Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 19. szám

fcpfitöCJi munkájáért, n.éin megrövidítve,; használja kiszorult helyzetét). Mert, alamí^nára csupán tehetetlen, öreg vagy beteg embernek lehet igénye, ott indokolt; munkára képes ember keresse a kenyerét, becsületesen dolgozván s, ez annak sem könnyebb, a ki nem fát vág, hanem. fejével (Lolgozik. Mindenki más látószögből is nézze a világot, nemcsak a magáéból, . képzelje magát más helyébe s mindjárt máskép fest sok minden ! De azon áramlat ellen, mely fent is, lent is, az ürességet, a mások előtt való hivalkodást annyira terjeszti, szintén nem lehet eleget beszélni. Különösen nálunk, a hol ez még a vidéki dzsentri-élet maradványa. Ezt, sajnos, nagyrészt az is juttatta tönkre, hogy "mindig vasárnapja, ünnepnapja volt; munkaruhája, az nem volt senkinek 1 Pedig a külföldi, különösen a protestáns inteUigencziának nagyon is volt munkaruhája s ha magáért nem kellett, dolgoztak benne másért ... De nem folytatom; csak épen ebből is látom, hogy egy az ember életének a zsinórmértéke (a biblia) ,s ez kötelességet, szeretetet ír elő, akkor nem szabadul tőle többé. Most már a cserkészünnepélyen töröm a fejemet, s reménykedem, hogy sikerülni fog. Még a vasárnapi iskola .matinéja (mit elhalasztottam kissé) vár reám, meg a budai ref. nőegylet, a Lorántffy . , . jaj, sietek haza, a pihenésnek vége, már itt a kötelesség! Szép Adria, Isten yeled, vár az én sok szegény magyar ügyem,jiol nem oly fényes, virító minden, mint itt. Iia csak egy csepp vagyok is, arra is szüksége van a magyar evangéliumi yilág, rügyező fájának! Orth Ambrusné. SZOCZiALlS ÜGYEK. Gyermeknapok. A fehér zászlócskák „Május 8—9 gyermeknap" felirattal lengedeznek a Székesfőváros utczáin s az országban mindenfelé. Melegszívű úriasszonyok állnak az utczasarkokon és forgalmasabb pontokon az urnák mellett, leányok csörgetik vidáman a perselyeket s akkor lépnek elédbe pár fillérért esedezve, a mikor nem is sejted. A gyermekekért, a jövő nemzedékért folyik a harcz mindenfelé. Ezeket akarja megvédeni, megóvni, felnövekedését biztosítani a társadalom egészségesen gondolkozó része, ellenben a lelküket sivárrá tenni, rút egoizmusban felnevelni, a vallási érzésektől mentesíteni a „szabadgondolkozóka

üres jelszavakon nyargaló tábora. Az egyik oldalon a Gyermekvédő Liga közgyűlésén hangzik: „Legyen a gyermeknek édesanyja, az édesanyának teje; legyen a gyermeknek bölcsője s napsugara. legyen a szülőnek szeretete". A másik oldalon egyetemi professzor, egy jogakadémiai s egy polgári iskolai tanár a vezérek a progresszivisták táborában, a kikhez csatlakozva a szocziáldemokraták és az egyetemi Galilei Kör követelik a népiskolák államosításával, a vallástamtásnak a népiskolák tanrendjéből való törlését> j, ,,^.Amott az elnöklő püspök kifejti a helyes nemzeti filozófiát ' s elénk tárja az, ijesztő ethnologiai térképet, a „hol,, az idegenség foltjai tarkállanak" s hazafias szívvel mutati rá, hogy „ezeket a folytonossági hiányokat nem lehet eltakarni joggal, politikával, hanem mosolygó gyermekarczokkal, a melyek ajkáról elröppen az édes szó: édesanyám, hazám /" Emitt az államosítást:

sürgető szónokok sem tudják elnyomni a féktelen radikálizmusban tombolók vallásellenes, kifakadásait s gúnyos nevetés és zaj hangzik fel, a mikor egy leány merészen állítja fel a kérdést; Vájjon életüknek melyik korszaka volt boldogabb ? Az-e, a mikor gyermekek voltak és hittek . . . a többit nem mondhatta el. így folyik a harcz a gyermekek körül! És vájjon az egyház mit szól mindezekhez? Vájjon nem kellene tennünk már valamit czéltuda.tosan és a jövőt biztosító intézkedésekkel? „Hithüség megszegésének" deklarálni azt, ha tanítóink az államosítási mozgalomban résztvesznek, igen labilis értékű. Míg adományainkat készséggel adjuk az urnába, hogy mennél több gyermek mentessék meg, míg az állam maga 50,000 gyermeket gondoz ménhelyében : vájjon az egyháznak nincsenek kötelességei? Vájjon a társadalom és nemzet azért hoz áldozatot, hogy ezek és a többi gyermekek vallás nélkül nőjjenek fel? A vallástanítást a felekezetek körébe utalni annyi, mint a vallástanulást a magánismeretek (zene, ének, rajz, festés stb.) keretébe tenni s az önkéntes jóakarattól tenni függővé. És mi lesz azokkal a városokba tódult családokkal, a kiket épen a gyermekek vallástanulása révén tudunk megtalálni? És mi lesz a földműves nép s az egyszerű néposztály gyermekeivel, ha most is sok az iskolakerülő? És mi lesz az ú. n. felvilágosodott szülők gyermekeivel ? Itt komoly harczra van kilátás és nem sok időnk van tanácskozásokra, a mikor ref. püspök is akad, a ki államosítani akar. Öntudatos, komoly és határozott fellépést szeretnénk látni kálvinista népiskoláink megvédése, a kötelező vallástanítás biztosítására. íme, itt van egy közös munkatér, a melyen a keresztyén felekezetek összetalálkozhatnak. Reméljük és várjuk is, hogy összetalálkozunk! . . : ' Kálvinista. KÜLFÖLD. Svájcz. , Keresztyén főiskolai hallgatók. A svájczi franczianyelvű főiskolai hallgatók egyesülete legutóbbi évi közgyűlését Neuchdtelben tartotta meg. Mintegy 350. fiatal ember jelent meg. Tizennyolcz nemzetiség volt képviselve. A fölolyasások sorában a legelső Dartigue Albert tanáré volt. Azt fejtegette, hogy van-e jogunk ahhoz, hogy vallási meggyőződésünket másokra is átvigyük. A válasz igenlő volt. Csak arra keli ügyelnünk, hogy ezen lelki munkánál minden fölényességet és tekintélyhajhászást szorgosan elkerüljünk. Itt is<

}

mint mindenütt, a szeretet melegségével