Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 23. szám

s ez a plánta büszke szívben nem ered meg. Az alázatosság azonban nem jelent tétlenséget vagy élhetetlenséget. Nem jelenti továbbá azt sem, hogy az ember vesse meg azokat a kincseket, a melyeket az Isten az emberi értelem és akarat hatalmas küzdelme által ád. Az igazi keresztyén alázatosság azt jelenti, hogy az ember mindenét, testét, lelkét, értelmét, tudományát, akaratát az Isten bölcseségének és szeretetének alárendeli s elismeri, hogy az emberinél van valami nagyobb, dicsőbb, hatalmasabb az Istennél. Ez előtt az isteni dicső világ előtt, mely Jézusban a maga egész fényességébén nyilvánult és ina is nyilvánul, mert Jézus szeretetének lángjai nem aludnak ki, az ember meghajol, a kegyelem forrásából égi vizet iszik, melynek ereje át meg átjárja az emberi lélek minden nyilvánulását s megtölti azt avval a kimondhatatlanul édes és hatalmas valamivel, a mit üdvösségnek nevezünk s a melynek birtokában elragadtatva kiált fel a keresztyén : „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az A tya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk." Szegény, szegény magyar népem, sok bajod között nem ez-e a legnagyobb, hogy a hálátadó boldogság e bizonyságtételét oly kevesen tudják fiaid és leányaid közül hangoztatni! Mivel Istened és Megváltód előtt nem hajoltál meg alázatosan, nem azért kellett-e sokszor emberek, idegen népek előtt gyötrődve és kétségbeesve meghajolnod? A keresztyénség, az evangélium ugyanott van a magyar nép történetében; a Jézus Krisztus által hozott erőket ugyan ismeri népünk és pedig nemcsak a XVI. század előtti időkből ; azonban bizonyos, hogy az evangélium minden egyénhez el nem jutott s a régi időkben is, a melyeket szokás dicsérni, nagy néprétegek nem alakultak át az evangélium által. Sokaknak inkább a feje felett lebegett az evangélium, mintsem, hogy a szívbe hatolt volna s a lelket bizonyságtevő, erős oszloppá tette volna az Isten anyaszentegyházában. Az újabb időben, a XVIII. és XIX. században mind nagyobb lett az evangélium igazi, sarkalatos igazságaitól való elidegenedés s nagyon természetesen, az evangéliumi eszménytől a gyakorlati élet mindjobban eltávolodott. A Betliánia Egylet a rettenetes helyzetben igyekezett szóval és írásban minél többeknek megmagyarázni, hogy az igaz boldogságot csak alázatos hit által találhatja meg az ember. Igyekezett oly tagokat szerezni, a kik az élet Fejedelmétől életet vesznek s hálából a kinyilvánított isteni szeretetért, örömmel és teljes áldozatkészséggel terjesztik az Isten országát. Munkáját Isten mindig jobban látható áldása kíséri. Sok csalódás érte, de örömmel mutathat rá az 1400 vasárnapi bibliai iskolásra, száz meg száz ifjúra és nőre, a kiket keresztyén szövetségekben egyesített, a Mustármag 1400 olvasójára, iratterjesztésünkre is, 70 bizományosunk által a múlt évben elterjesztett százezer evangéliumi szellemű irodalmi termékre, a sok Isten dicsőségére éneklő Bethánia-karra az ország különböző részeiben s különösen arra, hogy száz magyar család újra kinyitotta a biblia előtt az ajtót és a házi áhítat, mely a családokat nap-nap után összeköti Istennel, egyike a legfelségesebb eredményeknek, a melyeket egyesületünk Isten kegyelme által elért. Mindez meggyőzően mutatja, hogy a mélységes evangéliumi hitélet megtalálja a XX. századhoz is s a magyar szívekhez is az odavezető útat és már is sok bűn, sok hitetlenség, sok szeretetlenség felett jutott diadalra. Nyilvánvaló azonban, hogy a keresztyének alázatos hitének szeretettel kell párosulnia, ha azt akarjuk, hogy a diadal Isten akarata szerinti diadal legyen. Keresztyén értelemben a hit harczosai nem pusztítanak, a mikor győznek, hanem a boldogságot, világosságot és igazságot beplántálják oda, a hol az nincs meg s a legyőzöttek nem semmisülnek meg, hanem beismerik, hogy roszszul cselekedtek, a mikor Jézus evangéliumával nem törődtek és átmennek arra az oldalra, a melyen később ők is az igaz ügyért harczolnak. Ezt különösen sok sebből vérző hazánkban kell szem előtt tartanunk s vigyáznunk kell arra, hogy küzdelmünk ádáz, megbocsátást ismerni nem akaró harcz ne legyen. A szeretetnek gyakran szigorúnak kell lennie, különösen ott, a hol egyesek hibái az ügyet veszélyeztetik, de mégis vigyáznunk kell, nehogy hitünk hatását a személyes gyűlölködés áldás helyett átokká tegye. Természetesen az igazi szeretet nem lehet tisztátalan, "a bűnnel kaczérkodó. Nem szeretet az, a mely az emberi lelket meghagj'ja a kicsapongás sarában, hanem az az igazi szeretet, a mely a veszélyben forgókat, még akaratuk ellenére is megmenti és megmosogatja. A Bethánia-Egylet ily értelemben igyekezett szeretetet gyakorolni. Jótéteménnyel segített sok szegény családon. De különösen a lélek szükségeit igyekezett pártolni, annak a sebeit orvosolni s azáltal az embereket az élet küzdelmeire alkalmasabbá tenni, a fiatalságot a sokszor rettenetesen fenyegető csábszerek mérgező hatásától megóvni s ápolni mindazt, a mi az életet széppé, tisztává, emelkedetté teszi. Mennyire szükség van ilyen szeretetre ebben a szerencsétlen országban, a melynek annyi ellensége van s a melyben egyik magyar a másikat szeretni és segíteni mégsem akarja. A szeretet gyakorlása azonban, ne feledjük, áldozatokkal jár s vigyáznunk kell, hogy egyletünk, a mely igazán, szinte erejét jóformán felülmúló módon igyekezett segíteni az elmúlt években, a Filadelfia-Egyletet és a Diákszövetséget, el ne vérezzék. Szükség van arra, hogy tagjai tömörüljenek s egyletünk mindig nagyobbodó munkájának terhét odaadóbban hordozzák. Szükség van erre, mert ne feledjük, hogy a keresztyén hitnek, ha diadalmaskodni akar, bölcs hitnek is kell lennie. Valóságos szellemi zűrzavar van és pedig nemcsak ott, a hol az evangéliummal ellentétes állapotra helyezkednek, hanem ott is, a hol annyira vannak már, hogy a magyar protestáns keresztyénség megújítása cséljából az evangéliumi belmisszió szükségességét elismerik. E zűrzavar eloszlatására két eszköz van: az egyik az isteni evangélium minél szélesebb körökben való ismertetése,