Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-02 / 31. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: a kálvin-szövetség Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Harczi zajnak közepette... m. k. — Vezérezikk: Szolgálat a harezmezön. Marjay Károly. — Krónika: Királyi szavak. — Belföld: A gyomai százéves templom, m. k. A házasságkötések statisztikája az 1912. évben. Homola István. — Szocziális ügyek: Hajnali kávésátrak. A székesfőváros szocziális intézményei. Kertészeti tanfolyam. Tanulók nyári foglalkoztatása. — Külföld : Nagybritánnia. P. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. Gyászrovat. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Harczi zajnak közepette ... „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet s viadalra az én ujjaimat." (Zsolt. 144: !.) Harczi zajnak közepette írjuk e sorokat. Lelkünk álmélkodással csodáija ezt a kicserélt, világot. Mintha a régi atmoszféra egy titkos ablakon kiszállott volna, valahonnét új Levegő csapja meg az arezunkat. Önzés, blazirtság, a mának-élés, a mi csak betöltője volt ez elernyedt, bűnei miatt már szinte gondolkodni sem akaró világnak: elfogyott a szívekből. Egyetlen, friss, tiszta érzelem lett úrrá kicsiny, nagy, úr, szolga fölött: az embergyilkosokat meg kell büntetni. Lapjaink Jiazaszeretettől izzó czikkeket írnak. Tízezrek riadója jár gerinczegyenesítően utczáinkon. A fegyverviselők becsülete a legmagasabbra szökkent. A kulturált XX. század gyermeke, ki a kényelem puha párnáin nőtt fel: edzett harezossá esküdött máról holnapra. Családapák búcsúznak, asszonyok, leányok titkon könnyeket morzsolnak, búcsúcsókot váltanak. A magyar föld megmozdult, fiait délre küldi átkos szomszédját becsületre tanítani. Lelkipásztoraink közül sokan a hadbamenők soraiban járnak. Viszik oda is az egyetlen legfőbb táplálékát halhatatlan lelkeknek : az Igét. Sebeket kell kötözni majd a másik hazába térők lelkén. Vigasztaló angyalokként széjjel járni, mindenekkel jót tenni. Sok szív ott nyílik ki az igaz Megváltó befogadására, a ki azt a sok bűnt elkövetett népet is által tudná formálni a saját képmására. Vájjon ezt a legdrágább ajándékot is elvihetjük-e majd egyszer néki? Ha majd megbűnhődött, ha majd alázat szállt kevély szívébe: ezt az ajándékot is oda nyujtsuk néki! Kenyeret kő helyett. Sok éhező marad ott. Sok sivalom, sok könnyhullatás. Szolgálni hivattak a hon maradtak is. A bánatba ejtődött szíveket nem szabad utálni. A próba alá bocsátott fiaknak most van legnagyobb szüksége a Szabadítóra. Ki volna más hivatva a vigasztaló, bátorító szó, az örök Evangélium széthordozására, mint Isten sáfárai ? ! Elhallgathatnánk-e mi e boldog bizonyosságot: „Harczi zajnak közepette Mentőnk résen áll!" Hadbaszálltak, honmaradtak a Dávid énekéről se feledkezzünk meg: „Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet s viadalra az én ujjaimat". Keresztyén hadsereg ! Fővezéred csak az Ur lehet! Becsületre csak az Úrral taníthatod a bűnös, rossz fiakat. A mi fiaink vagytok! Mi elvárjuk tőletek, hogy kezeteket az Úr tanítsa hadakozásra, viadalra ujjaitokat! Hisszük, tudjuk, bátran, hangosan hirdetjük az egész világnak, a kiket az Úr vezérel, azoknak fegyverén diadal ragyog! A büszke trikolort Délnek szellője suhogtatja, magyar kar taríja, hős magyar vér védi. Nándorfehérvár, Szendrő csodálkozva nézi a rég nem látott lobogót. A győzőnek az Úr ád majd koronát. Egy világ szemléli e hadbaszállást. Vajha győzelem koszorúzná fiaink tusáját. Vajha hálaadásnak új énekét énekelhetnénk „tízhúrú hangszerrel" annak azúrnak, „a ki segítséget ád a királyoknak". Fiaink olyanok legyetek, mint a plánták, nagyokká nőjjetek! Ne féljetek! A csaták Istene néz le ránk, a ki adta régen is az övéinek a diadalt! m. k. SZOLGALAT A HARCZMEZON. * A legutolsó perczig reménykedtünk, hogy Szerbia eszére tér. Makacsul hittük, liogy az utolsó pillanatokban meghunyászkodik, a sértő szó helyén kérő támad. Vérzivatart tudva, szántszándékkal ki támaszt nemzete felett? Álnoksága nem ismert határt. Bűnös fiait nemzeti hősökként ünnepelte. A végső válasz is rávallott. E népre is elmondhatjuk az írás szavát: „szájok hazugságot beszél s jobb kezök a hamisság jobb keze". Önmagánál is