Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

Polgári Törvénykönyv és Protestántizmus. Nagy fontosságára már reámutattunk. Közöltük Hamar István magvas czikkeit, melyeket a Kálvin-Szövetség fel is terjesztett az igazságügyi minisztériumhoz. Reményünk van, hogy nem hiába. A dunamelléki ref. egyházkerület bizottságot küldött ki ennek a kérdésnek tanulmányozására. Csodáljuk, hogy a Konvent nem vette észre, milyen igen fontos kérdésekről van itt szó. Pedig kezdenek oly körök is érdeklődni, melyek eddig rendesen passzívek voltak. Ennek bizonyítéka az alábbi jogászkörökből eredő czikk, mely ugyan némileg ismétli a már elmondottakat, de tartalmaz sok újat és érdekeset is. „A magyar általános polgári törvénykönyv javaslatát az igazságügyi bizottság most tárgyalja. Az igazságügyi bizottság a törvényjavaslatot már általánosságban letárgyalta ós most a részletes tárgyalást folytatja. Ennek a javaslatnak kötelmi és dologi jogi része keresztyén szempontból tárgytalan, mert a Szentírás arra tanít, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincset, melyet rozsda és moly megemészt, melyet a lopók kiásnak és ellopnak, hanem gyűjtsünk magunknak kincset a mennyországban, a hol sem rozsda, sem a moly meg nem emészti, a hol a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják, mert a hol vagyon a ti kincsetek, ott leszen a ti szívetek is. Másutt meg azt olvassuk, hogy ha valaki akar veled törvénykezni és el akarja venni a te alsó ruhádat, engedd neki a felső ruhádat is. Ha tökéletes akarsz lenni, eredj el, add el minden marhádat és osztogasd ki a szegényeknek és kincsed lészen a mennyországban. Senki sem szolgálhat két úrnak: nem szolgálhat az Istennek és a világi gazdagságnak. A Bibliából veszem ezt a kötelmi jogi esetet: Egy kölcsönző embernek két adósa vala: az egyik adós vala 500 pénzzel, a másik pedig 50-el és mikor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek elengedé. Az Új-Szövetség álláspontján még az örökösödési joggal sem lehet foglalkozni. Mester — mondja az Új-Szövetség — mondd meg az én atyámfiának, hogy ossza meg velem az örökségét. 0 pedig mondá neki: ember! kicsoda tett engemet köztetek bíróvá vagy osztóvá ? Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert ha bővölködik is valakinek az ő gazdagsága, nem azokból vagyon annak az ő élete.* Ezzel szemben a talmud a földi javak szerzését tanítja és még a túlvilági életet is a kettős könyvvitel * Ezekkel a jóhiszemű észrevételekkel nem értünk egyet, mert szerző egyfelől az idézett bibliai helyek szellemét nemcsak félreértette, hanem figyelmen kívül hagyta a kálvinizmus egész szellemét is, a mely ezeken a területeken is nagyon bölcsen kialakította a maga elveit, a mikor nemcsak a hegyi beszéd ideális etikáját vette tekintetbe, hanem a bűnökkel teli reális életet is. Ez a kálvinizmus nagy ereje mindenkor épen abban állott, hogy mindig számolt a való élettel s annak egyetlen egy területét sem hagyta figyelmen kívül. Igen, a keresztyénségnek, pláne a református keresztyénségnek még az örökösödési joghoz is van köze. Troeltsch idevágó munkáit különben nagyon ajánlhatjuk a szerző figyelmébe. Szerk. szabályai szerint rendezi be. (Sombart Werner: Die Juden und das Wirtschaftsleben.) Annál fontosabb azonban az Új-Szövetség szempontjából a családi jog. Mózes megengedte, hogy a férj feleségét elbocsássa és annak a rabbi válólevelet adjon. Ezzel szemben Jézus azt mondá: „Valaki elbocsátja az ő feleségét és mást veend, paráználkodik." „És ha az asszony elhagyja az ő férjét és máshoz menend, paráználkodik." A törvényjavaslat szerint (23. §) az eljegyzést, a házasságkötést és a házasság megszűnését kiilön törvény szabályozza. Jelenleg az 1894: XXXI. t.-cz., melynek 77. § a) pontja az elválásnak tág kaput nyit. Fokozza az elválás megkönnyítését az 1907. XVII. t.-cz. 6. §-a, mely szerint a házasság felbontását érvénytelennek vagy semmisnek kimondását nyilvánító ítéleteket a felsőbb bíróság hivatalból nem vizsgálja felül. A monogám házasság elleni erős támadást foglal magában a törvényjavaslat hetedik fejezete, mely a törvénytelen gyermekek jogállását szabályozza. A progresszív irány a törvénytelen gyermekeket „természetes" gyermekeknek szeretné nevezni és ez az elnevezés már egy ízben a bizottsági tárgyaláson keresztül is ment. Ezzel szemben a törvényes házasságból származó gyermekek „mesterséges" gyermekek volnának. Konzervatív irányból jövő nyomásra az igazságügyminiszter a „házasságon kívüli gyermek" elnevezést hozta javaslatba és most ez az elnevezés szerepel a törvénytelen gyermekekre. A feministák azonban a „természetes gyermek" elnevezés visszaállítása mellett szállottak síkra. A törvénytelen gyermek jogállása a törvényjavaslat szerint ugyanaz az anyával és ennek rokonaival szemben, mint a törvényes gyermeké. Megteremti a törvényjavaslat az elismert házasságon kívüli gyermek közbeeső kategóriáját. Ha az atya a házasságon kívüli gyermekét elismeri, akkor ez az elismerés kihat a gyermek családi állására, mert atyja nevét viseli, oly tartást követelhet, mint a törvényes gyermek, sőt az atyja hagyatékából őt köteles örökrész is illeti. Csak még az hiányzik, hogy ezt a gyermeket a szülők a családba bevigyék és akkor a törvényes és végrendeletben köteles részre szorított és elismert házasságon kívüli gyermek között egy hajszál különbség sincsen. Kohler ezt a kategóriát minden tartós házasságon kívüli viszonyra kiterjeszteni szeretné. A törvényjavaslatnak a házasságon kívüli gyermekre vonatkozó intézkedései a keresztyén felfogással és a monogám házasság jogintézményével ellentétben állanak. A törvényjavaslat a keresztyén szellemnek megfelelően a házassági jogban a házasfelek egyenlő jogállására törekszik. A közszerzeményi jogot eddigi magánjogunk csak a jobbágyok között engedte meg. (1840: VIII. t.-cz.) A törvényjavaslat kiterjeszti a közszerzeményi jog intézményét minden állampolgárra.