Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-u'cza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. . Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők' : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Gyászunk és reményünk, p. — Vezérozikk : Csináljunk-e politikát? Kájel Endre. — Tárcza: Olvasásközben. —y. —y. Géneral Assembly II. Mező Benő. — Belföld : Kerületünk gyásza. A losonczi diákgyülés. dr. K. I. Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Külföld : Hollandia. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. GYÁSZUNK ÉS REMÉNYÜNK. Ott fenn Losonczon a ladói diáktáborban, a hol a békesség és szeretet evangéliumának nevében voltunk együtt, Vettük a megdöbbentő hírt a vérfagyasztó, kiszámíthatlan horderejű eseményről. Nagyra, népek sorsának intézésére hivatott életet állított meg útjában a gyilkos golyó. Két egymást igazán, mindhalálig szerető szív szűnt meg dobogni majdnem ugyanabban a perczben ... A távolból hallani véltük százezrek méltatlankodásának kitörését, zűgó moraját. És a három árvának szívtépő zokogását. Ók bizonyára nem értik, hogy miért gyűlölték azokat, s miért kellett meghalniok azoknak, a kik őket oly nagy, dédelgető szeretettel vették körül. Hiszen nekik szólt az utolsó távirat és feléjük szállott a két egymással összeforrott és egymáson elhaló szív utolsó öntudatos gondolata. Nem kell-e gyászolnunk igazán és őszintén, maradhat-e szívünk mozdulatlanul és szemünk szárazon, ha mindezeket elképzeljük és magunk elé állítjuk? De maradhatunk-e aggodalom és szorongó érzés nélkül, ha „szívünkben forgatjuk" mindazokat, a mik a lefolyt gyásznapok alatt történtek és ha ezeknek sötét perspektíváján át a jövőbe tekintünk ? Ember, ifjú ember, diák cselekedte mindezt. Az emberi szenvedélyek legborzalmasabbja, a fanatikus, halálos gyűlölség rakott fészket lelkében és költötte ki benne a gyilkos elhatározást. Mit vált ki, kérdezzük aggodalommal, ez a gyűlölség, a mely a népek, ifjak és vének ezreinek lelkében él ott lenn és itt is a mi hazánk határain belül? Hány életnek hasonló, gyászos, véres elmúlását inaugurálta a két gyilkos, gyászt és siralmat okozó golyó ? A megtorlás, a rombolás fúriáinak, öldöklő angyaloknak szárnycsapása és vésztjósló vijongása hallatszik körülöttünk ... Mi vár reánk, nemzetünkre, egyházunkra, fiainkra, mit hoz a jövő ? Ez a kérdés ült a közelmúlt napokban és ül ma is fullasztó ködként milliók, országok sorsát intéző nagyok és kicsinyek szívén. Most minden más érzést, ágguuaimat félretéve, gondolatban elmegyünk mi is ahhoz a kettős sírhoz. Egy férfiú pihen ott, a ki erős, igaz, aczélos jellemű volt. Mondják, nem szeretett bennünket. Most ez is alázatra és önvizsgálatra kell, hogy indítson bennünket. Mi is volt rajtunk szeretni való a közelmúlt években ? Mellette a holtáig hű, az utolsó perczben is védőleg reáboruló hitves és anya . . . Megyünk koszorút helyezni a kettős sírra igaz, méltányló, lojálisán gyászoló érzéssel. Elhívottak voltak, nagy örökségre hívottak. Itt lenn nem érték el. Ott fenn vették a koronát Istentől, királyok királyától, a kit mindketten mély, alázatos, törhetlen hittel imádtak és szolgáltak. Gyászolunk igazán, őszintén. De nem mint olyanok, a kiknek reménységük nincsen. Az a megpróbáltatás, a mely nemzetünket is hősies lelkű, aggságában, testi gyengeségében is hősies öreg királyunkat érte, kell hogy közelebb hozza azokat, a kik most annyira gyűlölik egymást, a mentés, a megtartás, építés czéljából! . . . Ott fenn, a hol a gyászos hírt vettük, a losonczi diáktáborban 200 magyar ifjú volt együtt. Ott együtt felemelték szemeiket és szíveiket a hegyekre, a honnan a mi segedelmünk jön és a nagy események hatása alatt még nagyobb hittel, alázattal, odaadással tettek fogadalmat, hogy itt földi életükben igazán hívek lesznek Istenhez, királyhoz, hazához és hogy a jé$usi férfiasság, hősiesség, evangéliumi élet és munkás szeretet elveinek lesznek képviselői és elszánt harczosai. —P-