Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-11 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tar! Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszővetségi tagoknak egy évre 12 koroní Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Pesszimizmus. Y. — Vezérezikk: Államsegély. P. A mi igaz ügyünk. Dr. Eucker Rudolf. Ford. V. J. — Krónika: A francziák legújabb hiszekegyje. — Táreza : Fohász. Sántha Károly. — Belföld : A solti ref. egyházmegye közgyűlése. Tudósító. — Misszióügy: A bűnös Anglia. — Külföld : Svájcz. Németország. Svédország. Törökország. Dr. T. I. —A mi ügyünk. — Irodalom : Két jó könyv. Dr. Szlávik Mátyás. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Pesszimizmus. „Miért csüggedsz el lelkem és miért nyughatatlankodol bennem ? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek." Zsolt. XLII. 6. Elmúlt a nyár s mielőtt a szép meleg őszi verőfény mégegyszer végig simogathatta volna a szőlőhegyek érettségtől illatos barázdáit, édesebbé tehette volna a fürtöket s ízesebbé a gyümölcsösök gazdag áldását, eljött az őszi szél, hogy borongós felhőivel, hideg s vigasztalást, reménységet nem nyújtó, egyhangú, hűvös permetezésével lassanként belopja lelkünkbe titkon ölő mérgét, a csüggedés, a reménytelenség lassan terjengő kékes ködének nesztelenül tova terjedő bágyasztó kábulatát. Északfelől árad felénk a testnek s léleknek fázása egyaránt. Hideg szél zúgása, szenvedők sóhaja, küzdők kiáltása, fegyverek ropogása, menekülők szomorú, lassú, halotti menetelése, reménytelen arcza, kisírt szemei mind onnan húzódnak lefelé, felénk, közénk, tőlünk várva a vigasztalást, bennünk bízva, a mi nyugalmunkon megnyugodva, a mi erős lelkünkbe kapaszkodva... Es mögöttük ott lépked a messzi észak szimbolikus lovagja, harczos katonája : a kozák. S a hogy a történelemnek e százezredszer megismétlődő rettentő, mert eleven csataképét magam előtt látom, önkéntelenül is felmerül a lelkemben a kérdés: szabad-e most nem erőseknek lennünk, szabad-e most sötét pesszimizmusba esnünk, szabad-e a sötét foszlányokban kóválygó felhőkön keresztül is észre nem venni a napot, a mikor egy nemzet lelkében kell ébren tartanunk a legnagyobbat: a hit, a lélek erejét, a morális erőt, a mely nélkül az óriás is törpe lesz és még a hősök lelke is máról holnapra megtörik? Mert az ilyen helyzet a keresztyénség igazi hatalmas erőpróbája; felséges hivatása pedig: sziklaszilárdan, teljes önuralomban megállani a legnagyobb veszedelmek idején, összetépni a pesszimizmus sötét fátyolát s megmutatni a kétségbeesés, a reménytelenség, teljes csüggedés sötéten gomolygó felhői mögött is a napot, Istent, az Atyát, a tengerek és viharok Urát, a történelmek örök kormányzóját s mindenféle anyagi értékek pusztulása mellett is az örökkévaló lelki értékek biztos kikötőjét. Mert csődje: az nincs soha a keresztvénségnek. Az egyedek elbukhatnak, az egyesek és nemzetek bűnei miatt lehetnek és még lesznek is sokszor háborúk, de a keresztyénség nem juthat csődbe soha. Csődbe csak az egyházak juthatnak s az a névleges és álkeresztyénség, a melyet a világ igazinak tekinteni már annyira megszokott ; mert az ilyen világtragédiák csak a keresztyénség hiányát s az igazi keresztyének kicsiny számát és önmagukban való erőtlenségét jelenthetik csupán; ennyiben pedig megdöbbentő mementó-ul szolgálhatnak az egyházak számára, rámutatván arra a szörnyű felelősségre, a melyből mindegyikre háramlik valami együttesen és még inkább nemzetenként, a titkos és nyilvános mulasztások, bűnök, a halálos dermedtség, félszeg tehetetlenség és hamis világfelfogás miatt. A mi számunkra azonban most legfontosabb a jelen; a lelkek felfegyverzése, a félelemnek, mint kihatásaiban szörnyű lelki járványnak leküzdése, a sötét pesszimizmus kiirtása s a biztos és szebb jövő prófétai, apostoli lélekkel való hirdetése. Mert egy dolog bizonyos és ez az, hogy akármi történik is, a nemzet tovább fog élni. S ha felséges diadal hajnala virrad fel reánk, ott kell állanunk az őrhelyeken, hogy a magyar társadalom vissza ne sülyedjen abba a szellemi mocsárba, a melyben a háború előtt volt, ha pedig még több megpróbáltatás és szomorúság várakozik reánk, a hívő keresztyén legyen az mindig, a kit az élet véglegesen össze nem törhet. Könnyeinek