Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-28 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIdSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, TarJ Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Rálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A hódítás feltételei, (bj.) — Vezérczikk : Derengés ? Sebestyén Jenő. — Protestáutizmus és szabadkőművesség. Haypál Benő, Kádár Gusztáv és Nagy Elek dr. (II.) — Krónika: A béke apostolnöje. — Táreza : Olvasásközben. —y. —y. — Belföld: Az ország 1912. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Szocziális ügyek : Országos gazdagyíílés Temesvárt. Dr. Sch. K. — Külföld : Svájcz. Dr T. J. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A hódítás feltételei. „Ok annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra. hogy az ő nevééit gyalázattal illettessenek". Csel. 5,4

1

. A mély hatásokat gyakorló erős egyéniségek minden mozdulásában ott lüktet valamely nagy eszme igazságába vetett hitnek rendíthetetlensége, a mely a heroikus tennivágy»a

,

iak is alapjául szolgál. Az imponáló fellépést egyik va;

\ másik vonzó tulajdonság is előmozdíthatja ugyan, de ti égis, ha hódítani képes volt az, akkor annak titka minde.iekfelett a meggyőződés határozottságában és az igazságért élni-halni tudás enthuziázmusában rejlik. A XX. század olyan fejlődést nyitott meg, a mely a nagyratörő ész grandiózus felfedezéseihez, alkotásaihoz kapcsolódik; csakhogy azután szédületes előhaladásban — épen az észre támaszkodva — elbizakodottá is lett az ember. A század életén ott van a sötét vonás, hogy t. i. az áradatban óriásivá növekedett minden társadalmi osztálynál azok serege, a kik zúgnak, kiáltoznak fennen hirdetve, hogy az evangélium nem állhat meg a modern haladás ítélőszéke előtt és azt hiszik, hogy az évezredes igazságok sírját majd ők ássák meg. De hát hogyan történhetett meg a hitetlenség térfoglalása ilyen mértékben ? Hát csakugyan igaz volna, hogy ujabb világtörténelmi élet-halál-birkózás kezdődött meg . . . ? Némi magyarázatul szolgál a mának megértésére a fentmondottak igazsága. A keresztyén gondolat és élet ellenségeit ugyanis határozottság, véghetetlen elszántság, minden alkalmat felhasználni tudás és nagy öntudatosság jellemzi ma. Az emberek nagy része a határozatlan, elmosódott, léleknélküli, szinte félénk bizonyságtételekre nem indul meg; míg a leghitványabb életfelfogás, ha markáns vonásokkal rajzoltan jelenik meg, képes meggyengíteni az erőtlenek hitét. A Cselekedetek Könyve az első kezdet úttörését, az evangélium első hódító útjának részleteit, eredményeit tárja elénk. „Cselekedetek"-r6\ számol be, a melyet apostolok vittek végbe. Sehol semmi bizonytalanság, elcsüggedés, hanem magasan szárnyaló élet és cselekedet mindenütt. A mikor ilyeneket olvasunk, mint: „Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lön a nép között" ; vagy pedig: „Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága...", mindezek már a hódítás diadalairól beszélnek. Kétségtelen, hogy ez csak úgy állhatott elő, hogy a pogány világ óriási táborával szemben egy dicsőbb, felségesebb isteni hatalom szállott szembe, a melynek szolgálatába apostolok állottak. Ha mást nem tudnánk róluk, úgy mai szent igénkből is megrajzolhatnánk alakjukat. „ Ok annakokáért örömmel menének el a tanács elöl, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ö nevéért gyalázattal illettessenek". Izrael fiainak egész tanácsa elé állítatták, a mely a tekintély erejével és hatalmával parancsolta meg nekik, hogy Jézus nevében ne szóljanak; ők azonban az isteni szó parancsának engedtek és „nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust". Életük, munkájuk, minden gondolatuk központjában az Úr volt; mellettük is az Úr volt; ennek a bizonyossága azután erőt, határozottságot, rendíthetetlenséget és szent lelkesítést adott igehirdetésüknek; dicsőséget szenvedésüknek ; hatalmat hatalmasságokkal szemben, hogy a hódító úton Isten országa ügyét, az Úr ügyét diadalra vigyék. Legyőzhetetlenek voltak, pedig egy egész világ állott ellenükbe. Ok azonban mindig „nagy erővel tesznek vala bizonyságot". íme' a hódítás feltételei ma is ugyanazok, mint sok évszázadokkal ezelőtt. Induljunk el hát mi is Isten kegyelmében bízva, megújult erővel ezen az úton, a melyen azt érezzük, a mit az apostolok éreztek, hogy „nagy kegyélem vala mindnyájukon". (ki)