Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-06 / 36. szám

ottmaradásra. Körülnézünk egy kissé a városban, melynek kapuit éjszakára lezárják. A lakosság jobbára spanyol, de azért minden fölírás angol. Jókor nyugodni térünk. Nem valami fényes ágyunk van, de a tengeren töltött kilencz éjszaka után nagyon jól esik benne az alvás. Másnap, 23-án délelőtt gyalogszerrel elrándulunk az „Európa-fok"-hoz. Jó két óránkba került, míg a felső városon át, a rendkívül jó karban tartott utakon leértünk a félsziget legalsó csücskéhez. Közben betévedtünk a fellegvárba vivő útra, de hamarosan visszatessékeltek onnan. Idegeneknek csak az alsó részen szabad megfordulni. Ez is csupa kaszárnya, lőrésekkel ellátott, ágyúkkal megrakott fal. Jól megtermett katonák gyakorolgatják magukat erre is, arra is. Jól körülnézünk az Európafoknál, azután igyekezünk visszafelé, mert még a spanyolországi jegyeinket is meg kell váltanunk és délben már indulnunk kell. Áthajókáztunk az öböl túlsó felére, Algeciras-ha,, hol néhány éve a marokkói kérdést tárgyalták hónapokon keresztül. Ez már spanyol földön van. — Mindjárt meg is tapasztaltunk egyet-mást Spanyolországból. Legelsőbbet a vámvizsgálatot. Össze-vissza turkálták mindenünket a sávos nyári ruhába bújt, udvariatlan finánczok. Azután föladtuk a nagyobb podgyászainkat. A spanyolországi közbiztonság ékes bizonyságául, leólmozták őket. Ugyancsak ezt a nagy biztonságot bizonyítja az is, hogy minden vonattal két zsandár és lehetőleg még egy tiszt is utazik, kik minden állomáson kiszállnak a vonatból. Mikor megláttuk őket, el se tudtuk képzelni, miféle teremtések lehetnek ezek az elől ellenző nélküli, hátul szögletesen fölcsapott kalapú, fegyveres vitézek? A rekkenő spanyol hőséget is megtapasztaltuk egy kissé. A híres Reina Christina Hotel csodaszép parkjába menekültünk előle, mely telistele van bujaszínű délszaki virágokkal, pálmákkal. Utunk további részén, a vasúton azonban elég tűrhető hőmérséklet uralkodott. A spanyol vasútakon vagy nagy úr, vagy nem úr az ember. Csak I. és III. osztályon utazhatik. Primitív, oldalnyilós II. oszt. kocsik csak elvétve járnak. Általában nagyon messze állnak a spanyol vasútak a nyugateurópaiaktól. A menetjegyek ára tekintetében azonban, mondanunk sem kell, messze túlszárnyalják őket! Rendkívül kevés vonat jár; az is roppant lassan. Gyorsvonatok még ritkábban közlekednek: több csak bizonyos napokon jár. Ha el találja az ember szalajtani, várhat a legközelebbire egy-két napig. Ilyen, hetenkint csak négyszer közlekedő, mindössze két-három rövid kocsiból álló, úgynevezett „express" vonattal keltünk mi is útra Algeciras-ból Granada felé. Lassan és egy sereg alagúton áthaladva, emelkedünk mindig magasabbra és magasabbra az andalúziai hegyek közt. \ kopár hegyek lábánál, a mélyen lent futó hegyi patak mentén, leánderek piroslanak végesvégig. (Folyt, köv.) IC. I KÜLFÖLD. A külföld evangéliumi keresztyéneihez! Ebben a páratlan világtörténelmi korszakban, mely megépítette a hidat a keresztyén világ számára az egész nem-keresztyén emberiséghez s afelett tekintélyes befolyást biztosított számára, Európa keresztyén népei testvérgyilkos háborúban készülnek egymást kölcsönösen felkonczolni. Az a tervszerű hazugsághálózat, melynek uralma alatt áll a nemzetközi távíróforgalom, a külföld előtt a mi népünkre és annak kormányzatára igyekszik hárítani e háború kitöréséért a felelősség súlyát és meg merte tagadni tőlünk és császárunktól az Isten segítségülhívásának benső jogát is. Ezért mi, a kiket a külföld keresztyénei is olyan férfiaknak ismernek, kik az Evangéliumnak idegen népek között való terjesztésén és Németország és más keresztyén népek között kultúrális kapcsolatok és barátságos érintkezések létesítésén fáradoztak, szükségét érezzük, hogy a teljes nyilvánosság előtt letegyiik a magunk tanúságát erre a háborúra vonatkozólag. 43 esztendeig fentartotta a békét nemzetünk. Ha más országokban háborús veszedelmek támadtak, mindig azon igyekezett, hogy azokat megszüntetni vagy enyhíteni segítsen. Egész lelke a békés munkára hajlott. A modern emberiség kultúrkincsének legjavához lerótta a maga becsületes hozzájárulását. Sohasem törte fejét azon, hogy másoktól hogyan vegye el a világosságot ós a levegőt. Senkit sem akart helyéből kiszorítani. Más népekkel való békés versenyben fejtette ki azokat a képességeket, melyekkel Isten megajándékozta. Szorgalmas munkája meg is termette dús gyümölcsét. A primitív népek között való gyarmatosítás feladatából is kiérdemelte szerény osztályrészét és igyekezett Kelet-Ázsia újjáalkotásához is hozzájárulni a maga részével. Békeszeretete felől nem hagyott kétséget senkiben sem, a ki látni akarta az igazságot. Csak vétkes támadás kivédésének kényszere alatt ragadta most kezébe a fegyvert. Mialatt kormányunk azon fáradozott, hogy az ocsmány királygyilkosság igazságos megtorlását lokalizálja és két szomszédos nagyhatalom közötti háborúnak kitörését elhárítsa, azok egyike, míg császárunk közbenjárásáért folyamodott, szószegő módon veszélyeztette határainkat és arra kényszerített, hogy megoltalmazzuk országunkat az ázsiai barbárság pusztítása ellen. Ekkor odaállottak ellenfeleink mellé azok is, a kik vérük, történelmük és hitük szerint testvéreink és a kikkel a közös világfeladatban annyira összeforrva éreztük magunkat, mint talán egyetlen más néppel sem. Ezzel a fegyveres világgal szemben világosan felismertük, hogy kötelességünk megvédeni létünket, fajtánkat, kultúránkat és becsületünket. Ellenségeinket semmiféle tekintet sem tartja vissza ott, a hol véleményük szerint kilátásuk van a megsemmisítésünkben való részvétel által maguknak valami gazdasági előnyt, vagy hatalmi gyarapodást biztosítani,