Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-18 / 42. szám

városháza üléstermében tartotta meg közgyűlését. — A szatmári ref. egyházmegye szept. 24—25. napján tartotta őszi rendes közgyűlését Szatmár városában Ko­vács Lajos esperes és Madarassy Dezső gondnok elnök­lete alatt. Az esperesi jelentés volt a legfontosabb pontja a gyűlésnek. A tanítók negyedrésze katona, fizetéseiket teljes összegben kiadják az egyházak. Hosszú és heves vitát szült az egyes egyházak tőkekamatsegély kérvé­nyének osztályozása. — A középszabolcsi ref. egyház­megye lelkészeinek, néhány világinak élénk érdeklődése mellett tartotta meg közgyűlését szept. 23-án Nyíregy­házán Görömbei Péter esperes és Oencsi Albert gond­nok elnöksége alatt. Érdekes tárgya volt dr. Szesztay Zoltán e. m. ügyész indítványa, hogy minden egyház hiteles kimutatásban számoljon el a haza érdekében hozott anyagi áldozatokról, hogy írott emléke is marad­jon a nagy időknek, melyek nagy áldozatokat követel­nek. Lelkesen elfogadták. A tiszaberczeli egyház 50 métermázsa rozsot ajándékozott az otthonmaradt szűköl­ködők részére s a küzdő egyháztagok egyházi adóját törölte. Az egyházmegyei közgyűlés közigazgatási pénz­tárából 300 K-t szavazott meg a haza czéljaira. Nem hiábavaló a mi bizakodásunk! — Az alsózempléni ref. egyházmegye közgyűlése Bálint Dezső esperes, Meczner Béla gondnok elnöksége alatt Sárospatakon szept. 30-án folyt le. A közlekedési viszonyok miatt kevesen jelentek meg, hivatalnokokon kívül mindössze 11 lelkész, két világi tanácsbíró. A gondnoki megnyitó a vész és vihar közt erősítő, bátorító szavú volt. Új hivatalosok, tanítók esküdtek. A rendes ügyek közül említésre méltó, hogy az egyházmegyére beterjesztették az egyes gyülekezetek belmissziói munkájuknak tervezetét. 36 egyház 590,000 K tőkének megfelelő segélyt kért, a gyűlés 34 egyházat 268,000 K-val terjesztett fel a kerületre. Adományok. Bardócz Pál székesfővárosi szakfel­ügyelő-igazgató a budafoki ref. egyháznak 120 K-át adományozott. — Id. Mitnauer György és neje a nagy­börzsönyi ev. egyháznak 500 K-át ajándékozott. Az egy­házak hálásan fogadják az ily nehéz időben való meg­emlékezést. Isten áldása az adózókon és adományukon! A budapesti Kálvin-téri templomban naponként van este 6 órakor istentisztelet, a melyen nagy gyüle­kezet vesz részt. Az esti istentiszteleten okt. 5-tól 10-ig a budapesti kateheták, a mult héten III. és IV. éves theologusok prédikáltak. Az öcsödi ref. egyházban a lelkész buzgólkodása folytán szép, látható és megfogható eredménye van a munkának. Hét vasárnap 105 K gyűlt egybö, mint temp­lomi perselypénz az otthonmaradtak segítésére. A köz­ségi képviselőtestülettel karöltve 2000 K-t gyűjtöttek házanként. 164 taggal szept. 3-án megalakult a Vörös Kereszt-Egylet. Már eddig 120 kgr. súlyú ágy- és ruha­neműt küldtek a központba, otthon pedig 25 ágyat szereltek fel a sebesültek részére. A példa vonz! Hisz­szük, hogy ez is. Erendréden már több alkalommal aktuális, isme-7 / retterjesztő felolvasásokat és előadásokat tartott a lelkész Csutoros Albert. Legutóbb a polgárőrséget szervezte, melynek parancsnoka a lelkész. A szönyi ref. egyház templomát szeptember 6-án szentelte fel Németh István püspök. Mindenek ékesen vannak a gyülekezetben, s hirdetik a pásztor gondos munkáját, az érdemekben megőszült Czike Lajosét. Rendkívüli értekezlet. Báró Prónay Dezső egye­temes főfelügyelő, mivel az egyetemes egyház üllői-úti tanácstermei hadi kórházzá vannak átalakítva, összehívta budapesti lakására a kerületek elnökségeit, az egyetemes pénzügyi- és az adóalapi bizottságot közös tanácskozásra, a rendkívüli intézkedések megbeszélésére. Október 2-án folyt le a nagy tanácskozás, a melyen az összes meg­jelentek bizonyos aggódó elfogultsággal vettek részt, érezvén a nagy felelősségnek súlyát, a mellyel a köz­egyháznak tartoznak. Alapos és hosszas tanácskozás után a következő megállapodások történtek: 1. Egyetemes közgyűlés a háború tartama alatt nem lesz. A kerületi gyűlések összehívásának joga az egyes kerületek elnök­ségét illeti s e jogot érinteni a bizottság távolról sem óhajtja, mégis az a vélemény alakult ki, hogy a kerületi közgyűlések se tartassanak meg. Azonban, ha a háború befejeződik s az egyetemes közgyűlés megtartható lesz, az azonnal összehívandó s előtte egy hónappal a kerü­letek is tartsanak közgyűléseket. 2. Az egyetemes egy­ház jövő évi háztartása az 1914. évre szóló költségvetés keretei között marad. Azért gondoskodás történik arról, hogy legalább a költségvetésben rendszeresített állandó­jellegű kiadási tételekre a lehetőség szerint rendelkezésre álljon a fedezet. 3. Az adóalapi rendes segélyek a háború, az annak következtében beállható pénzügyi helyzet és az egyetemes közgyűlés elhalasztása következtében az adóalapi bizottság legutóbb megállapított segélyek negyed­része erejéig fognak folyósíttatni. Ezen megállapodásokon kívül bizonyos, esetleg szükségeseknek felmerülhető óvó intézkedések is történtek. Bírálat. Kozma Andor, a mi kedves Kobozunk a „Budapesti Hírlap" egyik mult heti számában szép és minket is érdeklő tárczaczikket irt a „Háborús prédiká­czióról". Világi emberek ritkán írnak rólunk, a mi szol­gálalankról, ha írnak, sokszor nincs köszönet benne. De |£ozma Andor megértéssel és nagy rokonszenvvel szól a szószékről általában és ezzel kapcsolatban a kál­vinista igehirdetésről is. A czikkből néhány részletet köz­lünk. „A háború a nemzet összes fizikai, anyagi és szel­lemi erőinek lehető legnagyobb megfeszítését követeli. Nemcsak a fegyver alá sorozottak életét és vérét veheti igénybe, — a nemzet minden egyes tagjában rejlő min­den testi ügyesség és lelki képesség s minden, a nem­zet gazdaságának részét tevő érték is kell hogy készen álljon a mozgósításra. Sőt a hadsereg részére egyenes törvényes kényszerrel le nem kötött energiáknak parancs­szó nélkül, önként illik felvonulniok, hogy a maguk sza­bad módja szerint, a legnagyobb nemzeti erőfeszítésben szintén részt vegyenek. Még a legmagasabb békekultusz­nak, a vallásnak hivatásos funkczionáriusai, a papok sem vonhatják ki magukat a háború megkívánta nem­zeti kötelességek alól. A ki közülök nem is tábori lel­kész, az isteni és emberi béke hirdetőjéből annak is a nemzeti önfentartás ultima ratiójának, a háborúnak pap­jává kell átalakulnia. Háborús időben hiábavalóság a békés prédikáczió, — most háborús prédikáczióra van szükség. A vallás erkölcsi törvényei nem változnak ugyan, azonban most a háborúzó ember lelkéhez kell szólniok. Az erények ugyanazok maradnak, a melyek mindig voltak, csakhogy most a harczban kell az em­bert igazi emberré nemesíteniök. Most még nagyobb szükség van rájuk, mint békében, mert erények nélkül harczoló ember lesz leghamarabb bestia. Igenis, a jó pap békében szelíd galamb legyen, de háborúban meré­szen szárnyaló viharmadár, hogy nemzete lelkének izga­tott röptétől el ne maradjon, hogy annak a lőporfüst­ként gomolygó vészfelhőkben is emberséges irányt ad­hasson. Ezért mi sem természetesebb, mi sem helyesebb, mint az, hogy ez idő szerint a magyar papok prédiká­cziói általában háborús prédikácziók." E bevezetés után megemlékezik, Prohászka püspök, Bódis Jusztin a pan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom