gyülekezet van, a melyben 61 segédlelkészre, illetve hitoktató s.-lelkészre van szükség. A káplánelhelyezés is megtörtént. Örvendetes jelenség, hogy a régebbi nagy káplánszükséggel szemben most már csak egyetlen egy helyre kellett theologust küldeni exmisszióba, a többi helyet mind végzett emberrel lehetett betölteni. Más kerületekből is jöttek és kérelmezték felvételüket, így: Holló Géza, Ruzsás Dezső, Barát József és Vargha Géza s.-lelkészek. — A segélyezésekről szóló biz. javaslatot Sógor Endre olvasta föl. Ennek eredményét lapunk más helyén közöljük. — A Hegyi Mihályné-alapítvány 500—500 K segélyét, mely ez alkalommal először kerül kerületünkben kiosztásra, Dombovár és Tiszakálmánfalva kapta; a Szondy-Kenessey-alap 400 K-ját pedig Tohiatengelicz. A jogakadémiai szakosztály jelentését dr. Joó Gyula olvasta föl. Ennek hosszabb vitára alkalmat adó pontja a dr. Móricz Károly kecskeméti jogtanár ellen indítandó fegyelmi eljárás kérdése4

volt. Dr. Móricz Károly ugyanis, a ki, bár kecskeméti jogtanár, Budapesten lakik, olyan tanrendet kívánt a folyó iskolaévre megállapíttatni, hogy heti 12 óráját hétfőn, kedden és szerdán, tehát három nap alatt leadhassa. Az igazgató-tanács ebbe nem ment bele ; más órarendet csinált és dr. Móricz Károlyt kötelezte, hogy e felsősóg által is jóváhagyott órarend szerint tanítson. Dr. Móricz azonban erre nem volt hajlandó. A. közgyűlés hosszabb tárgyalás után kimondta, hogy dr. Móricz köteles az igazgatótanács rendelkezésének engedelmeskedni. Mivel azonban ezt egy beadványában előre is megtagadta, a fegyelmi eljárás ellene megindíttatik, a felfüggesztést pedig az egyházker. bíróság fogja kimondani. — Dr. Darányi főgondnok mellékesen még azt is megjegyezte, hogy megbotránkozással értesült arról, hogy egy rendes tanár nem az intézete székhelyén lakik; az ilyen visszaélést még rövidebb ideig sem lehet tűrni, nem hogy állandóan. A középiskolai szép és nagy körültekintéssel megírt jelentést, mely hű képe iskoláink életének és már előre is ki volt nyomtatva, Apostol Pál olvasta fel. A közgyűlés a jelentést változatlanul elfogadta. Marton Lajos theol. igazgató terjesztette elő a