Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 23. szám

Imre lelkész-elnök prédikált Jób 8: 8—14. alapján. A Szeremlei Sámuel lelkész által írt templomtörténetet Tereh Gyula lelkész olvasta föl. Kun Béla dr. főgondnok alkalmi költeményét adta elő. A prot. püspökök javadalmazásának állami hozzájárulással való emelése érdekében az Evangélikus Őrálló nagyobb arán} ú mozgalmat kíván indítani. Szó sincs róla: a mikor százezerkoronás nyugdíjat tud az állam adni egy elaggott főpapnak és 40—50 ez^r korona javadalommal új püspökséget tud alapítani, méltányos és jogos lenne, ha a mi püspökeink is részesednének fokozottabb fizetésben. De távolról sem helyeselhetjük, hogy püspökeink helyzetét olyan szánalomraméltó színben tüntesse föl bárki is, mint az Evangélikus Őrálló teszi. Nagymértékű túlzás azt állítani, hogy „a mit püspökeink az egyházkerületektől javadalmazásként kapnak, azt túlnyomórészt kénytelenek egyházi hivatalos ténykedéseikkel kapcsolatosan ki is adni. Köztudomású, hogy örökös ide oda utazásaik, az egyházi és világi társadalomban való szereplésük költségeire elköltik búsásnak épen nem mondható jövedelmüket ..." Megboldogult Antal Gábor püspökünk egymaga többet utazott, mint összes püspöktársai együttvéve, mégse hallottunk tőle ilyesmit. — Még nagyobb túlzás olyasmit állítani, hogy „ez a félszeg helyzet igen sokszor megalázó összehasonlításokra ad alkalmat, nagyon érzékeny kérdésekben pedig — az egyház szempontjából — még szégyenérzetet, restelkedést is vált ki." Azt meg egyenesen kételkedéssel kell hallanunk, a mit a czikk írója állit, hogy „a mint érdekelt körökből tudjuk, maguk a püspök urak a mai drágaság mellett hovatovább tűrhetetlennek kezdik érezni ezt a helyzetet, úgy hogy ez a kérdés kezd már egyházunk égető rendezésre váró kérdései sorába emelkedni." Ez ellen, úgy véljük, maguk püspökeink tiltakoznának a leghangosabban! Épen ezért nem vagyunk hajlandók aláírni azt sem, hogy „lehetetlen be nem látni, hogy elérkezett most már az egész egyházat erkölcsien kötelezöleg a legutolsó órája a rendezés szükségének." Hogyan, hát egyházaink boldogságának, virágzásának semmi más akadálya nincs immáron, csak püspökeink mérsékelt tiszteletdíjai?! — Azt meg egyenesen rosszul teszi czikkíró, mikor a .gavallér fölfogásukról ismert" kerületi és egyetemes felügyelőkre, meg főgondnokokra apellál, hogy azok fogják „gavallér úri kötelességüknek tartani, hogy elnöktársaik ezen égető anyagi érdekét fölkarolják és már a legközelebbi állami költségvetéssel kapcsolatban érvényre juttassák". Ez a kérdés nem az „úri gavalléria" kérdése és föl kell emelnünk mindenkor a szavunkat az ellen, hogy bármely kérdésünket a jogon és méltányosságon kívül más szempontból mérlegeljen bárki is! Végezetül megjegyezzük, hogy szerintünk nem a legjobb szolgálatot teszik egyházaink ügyének azok, a kik a mostani nehéz időkben, a mikor a mind merészebben előtérbe nyomuló vallásellenes irányzat a vallástanításnak az iskolákból való kizáratása érdekében bont már zászlót, püspökeinknek állami kiegészítéssel való fizetésemelését emlegetik. Nem gondolják, hogy ezzel csak ellenségeink alá adnak lovat? Az is különös kissé, hogy olyan lap is propagálja ezt az eszmét, a mely nem is olyan régen még hangos szóval hirdette a szekularizációt s ezzel együtt azt, hogy el kell venni a főpapoktól óriási javadalmukat s olyan fix fizetést adni helyébe, mint egyes külföldi országok adnak a püspököknek. Ennyi fizetése talán már ma is van püspökeinknek. Egyik-másikuké meg talán már meg is haladja! ISKOLA. Új lelkész-doktor. Magda Sándor csicseri ref. lelkészt, a sárospataki főiskola volt széniorát május hó 23-án a budapesti tudományegyetemen filozófiából, pedagógiából és művelődéstörténetből bölcsészetdoktorrá avatták. Az új lelkész-doktornak szívből gratulálunk! Uj érettségi biztos. Dr. Antal Géza pápai theol. tanár helyett, ki elfoglaltsága miatt nem vállalhatta el a megbízatást, Fejes Áron nagyenyedi tanítóképzői igazgatót küldte a miniszter a kecskeméti ref. főgimnáziumhoz érettségi biztosul. A „liberális" kultuszminisztérium. Nagy örömmel fogadták bizonyos körökben, hogy Apponyi Albert és Zichy János grófok után végre egy „igazán liberális kultuszminisztert" kapott az ország. Erre a nagy örömre alaposan ráczáfol az alábbi hír, melyet a kecskeméti ref egyházmegyei Reformátusok Lapjá-nak legutóbbi számából veszünk át szószerint: „A lajosmizsei ref. lelkésznek. Szűcs Kálmánnak, nagy kellemetlensége van az ott félévvel ezelőtt államivá lett elemi népiskolákban továbbra is fenntartott pápistás szertartások és imádságok miatt,! A legelső tantestületi gyűlésen ugyanis, az ott megjelent plébános indítványára, határozatba ment, hogy minden marad a régiben : a gyerekek dícsértessékkel köszöntik a belépőt, keresztvetések, üdvözlés stb. tanulás előtti és utáni maradnak. Ez ellen Szűcs, a ref. lelkész tiltakozott, mint a mely alkalmas az alig 5—6 perczentnyi református növendékek elkatholizálására és mert törvénytelen is, miután az állam intézményének felekezeti színe és jellege nem lehet. Majd mikor később az iskolai gondnokság is számba alig jöhető módosítással meghagyandónak határozta el a r. kath. imák használatát, Szűcs lelkész fellebbezett ellene a kecskeméti tanfelügyelőhöz. Az azonban kötelességszerűen nem sietett a törvénynek érvényt szerezni, hanem az ügyet minden állásfoglalás nélkül fölterjesztette a kultuszminiszterhez döntés végett. A tanfelügyelő, saját szavai szerint, nem akar darázsfészekbe nyúlni. A kultuszminiszter azt a rendeletet intézte a lajosmizsei elemi iskolákhoz, hogy reggel a más vallásfelekezetü növendékek addig maradjanak künn, míg a róm. katholikusok elvégzik reggeli imájukat. Tanítás végeztével peclig hamarabb távozzanak az iskolából, mint a r. katholikusok, hogy ezek elmondhassák felekezeti imájukat. Nem felháborító-e, hogy a XX-ik században Magyarország kultuszminisztere ilyen rendeletet mer kiadni!" A szatmári ref. egyház leányinternátusában 56 K havi díjért, teljes ellátásban, kiváló gondozásban részesülnek a növendékek. Felvétetnek, vallásfelekezeti különbség nélkül, felsőbb leányiskolába, tanítónőképzőbe, nőkereskedelmibe, vagy óvónőképzőbe járó növendékek is. Kívánatra értesítést küld az igazgatóság. Czím: Szatmár. ref. leányinternátus. Seigneur Emil montaubani theologus, a ki a folyó iskolai évben theologiánk internátusának lakója volt, a mult héten tért vissza hazájába. Távozása előtt az internátus éttermében dr. Szőts Farkas tanár és Muraközy Gyula IV. é. theol. (a ki mult évben Montauban-ban volt) búcsúztak tőle az intézet, illetőleg az ifjúság nevében. A távozó mélyen meghatva mondott magyar nyelven köszönetet és „Isten hozzád"-ot. Kedves emléket hagyott maga után, mindnyájunk rokonszenvét megnyerte ittléte alatt. Jól megtanult magyarul. Itt készítette el írásbeli dolgozatát, a melynek tárgya egyházunknak az államhoz való viszonya. Most ezt kell otthon megvitatnia és az-