Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-25 / 43. szám

lett elenyésző csekély havi díjért egészséges, tiszta lakást kapnak. A tanintézet új igazgatója, Váczy Ferencz helyes tapintattal értette azt meg, hogy a vidéki képezdészek elhelyezése, a városban elszállásolása rendkívül nagyfontosságú tényező a növendékek szorgalma, tanulmányi előmenetele és erkölcsi nevelése szempontjából. Épen ezért arra a találó gondolatra jött, hogy a künnlakók elhelyezését rendezni kell. Rendezte is. Hat telepet létesített a város különböző helyein, a felhívása folytán jelentkezett szállásadók házaiban. Ezen, általa előre gondosan megvizsgált telepek mindenikén 4—6 képezdei növendék van elhelyezve, még pedig úgy, hogy egy-egy telepen az ugyanazon évfolyambeli tanulók laknak. Ennek eltagadhatatlanul kedvező pedagógiai hatásán kívül meg lesz az a kívánatos és óhajtott jó eredménye, hogy a vidéki tanulóknak, az iskolán kívüli élete könnyűszerrel, kevés fáradsággal ellenőrizhető, mert az igazgatónak s az osztálytanároknak a 30—40 vidéki tanulót jóformán 7 helyen lehet meglátogatniok s állandó ellenőrzés alatt tartaniok. Még áldásosabb hatása, kedvezőbb eredménye lesz Váczy Ferencz igazgató azon javaslatának, melyet azóta a tanári testület ós ennek ajánlatára az igazgatótanács elfogadott s életbe is léptetett. Ez pedig a segélyezés eddigi módjának czélszerü megváltoztatása. Eddig a tanév végén kapták meg ösztöndíjaikat a képezdei növendékek s így annak áldását a tanév folyamán tulajdonképen nem élvezhették a tanulók. Ezentúl másként lesz. A tekintélyes összegű ösztöndijalapitványoknak kamataiból ugyanis tizenöt segélyeshely létesíttetett. Három teljes segély évi 330 K-val, hat félsegélyes évi 165 K-val és hat egyharmad segélyes állás évi 111 K-val. Ezek összege a tanév tíz hónapján át 2640 K. Az ösztöndíj-alapok kamatainak ez a gyakorlatibb, ez a czélszerűbb kiosztása legkevésbbó sem jön ellentétbe az alapítók kegyes akaratával. Sőt a segélyeknek ily módon való szervezése, azoknak jótékonyabb hatást éreztető kiosztása, a mint az hazai ref. főiskoláinknál üdvösnek bizonyult, a nagykőrösi képezdénél is megvalósítja egyfelől a kegyes alapítók azon nemes czélját, hogy alapítványaik kamatát szegény és érdemes tanulók kapják a tanulói pályájukon könnyebb haladhatás, megélhetésük biztosítása, megkönnyítése czéljából, másfelől rendkívül hatásos pedagógiai eszköznek fog bizonyulni a növendékek fegyelmezése, szorgalmuk fokozása szempontjából. Ugyanis az egész tanév folyamán élvezhető, tehát állandó segély megtartása mindenesetre kitartó igyekezetre fogja serkenteni azokat a növendékeket, a kik a segélyt megkapták, inert szorgalmuk csökkenésével az a veszedelem fenyegeti őket, hogy a segélyt elvesztik. Viszont a segélyt nem élvező tanulók becsvágyát sarkalni fogja az a remény, hogy fokozottabb iparkodásukkal ők is érdemesekké fognak válni az állandó segélyre. Hogy a segély kiosztásnak ez a megváltoztatott s helyesebb módja csak növelni fogja a képezde növendékeinek számát, azt kétségtelennek tarthatjuk, mert a jeles és jó bizonyítványokkal fölvételre jelentkező tanulók nemcsak az iskolai év végén remélhető ösztöndíjra számíthatnak, hanem eleve tisztában vannak azzal, hogy tanulmányuk folytatásában milyen összegű segélyben részesülnek . .. Örvendetes és megnyugtató jelenség egyébként, hogy a mult tanévi 54 főnyi létszámmal szemben erre az iskolai évre 78 növendék iratkozott be, vagyis 24-el több, mint a mennyi a mult tanévben volt. Ez mindenesetre biztató jelenség. De még alaposabban lehet épen a rendszeres, évi segélyes helyek szervezése következtében remélni, hogy ez a létszámnövekedés nem lesz múlékony jelenség, hanem állandó momentum a nagykőrösi képezde életében. Dr. TÁRCZA. Az első tábori istentisztelet az ellenség földjén. Nem minálunk, a nyugati harcztéren történt. Egy előkelő német napilap tudósítója érdekes tárczaczikkben írja le az első német tábori istentiszteletet, a mely a főhadiszállás székhelyén folyt le. Lapunk olvasói közül talán többeket érdekel ez a tudósítás és adjuk a következőkben : „Ez a 8 hét, mióta a háború tart, nem úgy tűnik-e fel előttünk, mint 8 esztendő ?" Ezt mondotta Goens szuperintendens, titkos tanácsos, az első tábori istentiszteleten, a melyet Francziaországban tartottunk. Mennyire igaz ez. Itt a táborban nincs naptár. Nem tudjuk, mikor van vasárnap. Az ágyúk mindennap dörögnek ós ma vasárnap is döntő küzdelemre foly a nagy előkészület. De mégis ma vasárnap van azok számára, a kik ott maradnak a főhadiszálláson. A város lakói is templomba mennek. Ma nem találkozunk ellenséges tekintetekkel. Csodálkoznak, hogy a kemény germán harczosok miként vonulnak legtisztább egyenruhájukban az új franczia katonai lovagló-iskola épülete felé, istentiszteletre. Háborúban nincs felekezeti különbség, itt most csak Isten előtt magukat megalázni és őt imádni óhajtó német testvérek vannak. A templom előtt, mert hiszen a mi szemünkben ez az egyszerű csarnok most úgy tűnik fel, mint a legszebb dóm, találkozunk a császárral. Nem jöhet velünk templomba, a frontra kell mennie. Köszönt és mintha távoztában arra kérne bennünket: imádkozzatok érettem is, veletek vagyok lélekben ebben az órában, a mikor leborultok a seregek Urának szeme előtt. A vörös színű pódiumon emelkedik a fekete és fehér drapériákkal bevont oltár; felette nagy fehér kereszt. Jobbról, balról az összes német fejedelemségek zászlói. Az oltártól jobbra van a császár helye. Mellette