Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

„Az Űr szent Bárányára Teszem le bűnömet S ott a kereszt aljába Békességet lelek, A szívem mindenestől Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szenytől A Jézus vériben. A Jézus vériben." Látván és hallván mindezt, ujjongó örömmel mondjuk : isten tábora ez! Marjay Károly. ULSTER ÉS VIVIANI. Azoknak, kik látni akarnak, az Úr betekintést enged a jövőbe. Jelek mutatkoznak, ékesen szólók annak, a ki ért ahhoz, miként kell tanulságokat kihüvelyezni. Történnek dolgok, a miről a napisajtó alig vesz tudomást, pedig nem kétes, hogy a jövő fejlődés irányát ezekből lehet igazában kibetűzni, mert ezek döntik el. Francziaországban Viviani miniszterelnök. Írország északkeleti csücskében pedig Ulster ideiglenes kormánya megtartja első tanácskozását. Mi köze mindehhez a magyar protestánsoknak ? szólal fel a napilapok által vezetett és oktatott keresztyén atyánkfia. Igen sok — szól feleletünk a szunnyadó, sőt kiveszőben levő protestáns önérzetnek, tetterőnek és gyümölcsöző fellángolásoknak életrekelését várjuk tőle. Anatole Francé, a sokat emlegetett és modern radikális iránya miatt sokat dicsért író, egyik füzetében, a melyet Combes reformjainak védelmére írt, az állam és egyház viszonyát fejtegetve, arra a következtetésre jut hogy a hit és igaz vallásosság kiszáradóban van. Csak a mult hagyományain élősködik és a megszokás által tartja fenn magát. Ki tagadhatná, hogy ez állítását sok ténnyel lehet bizonyítani? Semmivel sem lehet azonban azt bizonyítani, hogy a vallásos hit ne volna erő, mely emel, erősít, fensőbb régiókba visz. De az kell hozzá, hogy igaz, őszinte és önzetlen legyen. Ez utóbbi erényeket ma igazán kevés helyen találjuk fel s azért ritka a produktív vallásosság. Ellenben az istentagadás terjedőben van s ép úgy, mint a léha dolgok divata főleg Párisból árad felénk. Csoda-e, ha sokaknak tetszik és erőre kap? Pedig magában rejti még erős nemzetekre nézve is a pusztulás és halál csiráját, E két ellentétes irány a jelen pillanatban Ulster küzdelmei és Viviani törekvéseiben ütközik össze. Az erélyes, sőt erőszakos Asquith-kormány a főrendeknél bemutatta azt a javaslatát, mely arra volna hivatva, hogy az Ulsterben feltámadt indulatokat lecsendesítse. E javaslat szerint az Ulsterhez tartozó grófságok maguk dönthetik ugyan el, vájjon meghajolnak-e az új-dublini parlament előtt vagy nem. E döntés azonban csak hat évre szól. E javaslat szerint már Asquithék nagy gondolatának bukását, a Home Ride lényeges megcsonkítását s a lordokat döntő kormánynak megalázását jelenti. Ulsternek azonban mindez nem elég. Nem elég tehát a lordoknak sem. Úgy, hogy a főrendiház Lansdowne lord indítványára 138 szóval magáévá teszi azt, hogy Ulster vétessék ki időmeghatározás nélkül a Home Rule alól. A helyzetet erősen megvilágítja, hogy az ellenzéki javaslat ellen csak 20-an mertek szavazni. A kormány zavarban van. Ulster azonban készül a legrosszabbra s már is megalakítá kormányát, mely kezébe veszi az igazgatást, ha az Asquith-kabinet erőszakolja a kérdést. A szervezett sereg várja a parancsot a harczba szállásra. Asquith rendelkezik az alsóház többségével, mással azonban nem. Roberts lord ugyanis kijelenti, hogy a hadseregre Ulsterrel szemben ne számítsanak. Az a maroknyi protestáns, a melyben élő, eleven erő az apáiktól örökölt hit, a mely nem haboz azért, mi az életnek igaz értéket ád, koczkára tenni minden egyebet, sarokba szorítja a legmerészebb, legradikálisabb kabinetet, melyet Anglia évtizedek óta magáénak ismert, el — ós győz. Nem kétes ugyanis, hogy Ulstert kizárják a dublini parlament hatásköréből. Ez azonban Asquithék bukását fogja jelenteni és pedig talán nemcsak erkölcsileg. Francziaország pedig uralja Vivianit, a merész nyelvű prókátort, a ki dicsekedett vele, hogy sikerült kiragadni a lelkiismereteket a hit békóiból, kioltva az égben azokat az égő, világító csóvákat, melyeket senki meggyújtani nem fog többé. Vivianiban tehát a francziák a vallást gyűlölő, Istent megtagadó irányzatot ültették bé a miniszterelnöki székbe. Vájjon mehetnek-e jóra vele. Francziaország bűnhődése ez a Szent Bertalan-éj, a nemzeti ediktum visszavonása és a királygyilkosságért. Az ember lázadása az isteni rend ellen, melyet Kuyper az ő imént megjelent nagy művében, melyet Sebestyén Jenő gondosságának, Csűrös és Czeglédy munkájának köszönhetünk, úgy fejez ki, hogy az egyik ember a másikon csak akkor bír hatalommal, ha ez Istentől származik. A francziák vezetői pedig megtagadván Istent, a többség és erőszak jogán akarnak uralkodni embertársaikon. Az összefűző kötelékek azonban folyton fakulnak, a családi élet megromlik ós újból Kuyperrel szólva, napról napra szélesebb körökben mutatkozik azon férfiak és nők utálatos látványa, a kik minden józan erkölcs arczulcsapásával keresik a végtelenig felizgatott szenvedélyek kielégítését. A születések, katonaságra alkalmasok száma csökken, az analfabéták, katonai szökevényeké ellenben emelkedik. 1913-ban mai hírek szerint már 80,000 körül járt. A múltban szerzett tőke és érték, a nagy, nemes tulajdonok elfoszlóban. A nagy nemzet ideáljaival együtt leszáll a másodrangúak sorában. De nem is lehet másként, ha olyanokat emel vállára, kik a bomlás, sülyedés és materiálizmus elveinek apostola. Oesta dei per francos, volt a régi francziák jelmondása, mi lett belőled ? Míg a világ egykori fővárosában korhadás és rothadás, Írország hullámverte, ködös északi partjain ma is százezrek készen, úgy mint valaha elődeik, harczba szállani hitük- és meggyőződésükért.