Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-13 / 37. szám

hanem minden háborút a tanítok nyertek és nyernek meg. A műveltségre vezető művelt tanító és a nemes jellemre nevelő jellemes nevelő nyerik meg növendékeikben a békés művelődésnek és a fegyveres mérkőzésnek kicsiny és nagy harczait. A műveltség és az erkölcs a legjobb diadalszerző fegyverek. És ennek a műveltségnek és erkölcsnek legfőbb műhelyei az iskolák. Ezért hatványozott erővel fordul figyelműnk most megnyíló iskoláink felé. Kimondhatatlanul sokra becsüljük iskoláinkat. Épen azért nagyon sokat is várunk azoktól. A népműveltség és a tudományos képzés nagybecsű műhelyeitől valódi műveltséget és komoly tudományos képzettséget várunk. Nem élettelen formáiizmust, silány műveltségmázt és tudományhulladékot, hanem világos szellemet, tömör, eleven tudást és az igazságkeresésnek kiművelt szenvedélyét. Olyan műveltséget, a mely nemzetiségi ellentéteket is eltüntet a közös szellemi színvonal és gazdagság egységesítő erejével. Olyan műveltséget, mely az egyetemes emberi életet a nemzeti élet nemes versenyében eredményesen tudja és akarja szolgálni. Értelmi műveltség mellett érzelmi és akarati műveltséget, izlést és erkölcsöt várunk nevelő- ós tanító-intézeteinktől, mely megszépíti és megnemesíti az embert s az életet. Sajnos, épen ebből az ízlésből és erkölcsből ad kevesebbet az iskola, mint a mennyire életbevágó szükségünk van. Azt szeretnők, ha ezekben az erőpróbáló komoly időkben minden szellemi tábortüzünknek, minden iskolánknak és minden tanító és nevelő emberünknek a figyelme ráirányulna és akarata ráhatározná magát az erkölcsi nevelésnek, a jellemalakításnak és emberré nemesítésnek nagy munkájára. Azt kívánjuk, hogy a mostani kezdés fokozott erővel folytatódjék a majdan eljövő békés időkben. Különösen több erkölcsi nevelést várunk a protestáns keresztyén iskoláktól, a melyeknek legnemesebb hagyományai közé tartozik ez a munka. Különösen hangsúlyoznunk kell ezt a protestáns iskolák jellemképző tevékenységének elerőtlenedése miatt. Hisszük, hogy átmeneti elhanyatlás volt ez és hősies erőfeszítések nagy megújulást hoznak azokba. Legfőképen pedig erővel teljes hitéletre való nevelést várunk minden protestáns iskolától. Nem általános vallásosságot, nem általános keresztyén kegyességet, nem is általános protestáns hitvilágot, hanem sajátos jellegű református, evangélikus és unitárius keresztyénséget és minden fölött ebben is mélységes személyes hitet! A mi ebből csak Istentől nyerhető, azt csak tőle kérjük és várjuk hősies imádkozással, de a mit örök törvényszerűségnél fogva embertől várhatunk, azt várjuk, kérjük és követeljük protestáns iskoláink minden munkásától úgy, mint mindig, vagy inkább úgy, mint — soha! Egyedül ez adja meg protestáns iskoláink létjogosultságát. Egyedül ez hozhat általános megújhodást hazai protestáns egyházainkba s a hazai protestántizmusba. Ez lesz a nemzeti élet megújhodásának legnemesebb tényezője. , Jézusi lelkeket a magyar protestántizmusba és a magyar nemzeti életbe! Ez az örök s egyben időszerű programm, feladat, kötelesség, remény, áldás, élet és jövendő! Ezt várjuk szellemi tábortüzeinktől: protestáns iskoláinktól! Ez a jézusi lélek nyeri meg az életnek örökre döntő csatáját. Jövel, jövel, óh jézusi lélek! V. J. KRÓNIKA. Érzékenység. Kolozsváron történt. Dr. Kenessey Béla püspök a belfarkas-utczai templomban tartott prédikácziójában rámutatott arra, hogy míg Németországban az egész országhangulata olyan, mintha egy nagy templomban járna az ember és ott a komoly magábaszállás és nyugalom fenségével járnak az emberek, addig nálunk a mi közönségünk nagy százaléka ma is gyönyörűségét találja a léha darabokban, kártyázik, mulatozik kivilágított kávéházakban és nem érzi át, hogy az életet most minden kötelezettségével együtt a legkomolyabban kellene venni. Most, mondá a püspök, minden mulatóhelyet be kellene zárni. Nagy felzúdulás támadt erre a kolozsvári színészek között és ezek küldöttség útján egy tiltakozó memorandumot nyújtottak át a püspöknek, a melyben hangsúlyozzák, hogy nehéz időkben sem szabad bezárulni a magyar színművészet templomainak, mert hiszen ezek ápolói a hazafias érzelmeknek és megnyíltuk által sok száz magyar színészcsalád menekül a nyomortól. A memorandum végén azzal is előhozakodtak, hogy az elégtétel megtagadása esetén a református színészek hátat fordítanak egyházunknak. — Dr. Kenessey püspök helyes és tisztéhez méltó választ adott erre a memorandumra. Kijelentette, hogy a színház csak addig „templom" és akkor teljesít igazi kulturmissziót, míg hivatása magaslatán áll. — Értjük a színészek érzékenységét és jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy most komolyabb, hazafias darabokat adnak. De reá kell mutatnunk arra, hogy hány sértő szó, jelenet hangzott el és folyt le csak egy esztendő alatt is a színpadokon olyan dolgok ellen, melyek előttünk drágák és szentek. Micsoda irtó, tüzes memorandum-harcznak, háborúnak,'1

bojkottnak kellene folynia itt nálunk is, ha azok, a kik szószéken állanak és azok, a kik a keresztyén hitet és erkölcsöt jó és rossz időkben egyaránt komolyan veszik, olyan érzékenyek lennének, mint a színészek"?! Táviratmegváltásí lapok ^tt^Ji sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt jt j* jt jt