Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: !) korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből,: Újesztendei elmélkedés, (bj.) — Vezérczikk: Egység, pálóczi Horváth Zoltán dr. — Krónika: Vallásügyi sérelmek. Érdekes szoborterv. Mikor a vezér beteg. A herczegprimás diszdoktorsága. — Tárcza: Fókafalva. Kálvinista. — Belföld : A nyugdíjjogosultsági idő. Bocsor László. Házassági perek. Homola István. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskoía. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Újesztendei elmélkedés. „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje öt a kegyesek gyülekezete." 149. zsolt. 1. Szomorú halottas menetben haladtunk a temető felé; hangos siralom jajkiáltása és halotti ének szava verte fel az utcza csendjét. Ifjút temettünk; nagy család örömét, gazdagságát. A temető felé vivő úton ott a menetben népek sokasága haladt; mögöttem pedig „urak", tanult, férfiak jöttek; olyanok, a kik nem sokat törődnek nagy problémákkal, még kevésbbé a vallás igazságaival. De ez a gyász most mégis bölcselkedésre indította őket; az a bizonyosság, hogy a temetőbe vivő úton járnak, mintha elmélkedésre ösztönözte volna őket. Mögöttem jöttek, így hát végig kellett hallgatnom, hogy miről beszéltek. Es megszólalt az egyik: — Ilyen az élet, ide jutunk csak mindnyájan és még azt merik hirdetni, hogy feltámadunk; pedig mindez csak üres szó. És megszólalt a másik: — Értelmes ember nem is hisz ma már ilyent; a temető felé halad az élet; régi emlékek ezek a tanítások ; a vallás mesékből van összeszőve. A többiek pedig mindezeket hallván, helyeselték; mert ők is úgy érezték, hogy nem az élet, hanem a halál az úr mindeneken. Én pedig arra gondoltam, hogy valóban, ezek a bölcselkedők a temető felé haladnak; hiszen mindaz, a mi az ember életébe új erőt, hatalmat visz: az ismeretlen előttük. Isten dicsőségére való munkálkodást, az Isten dicsőségére szolgáló élet nagyszerű erőkifejtéseit, áldásait nem ismerik. Ezzel a gondolkozással, a mely a társadalom közgondolkozását mélyen átjárta és elgyengítette, nem is várhatunk új alakulásokat; az esztendők is váltakozhatnak és ezerszeresen hangozhat a frázissá lett boldog újév-kívánás: mégis minden a régiben marad. Az embernek kell átalakulnia lelke mélyeiben; annak kell az Istenfiúság méltóságához feljutnia és az Isten országa tájain kell megtalálnia azt a boldogságot, a mely szüntelenül új éneket visz életébe. A zsoltáros is erre buzdít; mielőtt utolsó, 150-ik zsoltára elhangzanék, még egyszer új énekmondásra hív fel: „Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje öt a kegyesek gyülekezete". Az ítj ének pedig, a mely tulajdonképen évezredes ének, szegények, gazdagok, hatalmasok, erőtelenek éneke, ez a régi, mindig egyformán gyönyörű ének az Isten nagy szerelméről, szabadításáról zeng ós az új életet megtaláltak szívéből tör elő. A kik nem a temető felé, hanem az Isten szeretetéhez mennek minden nappal közelebb ; a kik Isten dicsőségére élve az Isten országáért, szebb, dicsőbb világért küzdenek. Új évet várunk mi is egyházunk, nemzetünk életében. Egész életünk munkája ezért a boldog új esztendőért vívott harczolás. Sok még a meg nem értés. A szellemi világban is nagy a zűrzavar. Bizonytalan kapkodás, ideges nyugtalanság látszik minden vonalon. Ez időkben az evangélium világossága mellett várhatunk csak több fényt a temető felé haladó világ számára, hogy átalakulhassgon a „kegyesek gyülekezeté" -vé, melynek az a jellemvonása, hogy ott szüntelen Istendicsőítés hangzik. Az ének, a beszéd, a cselekedetek, a könyörülő szeretet, az élet minden vonatkozása és ténye nem egyéb ott, mint Istendicsőítés. Az erős egyéniségek serege a „kegyesek gyülekezete". Nem máról holnapra alakul az ki, hanem lassan, észrevétlen. Nem is emberi erőknek általa. Az Isten azonban az övéinek megadja azt a méltóságot, hogy a „kegyesek gyülekezeté"-ért fáradozhatnak. Minél inkább valósul az meg, annál bizonyosabbak lehetünk, hogy boldog új esztendő hajnala virradt nemzetünkre. (bj.)