Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

gosságáról, a következő nap Viktor János Jézus szolgálatáról beszélt. Az ötödik előadást Benkö István rákospalota-újfalui lelkész tartotta az apostoli tapasztalat világáról, az utolsót pedig Pongrácz József az őskeresztyénség hódító hadjáratáról. Bár mindegyik előadásról jegyzeteket készítettünk, lapunk szűkebb terjedelme nem engedi meg, hogy csak egyik-másikról is bővebben megemlékezzünk. Pedig néhány előadás, így különösen Ravasz Lászlóé és Kecskemétiig Istváné, kiváltképen megérdemelte volna, hogy ismertessük. Hisszük azonban, hogy ezek és a többiek közül is néhányan (így elsősorban Szőngi Sándoré, meg Pongrácz József utóbbi előadása) napvilágot látnak valamelyik lap hasábjain. A Diákszövetség nem tenné rosszul, ha az elhangzott előadásokat kissé terjedelmesebb emlékfüzetekben vagy évkönyvekben megörökítené s így olyanok számára is hozzáférhetővé tenni, a kik egy vagy más ok miatt nem lehettek jelen a gyűlésen. A lelki eledel után jött a testi. A táborozásnak ez volt az egyik legnehezebben megoldható kérdése, a másik pedig a nagy vízszükséglet kielégítése — közeli kút hiányában. Nem volt födött vagy árnyas hely az étkezésre, a mi kiváltkép a perzselően sütő déli napnál volt érezhető. Az utolsó egy-két napon azután úgy segített magán a tábor, hogy behurczolkodott délire a nagy sátorba. Nagyon érezhető volt a megfelelő asztalok hiánya is: kimustrált kőműves kecskelábakra meg földbe ásott hosszabb, rövidebb oszlopokra néhány gyalulatlan deszkát raktak, a mi a legpuritánabb igényeket is csak nehezen elégíthette ki. Talán senki sem végzett olyan önfeláldozó és olyan nehéz munkát a táborban, mint a pókafalviak derék lelkipásztora: Torró Miklós, ki az étkezési ügyek intézésére vállalkozott. Nagy föladat ez mindenütt, de különösen nálunk, a hol nemcsak éhes gyomorral, de jóllakottan sem igen figyelmesek és gyöngédek az emberek egymással szemben. Valóban csodálatraméltó buzgósággal és odaadással igyekezett a föltornyosuló nehézségeket legyőzni. Nem rajta múlt, hogy ez nem mindig sikerült teljes mértékben. Az ebéd utáni időt egész vacsoráig pihenésre és különböző szórakozásokra fordították. A diákok egy része lepihent az erdőben vagy sétára indult, más része labdázott vagy más szórakozást talált. Csütörtök délutánra azután bajnoki mérkőzés végignézésére hívták meg a város közönségét. Sűrű rajokban jött az érdeklődő városi közönség. Nem atlétikai viadalt, hanem igazán kedves játékdélutánt láttak a jelenlevők. A footballverseny után lovasverseny, kakasviadal, stafótaverseny, háromlábverseny volt. A legnagyobb hatást a „repülő" lovasversenynyel érték el. Jó másfél méter magasságban elhelyezett gömbölyű rúdra iilnek ketten egymással szembe. Azután szalmával teletömött zsákocskákkal amúgy barátságosan ütlegelni kezdik egymást. A fejet nem szabad ütni. Az ütlegek súlya alatt azután egyikük hamarosan leesik a rúdról, a győztes ott marad. Még a leánydiákok is részt vettek a nagy „mérkőzésben". Tojás-futóversenyt rendeztek. Futás közben csak úgy potyogtak a kezükben tartott evőkanalakból a tojások. A „bajnoki mérkozés"-ből is meggyőződhetett a közönség, hogy nem valami aszkétajelöltek azok a határukban táborozó ifjak, hanem olyanok, a kik a komoly lelki problémák mellett nevetni, örvendezni is tudnak. Olyanok, a kik tudják, hogy nem az élet megvetése, hanem annak megszentelése a hivatásunk! K I. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat saz esetleges hátralékot minél előbb beküldeni. A Claparéde-emléktáblára és ösztöndíj-alapra a debreczeni ref. egyház 50 K-t adott. (Követésreméltó példa!) Ezzel az összeggel eddig befolyt 1288"40 K. További adományokat B. Pap István theol. tanár (IX., Ráday-utcza 28) czímére kérjük. A polgári törvénykönyv-tervezet tárgyalása. A dunamelléki ref. egyházkerület kiküldött bizottsága f. hó 8-án foglalkozott a polgári törvénykönyv törvényjavaslatával. A mint értesülünk a bizottság általában helyeselte a tervezet ellen Szövetségünk választmánya által emelt kifogásokat, sőt azokhoz még néhány más, fontos kifogást is hozzáfűzött. A kifogásokat a bizottság memorandumba foglalja s illetékes helyre leendő beterjesztés végett az egyházkerület elnökségéhez benyújtja. A felsőbaranyai Kálvin-Szövetség gyűlése. Folyó évi július 1-én tartotta Kálvin-Szövetségünk ez évben már a Ill-ik közgyűlését Harkányban a fürdőhelyiség egyik termében. Jelen voltak Csikesz Sándor elnöklete mellett a testvéri Alsóbaranyából: Ádor Sándor, Ádám Imre, Szalay Antal, Fábián Zoltán, dr. Jhomanóczy János, Mészáros János családjával, Kelecsényi Mihály feleségével lelkészek, Knittel Jakab tanító; a tolnai egyházmegyéből: Bús Lajos decsi, Okos Gyula őcsényi lelkész, utóbbi nejével; a kecskeméti egyházmegyéből Illyés Kálmán kiskunfélegyházai lelkész; a pesti egyházmegyéből Berényi István erzsébetfalvai s.-lelkész ; a dunántúli egyházkerületből: Eőry Szabó Dezső daruvári, Ambrus György fiumei lelkészek; a felsőbaranyai egyházmegye lelkészei közül 30-an, többen családostól, vendégeikkel; a szövetség világi tagjai közül dr. Fejes János, dr. Berky Gyula, dr. Kovács Károly, ifj. Morvay Ferencz, Csikesz Sándor, Hitre Ödön, Losonczy Ferencz, Csanády István, Toók Gyula, Antal Gyula, Biczó Ferencz és még sokan, nők, férfiak vegyesen; Dani Lajos Sellyéről, Morvay Kálmán Pécsről stb.; a szépnem 29 taggal. A közgyűlést istentisztelet előzte meg a harkányi reformátusok templomában, hol a 74. dics. éneklése után Takács József kovácshidai lelkész kérte imájában Istennek megvilágosító és