Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

ként forgolódik az Ur oltára körül. Mert hiszen a kano­nika vizitáczióknak talán még sem az a czéljuk, hogy rubrikázást, gazdálkodást és egyéb adminisztratív dolgo­kat vegyenek számba és sablonos kérdőívek nyerjenek elintézést. Ez egymagában sem a fáradságot, sem a vele járó költséget nem éri meg. Bele kellene tekinteni min­denütt és minden alkalommal az egyházközségi élet szívébej Érdekes kezdeményezés. Okolicsányi Gyula a nó­grádi ev. esperesség felügyelője és Rákóczy István az esperesség másodfelügyelője Balassagyarmaton az espe­rességi közgyűlés alkalmával értekezletre hívta össze az egyházmegye világi embereit oly czélból, hogy ezek maguk között „szövetséget" létesítsenek az egyházi élet minden mozzanatának megfigyelése, irányítása és élén­kebbé tétele czéljából. Az összehívók hangsúlyozták, hogy ők mindenben a lelkészekkel karöltve, egyetértőleg óhajtanak közreműködni ezen szövetség által az egyházi élet egészséges fejlesztésére; intenzívebb munkát óhajta­nak gyakorolni és az egyházi jótékony intézményeket hathatós erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. A „Világiak Szövetsége" meg is alakult az egyházme­gyei felügyelő elnöklete mellett, 14 tagból álló bizottsá­got küldött ki a szervezés és alapszabálykidolgozás czél­jából. A szervezkedés czéljaira ott nyomban 200 K-t adtak össze. Az alakulás jegyzőkönyvét egy szolgabíró vezette. íme egy érdekes és csodálatos jelenség! A lel­készek külön szervezete (Örle és Mele !) mellett itt van a világiak külön tömörülése. Igaz, hogy még csak egy egyházmegyében. De ki tudja, a példa ragadós. Most csak egy megjegyzést. Nem ismerjük közelebbről, mi in­dította ezeket az urakat szövetségük alakítására. Ha, a miben nincs semmi okunk kételkedni, az egyházi élet fellendítésének vágya, akkor különös, hogy nem a lel­készekkel egy szövetséget alkotva, keresik a megfelelő munkateret. Vagy ellenségei ott a lelkészek — mint ez nem egy helyen van — a belmissziónak és egyháztár­sadalmi tevékenységnek? Vagy féltékeny egymásra a lelkészi és világi elem? Bármi legyen is oka ennek a külön alakulásnak nem tartjuk szerencsés és követésre méltó kezdeményezésnek . . . Viribus unitis! A nógrádi esperesség július hó 1-én és 2-án tar­totta meg Balassagyarmaton évi rendes közgyűlését Oko­licsányi Gyula egyházmegyei felügyelő és Frenvó Gyula főesperes elnöklete alatt. Az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédjében az evangélikus egyházat érdeklő, napirenden levő főbb kérdések során reá mutatott a felekezetnélküliek romboló munkájára, mely Bácskából indult körútjára s mely a fővárosban is nyilvános nép­gyűléseken igyekezett propagandát csinálni a vallásnak az iskolából való kiküszöbölésére. A közgyűlés nevében is erősen tiltakozik az egyház védbástyái ellen irányuló ezen merénylet ellen, vallásos mély meggyőződéstől át­hatottan hangsúlyozza, hogy épen most napjainkban kell kétszeres erővel mindent elkövetnünk, hogy a vallás­erkölcsi nevelést iskoláinkban is fokozottabb mérvben fejlesztessiik, azonkívül pedig a fenyegető veszedelem ellen a belmissziónak minden vonalon való gyakorlását tartja elengedhetetlennek. Turkeve ünnepe. Baja Mihály beiktatása. Márczius 12-én 32 pályázó közül Baja Mihály amerikai mckee­sporti lelkészt választotta meg a turkevei nagy ref. gyüle­kezet óriási lelkesedéssel papjává. Hogy mily nagy és tiszta szeretet hívta haza Amerikából a mi jeles poéta­papunkat, annak fényes bizonysága volt a mult szom­baton és vasárnap lezajlott fogadási és beiktatási intim és mégis impozáns ünnepség. Intimmé tette az ünnep­séget a szívek őszinte dobogása, impozánssá pedig az a hatalmas keret, a melyben a turkevei ref. hívek ünnepi öröme Baja Mihály beiktatásán körülfogta az új lelki­pásztort. Baja Mihály július 4-én, szombaton reggel in­dult Budapestről Kisújszállásra, az elébe Budapestre feljött szüleivel s Oyökössy Endre, Madai Gyula és P. Ábrahám Ernő író-barátaival. A kisújszállási állomáson Györffy Lajos takarékpénztári igazgató, főgondnok, a presbitérium kiküldött bizottságával fogadta Baja Mihályt s meghatott szavakkal üdvözölte Turkeve fiatal neves papját. Baja Mihály néhány megindító szóval válaszolt. A társaság az állomásról kocsikon Kisújszálláson át ér­kezett Turkeve határához, a hol Tóth János volt állam­titkár és Nagy István városi főjegyző vezetésével a 86 kocsival kisereglett lelkes nép várta Baja Mihályt. Az alkalmi dalárda a Himnuszt énekelte el Isten szabad ege alatt, az arany kalásszal ékes rónaság kellős köze­pén s aztán Nagy István városi főjegyző tolmácsolta azt a csodálatos, lelkes örömet, a mellyel várják és fogad­ják a turkevei reformátusok új lelkipásztorukat. Baja Mihály szemében könny ragyogott s az Amerikában dolgozott és bujdosott magyar pap forró köszönetét sírta és zengte el költői röpüléssel ékes beszédben a minden szavát áhítattal leső és figyelő híveinek. Az utolsó szavak a turkevei jó magyar nép százainak éljenzésébe simultak. Ekkor a dalárda elénekelte azt a két dalt, a melyet Baja Mihály Amerikából hazasíró két versére szerzett Szabadfi Elek, a keviek nagytehetségű kántora, a dalárda pompás betanítója és dirigálója. Az egyik strófát ide­iktatjuk : Hej, édes szép hazám, szép Magyarországom! Mosolygó képedet vájjon mikor látom ? Úgy elemlegetlek itt az idegenbe, Minden gondolatnál könny szökik szemembe. A másik pedig a iiokat hazaváró jó szülőkről szól: Egy faluba messze, messze, Várnak engem minden este Kiülnek a ház elébe, Úgy néznek a messzeségbe. A dalok után néhány meleg szót is mondott még Szabadfi Elek. Ekkor a 86 kocsi megindult a rengeteg néppel a határról be a városba. A kocsik mellett a fia­talok s a gyerekek éljenző tömege szaladt egész a vá­rosig. A város szélén a gyülekezet ifjú leányai nevében, 50 leány élén egy szép leányka virággal és verssel köszöntötte Baja Mihályt. A templom előtt pedig Har­sányt Sándor; a patriárkakorú Öreg pap mondott szép beszédet ifjú lelkipásztor társához, kit fiaként ölelt szí­vére. Az egész gyülekezet sírt, mikor Baja Mihály át­adta öreg bátyjának, lelkipásztortársának az Amerikában paposkodó két fia csókjait. A parókhián pedig 30 hívő ós buzgó református asszony nevében Czeglédy Mihályné díszes képes bibliát adott a fiatal papnak s 200 koronás Baja-alapítványt tettek a szegénysorsú gyerekek felruhá­zására. Másnap reggel már 7 órakor zsúfolásig megtelt a templom, úgy várták a 8 órakor kezdődött beiktatást. Ott volt a városi elöljáróság, az egész presbitérium, a gyomai, mezőtúri, kuncsorbai gyülekezet papsága, a be­iktató Györy Lajos heves-nagykunsági esperessel az élén. Györy Lajos esperes felhívására Baja Mihály elmondta nagyszabású, az evangélium erejével zengő, a költői ihlet szárnyain repülő, a hazaszeretet tüzével izzó egy­házi beszédét, méllyel a gyülekezet minden tagját újon­nan meghódította, János evangéliumának 21-ik része, 17-ik versén építette fel elragadó beszédét. A kiváló prédikátor gyönyörű megnyilatkozása volt ez az egyházi

Next

/
Oldalképek
Tartalom