Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

A konvent elé kerülő vallássérelmi ügyek pedig' igazán feltűnőek, mert nem heccz-káplánokról van szó, hanem az exponált r. kath. központok, mint Esztergom, Kalocsa, Eger, Szatmár szerepelnek a műsoron. Persze, legtöbb a panasz a zárdai iskolák ellen. Régen ismerjük a zárdák katholizáló irányzatát s azt, hogy a legképtelenebb eszközöktől sem riadnak vissza, de itt is a főliiba a miénk. Ma már annyi jó leányiskolánk van, hogy igazán vétket követ el az a protestáns szülő, a ki gyermekét nem evangélikus vagy református intézetbe adja. Tudjuk, hogy az Angol kisasszonyoknál, vagy a Sacré-coeurben be nem eresztik a református vagy evangélikus hitoktatót s csak természetes, ha a miéink hasonlóan járnak el a r. kath. hitoktatókkal szemben. Bizony jobban tennék a r. kath. egyházvezetők, ha a hitetlenség, a vallástalanság ellen küzdenének s a dekadens irányzatok letörésére szednék össze erejüket, mert az efféle sérelmek, mint a mik a konventen előfordultak, csak fokozzák az ellentétet és keserűséget okoznak. Mi pedig legyünk résen 1 Szívesen nyujtottunk baráti jobbot gróf Zichy János komoly, őszinte és a kölcsönös megértést hirdető beszédére, de elálltatni nem engedjük magunkat. Azok pedig, a kiknek kezére nőnevelésünk ügye van bízva, fordítsanak nagyobb súlyt erre s általában tekintsük a nőnevelés iigyét elsőrangú kérdésnek! Érdekes szoborterv. Régebbi terve a pápaiaknak, hogy főiskolájuk két leghíresebb növendékének, Jókainak és Petőfinek Pápán szobrot emeljenek. Egy ideig a sablonos szobrok állítása volt tervbe véve. Szerencsére azonban dr. Körös Endre ottani tanárnak az az ügyes gondolata támadt, hogy Pápán Jókainak ne, mint nagy regényírónak, Petőfinek pedig ne, mint már kész nagy költőnek állítsanak szobrot, hanem mind a kettőnek, mint ifjúnak, mint a pápai főiskola két diákjának. Mi, őszintén megvallva, nem vagyunk nagy barátjai a szoborállításoknak. Csak rendkívüli esetekben s bő anyagi fedezet mellett ismerjük el azok létjogosultságát, mint szimbólumokét. Ebben az esetben azonban helyeseljük dr. Körös Endre gondolatát s igazat adunk Beöthy Zsoltnak, a ki azt mondta, hogy „ha Pápa megcsinálja a diák Petőfi és diák Jókai szobrát, akkor olyat hoz létre, a mi az egész országban híressé válik". Ez a gondolat, mint nálunk unikum, ha már a pénz is összegyűlt rá, megérdemli azt, hogy megvalósítsák. Mikor a vezér beteg. Mint ritka eseményt tálalták fel olvasóiknak a fővárosi lapok, hogy „a Rombach-utczai zsidótemplomban Adler Illés dr. főrabbi mikor befejezte a királyért szóló szokásos könyörgést, a nyitott frigyláda előtt hébernyelvű imát mondott a nagybeteg Baltazár Dezső református püspök felépüléséért". Mi is hallottunk róla s nagy érdeklődéssel vártuk a hírt, hogy vájjon megelőzték-e, vagy legalább követték-e sokan az ország református templomaiban a Rombach-utczai orthodox rabbi példáját? Az eddigi hírek szerint bizony alig valahol. Igazán furcsa is a mi helyzetünk. Mikor a vezér egészséges, ereje teljében van s szertejár az országban, akkor hozsánnával üdvözlik, himnuszokat zengenek hozzá s a kritika egy szavát sem engedik pápai alakjához közelférkőzni. S a mikor beteg, a mikor az élete veszélyben van, csak néhány embernek jut eszébe, hogy a himnuszok helyett most buzgó fohászban kellene istenhez fordulni felgyógyulásáért. Vagy talán ez is pietizmus s a „józan" magyar kálvinizmus nem bírja meg az ilyen „sirámokat" ? Meglehet. De a mi tudomásunk szerint az igazi kálvinizmus másként tudna tenni. Kevesebb himnuszt és tömjént az erős személyének (hisz ő is csak eszköz Isten kezében) s több imádságot a veszedelemben forgó életért, a melyet a köz javára rendkívül értékesnek minősítünk. Ma azonban még, fájdalom, csak a tömjénezésnél tartunk. A herczegprimás díszdoktorsága. Olyan természetesnek látszik, hogy a budapesti egyetem küldöttsége nagy alázatossággal kivonul Esztergomba kérni a kegyet, hogy a díszdoktori diplomát a felavatandó a legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Nem tudunk róla, hogy a tudomány és az egyetemek az újabb korban mióta lettek „ancillae theologiae" s azt se tudjuk, hogy ha vájjon Baksay Sándort választották volna díszdoktorrá, kirándult volna-e Kunszentmiklósra is alázatos küldöttség ólén az egyetem ezidei rektora, a református Kovács Gyula? Mi nem akarjuk kisebbíteni a herczegprimás személyének jelentőségét, de ugyanakkor, a mikor társadalmi és r. kath. egyházi tekintetben el is ismerjük, nem tudjuk belátni azt, hogy a tudomány szuverén felsége előtt miért lenne szégyen neki is meghajolni? Ugyanez áll természetesen a fejedelmi személyekre is. Az egyetemeknek a szellemi életben ép olyan függetlenséggel kell bírniok, mint pl. a bíráknak a politikaiban s a kik nem vették észre Cserno eh János szédületes tudását 15 éveu keresztül, miért veszik azt észre egy évvel azután, hogy herczegprimás lett s miért sietnek oly annyira Esztergomba, mikor szuverén joguknál fogva, a kegyelmes doktorandust az egyetemi aula senkit meg nem alázó boltívei alá is odarendelhették volna ? TÁRCZA. Pókafalva. Ha az apostolok cselekedeteit olvassuk, csodás események és eredmények egész lánczolata vonul fel előttünk. Az élő hit termelte és hozta létre. Es íme, a XX. században is írhatunk olyasmiről, a mi mesének tűnnék fel, ha nem szemeink előtt folynék le s a mit apostoli lélekkel vitt véghez egy ifjú lelkész. Pókafalva Erdély déli részén Alsófehérmegyében