Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

TÁRCZA. Olvasás közben. Az ilyen magamfajta falusi papnak nem igen jut pénz új könyvekre, megbecsüli, elolvassa hát az öregeket is. Ezért aztán néha ósdi a gondolkozásmódja is, mint az olvasmányai. A napokban a nagy Révésznek „ Figyelmező "-je keriilt a kezembe. Ezt olvasgattam. Sok aktuális dolgot találtam benne. Filó Lajos hadakozik nagy alapossággal és buzgalommal a modernistákkal. Manapság ezeket a modernistákat raczionalistáknak hívjuk. Védekezik a vádaskodások ellen, mert, úgymond, „egyházi komoly lap vezérczikkezői is gyakran hangoztatják, hogy a prot. orthodoxia (ma pietiznius a neve) a r. katholiczizmus malmára hajtja a vizet." Ejnye! Mintha ez a vád felhangzott volna a közelmúltban egyik „egyházi komoly lap" vezérczikkében is. A szegény „pestiek" beleestek a régi bűnbe! Halljuk meg a választ is, szintén Filó ajakáról: „Ne csodálkozzanak, ha a r. katholikusokkal, vagy más hitfelekezeti keresztyénekkel, kit az írás isteni tekintélyét szintén elismerik, közös téren találkozunk. E találkozást kompromittálónak nem tarthatjuk; hiszen a keresztyénségnek megvan bizonyos közös alapja és közös jelleme is. A hitetlenség mindnyájunk ellensége." Okos beszéd, de a ki nem lát mást, mint a mi elválaszt annak hiába beszélünk. * Most olvastam Bernát Istvánnak pompás vezérczikkét e lapban. Erről eszembe jutott, hogy a héten akadt a kezembe Kazinczy Ferencznek 40 esztendővel ezelőtt véletlenségből felfedezett egy pár levele 1788-ból. E leveleket Kazinczy, mint a nemzeti iskolák Kassa kerületi királyi főigazgatója írta Paksi Szathmári István debreczeni szuperintendenshez. Kazinczy a püspököt arra akarta rávenni, hogy ne a felekezeti iskolákat pártolja, hanem a II. József által felállítandó „közös nemzeti" (más szóval állami) iskolákat, s ezeket fogadtassa el a gyülekezetekkel. A püspök válaszra sem méltatta e leveleket. Akaratlanul is eszembe jut, hogy mtist a debreczeni püspököt ugyancsak nem kell ékes levelekkel bíztatni az állami iskolák pártfogolására. Változtak az idők, változtak az emberek ! No ez ugyan sovány vigasztalás a mi anyaszentegyházunk számára! * Azok is, a kik ellen Bernát István hadakozik, tanulhatnának Kazinczytól. 0 az állami iskolákból nemcsak ki nem űzte a hitoktatást, hanem mindennap imádsággal kezdte és végeztette a tanulást. Szathmári püspöknek elkiildötte a sajátkezűleg írt imádságokat is. Hallgassuk meg tán, hogy Kazinczy Ferencz tanulás után hogy imádkozott: „Hálaadással emeljük fel Tehozzád lelkeinket, minden jónak Adója, azért a jótéteményidért, a melyeket velünk közlöttél. Engedjed, Uram, hogy az az oktatás, a melyeket most vettünk, nékünk előmenetelünkre, néked pedig dicsőségedre váljon. Ezenkívül kérünk bocsássad áldásodat uralkodó Fejedelmünkre, hazánkra, szüleinkre, tanítóinkra és jóltevőinkre. Ezeknek, Uram, sőt minden embernek engedj boldogságot. Ámen." Most már tanítóink is — tisztelet a kivételnek — nemcsak hogy nem akarnak imádkozni, hanem a hitoktatással együtt az Istent is ki akarják parancsolni az iskolából ... Ne haragudjunk rájuk. Én nem haragszom, mert tudom, hogy sem ők, sem a vezetők nem ismerik az Urat, nem is sejtik, hogy mi az az imádság. Tanítsuk meg mind a kettőre őket, vagy ha őket már nem lehet: a fiaikat és a leányaikat. Jó Kazinczy Ferencz, téged is megmosolyognak ám! Te még a boldogságot Istentől kérted és vártad ! Milyen sötét, klerikális alak voltál te is! —y —y-General Assembly. II. 20-án reggel az assembly tagjai úrvacsorára gyűltek össze, mely után a testvéregyházak küldöttei fogadtattak részint a brit birodalomból, részint a kontinensről. A vasárnapi iskolákról szóló jelentés fájdalommal számolt be az ily iskoláknak számban, tanítókban és tanítványokban történt csökkenéséről. Az előadó e jelenség okát a kivándorlásban, a születések számának fokozatos apadásában s különösen a külvárosi, az egyház iránt nem igen érdeklődő szülők gyermekeinek hozzáférhetetlenségében látja. Ezzel szemben rámutatott, az egyháztagok számának örvendetes növekedésére, mely az 1913-ik év folyamán 504,901-ről 507,075-re emelkedett. Melegen üdvözölték dr. Dykes Shawt, mint dr. Matthews utódját a presbiteri szövetseg titkári tisztében, ki úgyszólván az egész földet lassankint behálózó szövetkezés jelentőségéről utalást tett a mi magyar egyházunkra, mint egy fontos szemre, a presbiteri egyházak lánczolatában. Dr. Dykes egyházunk azon skót barátai közé tartozik, kik őszinte rokonszenvüknek és hozzánk fűzött várakozásuknak már többször és nyomatékosan kifejezést adtak. Május 21-ike teljesen a kiilmisszió ügyének volt szentelve. Az előadó jelentése szép haladásról adott képet úgy a munkások, mint az egyháztagok szaporodásában. A missziói gyülekezetek és új telepek áldozatkészsége fokozódó mértékben nyilvánult meg az elmúlt év folyamán, s közöttük nem egy, teljesen a saját erejéből fedezte összes kiadásait. Sajnálattal emlékezett meg a kiilmisszió minden irányú fejlődése mellett is fennálló hiányokról, a munkaerő csekélységéről a mérhetetlen szükséggel szemben. Az evangélium szövétneke hatalmasan terjeszti világosságát a bálványimádás sötét területén, a Lélek bámulatos erővel munkálkodik az emberi