Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

SZOÜZIÁLIS ÜGYEK. Az Első Magyar Diákszövetkezet. A bosztoni, yalei s a Kalifornia, Cornell, Missouri, Princeton nevű hat amerikai Diákszövetkezet példája lebegett azon ifjak előtt, a kik a Széchenyi-Szövetségben végzett szoeziális munka révén közelebbről ismerkedtek meg a jövő szoeziális feladataival s az életben elhelyezkedve, e Szövetség égisze alatt megteremtették két év előtt az Első Magyar Diákszövetkezetet A Szövetkezet czélja: tagjai anyagi helyzetét javítani az által, hogy őket takarékosságra buzdítja és pontosságra szoktatja, hiteligényeiket kielégíti s esetleges, főleg tanulmányi és pályakezdési beszerzéseikben segíti. Ebben kidomborodik az a fontos szövetkezeti elv, a mely az önerö érzetére és az önsegély tudatára akarja ébreszteni hazánk virágát is. A békés és hasznos szoeziális munkára nevelve, az okos gazdálkodásra is korán megszoktatja az ifjúságot, a mely kilépve az életbe, már magával viszi azt a józan, de egyúttal altruisztikus gondolkodást, a mitől nemzetünk újjászületését méltán várjuk. A megindulás maga is ebben a szellemben történt s az eddigi két üzletév tanúsága szerint a tapintatos és óvatos előrehaladás biztos útjára indult. Az 1913. év végén 69 taggal rendelkezett, a kik 291 üzletrészt jegyeztek (egy üzletrész 40 K) 11.640 K értékben, a melyből 5861 K be van fizetve. Fennállása óta 39 tagnak 7840 K kölcsönt folyósított tanulmányi és pályakezdési beszerzésekre, a melyből 1855 K visszafizettetett s így 5555 K a biztosított kintlevőség. A tartalékalap 1287"85 K-ra emelkedett. A kamatláb 7 és 8% volt. A készpénzt az Orsz. Közp. Hitelszövetkezetnél helyezik el. Az egyetemi ifjúság sok bajjal küzd. Bár újabb időben szaporodtak is a diákjóléti intézmények a Menza Akademikával, a Diákkórházegylettel, de a lakásmizéria és drágaság sújtja első sorban a tanulni akaró ifjakat. A bölcsészethallgatók részére az Eötvös-kollegium szolgál jó ellátással, a Szent Imre-kollégiumban a kath. ifjúság, a Szent Margit-kollégiumban a kath. női hallgatók mind nagyobb méretekben helyeztetnek el, a zsidók részére a Zion-egylet tart fenn Diákotthont, szerbek részére ott van a Thökölyanum, csak a protestánsok húzódnak meg szerény keretekben mintegy 100-an a Bethlen-Otthonban, Luther-Otthonban és a Rádayutczai kerületi székház internátusában. A székesfőváros igyekezete a hűvösvölgyi diákteleppel nem igen vált be a távolság miatt, ha csak nem fog közelebb Diákotthont építeni. Az ekként elhelyezkedő egyetemi ifjúság sem tehet ki 1000-et, holott az egyetemi hallgatók száma épen tízszer ennyi. A lakható szoba pedig 40 K-nál kezdődik (havonta) és hány diák hál nyomorult környezetben, a hol ágyat bérel! •A másik nagy baj a könyvuzsora, a mely még veszedelmesebb, mint a szabók vállalkozási koczkázatával magyarázható áremelése. Az antiquárius 40—500

/<ro

t

nyer minden könyvön s nem is egyszer egy évben, de annyiszor, a hányszor más-más diáknak van szüksége a könyvre szigorlat előtt. Aztán emeli a diáknyomort a tandíj drágasága. A tandíjelengedés csak alamizsna és az ösztöndíjak sem olyan nagyszámúak, hogy sokaknak segíthetnének. Az egyesek alamizsnájából, mikor már nagy a nyomorúság, néha aztán kikerül egy csomó diák tandíja — és az eredmény az, hogy már egyetemi hallgató korában megszokják a pártfogókeresést a munka árán való pénzkeresés helyett. A vendéglősök jó érzését dicséri a sok ingyen ebéd, a nevelösködés is tisztes megélhetést nyújt, de mindez kétségtelenül alamizsna s nem emeli az ifjú lelkét, sőt sokszor ellentétes, társadalomgyűlölő érzéseket vált ki s főképen arra szoktatja, hogy másoktól várjon az életben is mindent — s ezzel eljutottunk az államsegélyes korszakba. Az irodákban való dolgozás lehetősége is megcsappant az írógép elterjedése óta s minden magánvállalkozó, ügyvéd szívesebben foglalkoztat nőket, a kik állandóbbak is, mint hol vizsga, hol szünidő miatt eltávozó jogászokat. Az egyes szakok egyesületei, különösen az orvostanhallgatóké, tetemes segítséget nyújt s bár túlnyomó részben kölcsönképen, de az alamizsnajelleg ezekben is megvan s bénító hatással van, sokszor pedig klikkuralomra vezet. Az alapelv amúgy is nem lehet más a diákra nézve, mint az, hogy: — tanuljon. Hogy ezt tehesse, önbizalomra, önerőre, önsegélyre kell szert tennie. A helyes szocziálpolitikai elv pedig ez: mentsük meg őket az uzsorától és alamizsnától. Mindezeknek ideális, intézményes módja a Diákszövetkezet. A Raffeisen-féle szövetkezetek mintájára sok szövetkezet kell kevés taggal, hogy azok ismerjék egymást és ne legyen veszélyeztetve a szövetkezet a hitelezéssel. A személyi megbízhatóság és becsületesség tarthatja és erősítheti meg a diákszövetkezeteket, a mint ezek az erkölcsi alapjai általában minden hitelszövetkezetnek, mert így a szövetkezet veszteségei a minimumra csökkennek. A diákszövetkezet nagy jövőnek néz elébe. A vizsga -és tandíj biztosítása után a tankönyvek, tanszerek, irodalmi művek, szükségleti tárgyak beszerzése, diákotthonok, éttermek szervezése stb. mind a szövetkezetből nőhet ki. Azok, a kik diákkorukban nem érezték a nyomort s azok is, a kik érezték, de most jó módban vannak: támogassák az Első Magyar Diákszövetkezetet üzletrészjegyzéssel. (Budapest, IX., Ráday-u. 16., Orsz. Széchenyi-Szövetség.) Végli Jenő, orsz. közp. hitelszövetkezeti osztályfőnök, mint elnök áll ez intézmény élén, dr. Schandl Károly, a Sz. Sz. egykori elnöke, a gazdaszövetség titkára az ügyvezető igazgató, a ki „Diákszövetkezetek Magyarországon" cz. munkájában a szervezés alapgondolatait kifejtette. (Kapható a Magyar Gazdaszövetségnél IX., Üllői-út 25) Alelnök dr. Czettler Jenő, a kinek neve és lelkes működése a gazdaközönség előtt külö-