Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-17 / 20. szám

így növekedett ezeknek létesülésével fokozatosan az épület. Jött 1859-ben a négy osztályúvá fejlesztett elemi iskola mellé Gönczi) Pál segítségével a gimnázium. Épí­tettek hát egy emeletet a régi fölé és beépítették az 1859-ben elkészült templom és ház közötti üres helyet. Itt ennek a résznek elsőemeleti szobájában volt a mi lapunk első szerkesztőségi helyisége. Hely kellett az 1855-ben felállított bérházakban elhelyezett vándorló „theologikunmak" és növendékeinek, a nagy áldozattal megvett és helyhiány miatt a Köztel­ken ládákban heverő Ráday-könyvtárnak. Felépült hát 1863-ban az egyházközség és kerület közös erejével az Üroszlán-utczai házrészlet a régi, rozoga, földszintes harangozó-lakás helyén. Utoljára építették (1865) a Ló­nyay-utczai (akkor Nyúl-u) kétemeletes bérházat. Ilyen részletekben épült hát ez a ház, a mely nagy időknek volt tanuja és nagy dolgoknak színhelye. Csoda, hogyan fért el ott annyi sok minden, különösen 1888-ig, a fő­gimnázium kiköltözéséig. De telve is volt a zsúfolásig. Nem csoda, ha a lelkészi hivatalnak ott hátul az udvar­ban jutott egy ferdény alakú alkalmatlan helyiség, a káp­lánok meg ott laktak a templom végéhez ragasztott „sekrestyében". Szűkes és szegényes volt bizony ott minden. Csak a gimnázium kiköltözése után javult a helyzet, A segédlelkészek is ott kaptak lakást a „Bal­dácsy-terem" mellett. A Baldácsy-terem ! Évtizedeken át egyetlen nagy-és díszterme a pesti kálvinistáknak. Színhelye törté­nelmi jelentőségű gyűléseknek, eseményeknek, theolo­gusok és procedensek vizsgáival kapcsolatos „drukkok­nak", a 70-es években még sok vidám, családias össze­jövetelnek is. Ez a terem volt a többek között színhelye annak a történelmi jelentőségű nagy eseménynek, midőn a róm. kath. báró Baldácsy Antal 1876. okt. 16-án aláírta azt az alapítványi és ajándékozási szerződést, a mellyel fegyverneki, kőteleki, tiszaroffi, dévaványai, nagykörűi birtokait tartozmányaikkal és felszereléseikkel együtt (ösz­szesen 7000 kat, holdi) „a pusztuló egyháznak megmen­tése, ínségesek és építkezők segélyezése, a szuperinten­densek állandó, illő díjazása, csekélyebb fizetésű lelkészek javadalmazása, a lelkészek özvegyei és árvái sorsának némi enyhítésére" a prot. egyházaknak Cref. ev. és unit.) átadta. Mint a legutóbbi ügyvezetői jelentés mondja, most a 11 egyházkerület együttesen évi 165,000 K-át kap az alapból Még élnek, a kik tanúi voltak a nagy jelenetnek. Az utolsó perczig is volt aggály és kétség. Nem csoda. Ki volt tűzve az aláírás napja és órája. Ósz­szegyűltek a 11 prot. kerület képviselői. De a főszereplő, a báró nem jött. Maga Török Pál és titkára (veje) Laky Dániel mentek keresni. Megfeledkezett a dátumról. Men­tegetődzött és mondta: „Mikor az ember egy milliót kap, várhat egy kicsit." Meg van írva az is, hogy a tollat, a mellyel a nagy okmányt aláírta, Török püspöknek adta e szavakkal: „Ne nekem, Töröknek köszönjétek!" Egyéb jutalomban a nagy „értelmi szerző" maga nem is részesült. Ott abban a teremben pihentek ravatalon a régi háznak nagy, áldott emlékű lakói közül többen, az utolsó, a ki onnan költözött a sírba, a nagy alapító püspök özvegye, sok évtizeden át angyala a régi parókhiának. így múlik el minden. A ház, a mely egykor a pesti kálvinisták büszkesége és a Széna-, majd Kálvin­tér ékessége volt, megvénhedt, bizony már senkinek sem volt „tetczős és kellemetes". Helyet ad az újnak. Rövid idő múlva hatalmas ötemeletes palota fog ott állni a régi, új mezbe öltöztetett templom mellett. Ki tudja, kel­lemetes szomszédság lesz-e reá nézve a nagy jövevény. Ha beszélni tudna, mondaná: én nem úgy épültem, mint te. Nem olyan gyors tempóban. Alapkövemet 1816 június hónap 12. napján tette le Hermina cs. kir. herczegasszony, Magyarország palatínusának kegyes életepárja; széki gr. Teleki László úr főkurátor és Báthori Gábor szuper­intendens. De hát „a 130 esztendeig szomorú poraiban és hamvaiban feküdt helvetcziai vallástételt követő ekkle­zsiának", akkortájt sokszor kiürült a kasszája, sok kérő és buzdító szó hangzott el, míg ebbe újból összegyűlt va­lami, úgy hogy majdnem egy negyedszázadon folyt az én építtetésem. Akkor úgy volt, most másként van . . . A régiek elmúlnak és újjá lesz minden. Lesz ott a köz­pontban méltó épülete a megizmosult, élettel teljes buda­pesti ekklézsiának . . . Legyen a második, új háznak di­csősége még nagyobb az elsőénél! —p. BELFÖLD. Konventi ülés. Az Egyetemes Konvent folyó hó 13—15-én tartotta évi rendes ülését dr. Baksay Sándor dunamelléki püspök és gróf Dégenfeld József tiszántúli főgondnok elnöklése mellett. A mi egyházkerületünkből ott voltak az elnöklő püspökön kívül: Darányi Ignácz főgondnok, Szilády Áron, Petri Elek, Lévay Lajos, Szilassy Aladár, Benedek Sándor, Kovácsy Sándor. Az ülés egyik legérdekesebb tárgya volt a „hit és rend (faith and order) világkongresszusra" való meghívás ügye, a melyet György Endre referált. Erről már több ízben emlékeztünk lapunkban. A széttagolt keresztyén egyházak között a hit- és egyházszervezetet illetőleg, bizonyos lényegbe vágó dolgok megbeszélése és ezekre vonatkozó egységes elvek megállapítása, a Krisztusban való testvéri egység dokumentálása és ápolása, ez a czélja ennek a nagy konferencziának, a melynek meg­valósítása érdekében az Egyesült-Államok prot. püspöki szervezetű egyháza 7 püspökből, 7 presbiterből és 7 világiból álló bizottságot küldött ki. Ez a bizottság, a melynek Gardiner R. a titkára, csatlakozásra felhívó szózatokat küldött a földkerekség összes keresztyén egy­házaihoz, sőt ezekhez küldötteket menesztett az ügy mel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom