Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

ként forgolódik az Ur oltára körül. Mert hiszen a kanonika vizitáczióknak talán még sem az a czéljuk, hogy rubrikázást, gazdálkodást és egyéb adminisztratív dolgokat vegyenek számba és sablonos kérdőívek nyerjenek elintézést. Ez egymagában sem a fáradságot, sem a vele járó költséget nem éri meg. Bele kellene tekinteni mindenütt és minden alkalommal az egyházközségi élet szívébej Érdekes kezdeményezés. Okolicsányi Gyula a nógrádi ev. esperesség felügyelője és Rákóczy István az esperesség másodfelügyelője Balassagyarmaton az esperességi közgyűlés alkalmával értekezletre hívta össze az egyházmegye világi embereit oly czélból, hogy ezek maguk között „szövetséget" létesítsenek az egyházi élet minden mozzanatának megfigyelése, irányítása és élénkebbé tétele czéljából. Az összehívók hangsúlyozták, hogy ők mindenben a lelkészekkel karöltve, egyetértőleg óhajtanak közreműködni ezen szövetség által az egyházi élet egészséges fejlesztésére; intenzívebb munkát óhajtanak gyakorolni és az egyházi jótékony intézményeket hathatós erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. A „Világiak Szövetsége" meg is alakult az egyházmegyei felügyelő elnöklete mellett, 14 tagból álló bizottságot küldött ki a szervezés és alapszabálykidolgozás czéljából. A szervezkedés czéljaira ott nyomban 200 K-t adtak össze. Az alakulás jegyzőkönyvét egy szolgabíró vezette. íme egy érdekes és csodálatos jelenség! A lelkészek külön szervezete (Örle és Mele !) mellett itt van a világiak külön tömörülése. Igaz, hogy még csak egy egyházmegyében. De ki tudja, a példa ragadós. Most csak egy megjegyzést. Nem ismerjük közelebbről, mi indította ezeket az urakat szövetségük alakítására. Ha, a miben nincs semmi okunk kételkedni, az egyházi élet fellendítésének vágya, akkor különös, hogy nem a lelkészekkel egy szövetséget alkotva, keresik a megfelelő munkateret. Vagy ellenségei ott a lelkészek — mint ez nem egy helyen van — a belmissziónak és egyháztársadalmi tevékenységnek? Vagy féltékeny egymásra a lelkészi és világi elem? Bármi legyen is oka ennek a külön alakulásnak nem tartjuk szerencsés és követésre méltó kezdeményezésnek . . . Viribus unitis! A nógrádi esperesség július hó 1-én és 2-án tartotta meg Balassagyarmaton évi rendes közgyűlését Okolicsányi Gyula egyházmegyei felügyelő és Frenvó Gyula főesperes elnöklete alatt. Az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszédjében az evangélikus egyházat érdeklő, napirenden levő főbb kérdések során reá mutatott a felekezetnélküliek romboló munkájára, mely Bácskából indult körútjára s mely a fővárosban is nyilvános népgyűléseken igyekezett propagandát csinálni a vallásnak az iskolából való kiküszöbölésére. A közgyűlés nevében is erősen tiltakozik az egyház védbástyái ellen irányuló ezen merénylet ellen, vallásos mély meggyőződéstől áthatottan hangsúlyozza, hogy épen most napjainkban kell kétszeres erővel mindent elkövetnünk, hogy a valláserkölcsi nevelést iskoláinkban is fokozottabb mérvben fejlesztessiik, azonkívül pedig a fenyegető veszedelem ellen a belmissziónak minden vonalon való gyakorlását tartja elengedhetetlennek. Turkeve ünnepe. Baja Mihály beiktatása. Márczius 12-én 32 pályázó közül Baja Mihály amerikai mckeesporti lelkészt választotta meg a turkevei nagy ref. gyülekezet óriási lelkesedéssel papjává. Hogy mily nagy és tiszta szeretet hívta haza Amerikából a mi jeles poétapapunkat, annak fényes bizonysága volt a mult szombaton és vasárnap lezajlott fogadási és beiktatási intim és mégis impozáns ünnepség. Intimmé tette az ünnepséget a szívek őszinte dobogása, impozánssá pedig az a hatalmas keret, a melyben a turkevei ref. hívek ünnepi öröme Baja Mihály beiktatásán körülfogta az új lelkipásztort. Baja Mihály július 4-én, szombaton reggel indult Budapestről Kisújszállásra, az elébe Budapestre feljött szüleivel s Oyökössy Endre, Madai Gyula és P. Ábrahám Ernő író-barátaival. A kisújszállási állomáson Györffy Lajos takarékpénztári igazgató, főgondnok, a presbitérium kiküldött bizottságával fogadta Baja Mihályt s meghatott szavakkal üdvözölte Turkeve fiatal neves papját. Baja Mihály néhány megindító szóval válaszolt. A társaság az állomásról kocsikon Kisújszálláson át érkezett Turkeve határához, a hol Tóth János volt államtitkár és Nagy István városi főjegyző vezetésével a 86 kocsival kisereglett lelkes nép várta Baja Mihályt. Az alkalmi dalárda a Himnuszt énekelte el Isten szabad ege alatt, az arany kalásszal ékes rónaság kellős közepén s aztán Nagy István városi főjegyző tolmácsolta azt a csodálatos, lelkes örömet, a mellyel várják és fogadják a turkevei reformátusok új lelkipásztorukat. Baja Mihály szemében könny ragyogott s az Amerikában dolgozott és bujdosott magyar pap forró köszönetét sírta és zengte el költői röpüléssel ékes beszédben a minden szavát áhítattal leső és figyelő híveinek. Az utolsó szavak a turkevei jó magyar nép százainak éljenzésébe simultak. Ekkor a dalárda elénekelte azt a két dalt, a melyet Baja Mihály Amerikából hazasíró két versére szerzett Szabadfi Elek, a keviek nagytehetségű kántora, a dalárda pompás betanítója és dirigálója. Az egyik strófát ideiktatjuk : Hej, édes szép hazám, szép Magyarországom! Mosolygó képedet vájjon mikor látom ? Úgy elemlegetlek itt az idegenbe, Minden gondolatnál könny szökik szemembe. A másik pedig a iiokat hazaváró jó szülőkről szól: Egy faluba messze, messze, Várnak engem minden este Kiülnek a ház elébe, Úgy néznek a messzeségbe. A dalok után néhány meleg szót is mondott még Szabadfi Elek. Ekkor a 86 kocsi megindult a rengeteg néppel a határról be a városba. A kocsik mellett a fiatalok s a gyerekek éljenző tömege szaladt egész a városig. A város szélén a gyülekezet ifjú leányai nevében, 50 leány élén egy szép leányka virággal és verssel köszöntötte Baja Mihályt. A templom előtt pedig Harsányt Sándor;

a patriárkakorú Öreg pap mondott szép beszédet ifjú lelkipásztor társához, kit fiaként ölelt szívére. Az egész gyülekezet sírt, mikor Baja Mihály átadta öreg bátyjának, lelkipásztortársának az Amerikában paposkodó két fia csókjait. A parókhián pedig 30 hívő ós buzgó református asszony nevében Czeglédy Mihályné díszes képes bibliát adott a fiatal papnak s 200 koronás Baja-alapítványt tettek a szegénysorsú gyerekek felruházására. Másnap reggel már 7 órakor zsúfolásig megtelt a templom, úgy várták a 8 órakor kezdődött beiktatást. Ott volt a városi elöljáróság, az egész presbitérium, a gyomai, mezőtúri, kuncsorbai gyülekezet papsága, a beiktató Györy Lajos heves-nagykunsági esperessel az élén. Györy Lajos esperes felhívására Baja Mihály elmondta nagyszabású, az evangélium erejével zengő, a költői ihlet szárnyain repülő, a hazaszeretet tüzével izzó egyházi beszédét, méllyel a gyülekezet minden tagját újonnan meghódította, János evangéliumának 21-ik része, 17-ik versén építette fel elragadó beszédét. A kiváló prédikátor gyönyörű megnyilatkozása volt ez az egyházi