Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

sajnálatosan mutatkozik, de egész egyházmegyénk terü­letén a születések száma még örvendetesen meghaladja a halálozásokét (-f-379). —- Vallásos estélyek csaknem kivétel nélkül mindenütt tartatnak, sőt egyes helyeken feltűnő szép számmal. Általában mindenütt nagy érdek­lődés mutatkozik híveink közt ez összejövetelek iránt. Több helyt ifjúsági egyesületek, olvasókörök, énekkarok alakultak vagy vannak alakulóban. Egyházfentartó alap is csaknem mindegyik gyülekezetünkben van már és rendszeresen gyarapíttatik. Adakozásokra, építkezésekre kb. 78,000 K fordíttatott. Iskoláink 58%-a jeles. A mint ez a néhány kiszakított adat is mutatja, jövőnk nem reménytelen, sőt egyházi életünk Vértesalján bíztató haladást mutat. Hát ha mindezekhez hozzáfüzzük, hogy 9 egyház nagyobb építkezési terve feküdt a köz­gyűlés asztalán és 8 egyház kér rendkívüli adók kive­tésére — melyek mind az egyház fejlesztésével vannak kapcsolatban — engedélyt, lehetetlen eltagadnunk, hogy az áldozatkészség kihalásán való kesergések, Istennek hála, ma még jórészt üres frázisok. Élő példája ennek Sár­szentmiklós, mely leányegyház részére 16,000 K-ás iskolát emel; Aba, mely évről évre rendszeresen újít, az idén toronytetőzetet készíttetett és templomát kívül ritka szé­pen megújíttatta; Iváncsa, mely hamvaiból megéledve, bámulatos erőfeszítéssel templomot, paplakokat épít, is­kolát és taníiónőlakást alakít stb. Ilyen örvendetes ese­mények híre mint szelíd napsugár mosolygott borongó lelkünkre. Vajha évrő évre ilyenekről adhatnánk hírt. Egyházmegyénk közkincsei is féltő gonddal őriz­tetnek ma. Említésre méltó különösen tekintélyes levél­tárunk befejezett rendezése, mely Kulifay László bará­tunk érdeme. Egyetlen sötét pontja tárgysorozatunknak Seregé­lyes ügye, hol súlyos baj van ismét, holott tavalyi szép építkezései békés fejlődés reményével bíztatták optimis­táinkat. Egyházkerületünk a már csaknem 2 évtizede el választatott tanítói díjlevelet a régire visszaállítani parancsolta, a seregélvesi presbitérium azonban ezt meg­tagadta. Felfüggesztése kimondatott. Összes ügyeinek alapos és végleges rendezése erélyes határozatunknak forrón óhajtott czélja. Még személyi változásainkról szólok pár szót. Balassa Sándor, Fejér vármegye főjegyzője nem kicsinyelte, de szívesen elfogadta a mi aljegyzőségiinket, a mire teljes egyhangúsággal hívtuk el és a mibe a legmelegebb szeretettel beiktattuk. A mily örömmel fo­gadtuk őt, olyan fájdalommal nélkülöztük Urházy Sándor kápolnásnyéki lelkésztársunkat, új tanácsbíránkat, kit súlyos betegsége tartott távol, kinek meggyógyulásáért egy szívvel száll ég felé imánk. Egyházmegyei közpénztárnokká Mészöly Győző al­csúthi lelkész lett, kinek kezében most már összes pénz­táraink egyesítettek. Körlelkészszé : Tóth László, egyház­kerületi képviselőkké: Nyikos Lajos és Vásárhelyi Géza választattak. Végül — a mi ügyünk rovata helyett — hadd írjuk meg itt, hogy vértesaljai Kálvin-szövetségünk meg­alakításának ügyét közel sem fenyegeti a csendes el­alvás enyészete, csupán bölcs megfontolással alkalma­sabb időre halasztatott, mi hogy mihamarabb itt legyen, a béke áldásait osztogató jó Isten adja. — r. — NEKROLOG. MOODY ANDRÁS 1838—1914. A mostani nyugtalan, aggodalmakkal, borzalmak­kal teljes időkben, a midőn ezrek és tízezrek ifjan hul­lanak el az ellenség golyózáporában, nemes életét le­élve, csendességben és késő vénségben költözött el Moody András, a skót egyesült szabad egyház budapesti missziójá­nak— rövid megszakítással majd40éven át (1864—1904)— hű munkása, ki e hosszú, önzetlen és kitartó munka után tíz évvel ezelőtt vonult nyugalomba, visszateleped­vén hazájába, de szívében magával vivén második hazá­ját, Magyarországot. Itt tartózkodása alatt kifejtett tevékenysége a skót misszió körében, s egész élete megérdemli, hogy tüzetes méltatásban részesüljön ; e sorok czélja csak a szomorú, kerülő úton és későn hozzánk jutott hír hatása alatt röviden s kegyeletesen visszaemlékezni rá a mi magyar egyházunk szempontjából. Mióta Moody idejött, hivatását mindig úgy fogta fel, hogy neki nem szabadi csak a skót miszszió iskoláját és a német ref. gyülekezetet — melynek egyik lelkésze volt — gondozni, hanem igyekezni kell a belső hitélet megelevenítésére a magyar egyház hívei közt is mindent megtenni, a mi módjában áll. Mindenek­előtt nagy buzgalommal és nem kis fáradsággal alapo­san megtanult magyarul. Azután gyakran hívta meg magyar ismerőseit, barátait, elsősorban theologus ifjain­kat, saját lakásán rendezett vallásos estélyekre, a hol ő és sok kiváló külföldi vendége tartott buzdító elő­adásokat, s foglalkozott egyénileg is ifjainkkal; foglal­kozott azzal a szeretettel, szelídséggel ós hűséggel, a mely az ő nemes, rokonszenves egyéniségét minden ténykedésében jellemezte. A ki egykor meg akarja írni annak a belmissziói mozgalomnak történetét, mely itt a budapesti ref. egy­ház kebelében vagy 30 év előtt külsőleg is jelentkezett a vasárnapi iskolában, a keresztyén ifjúsági egyesület­ben, a perifériákon lakó hívek gondozásában, vallásos összejövetelekben stb. és a mely innen szétterjedt az or­szágban s ma már — hál' Istennek — fontos tényező magyar protestáns egyházainkban, annak nem szabad megfeledkezni Moodyról s ezekről az igénytelen össze­jövetelekről, a melyek szíveinkben el nem múló nyomo­kat hagytak, a hol Moody szeretetreméltó egyénisége

Next

/
Oldalképek
Tartalom