Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

sorsát a keresztyén ifjúság nevelésének ügyét. Ez az ő végrendelete, melyet követnünk kell, ezzel szenteljük meg igazán egyházunk és hazánk nagy és pótolhatlan barátjának emlékezetét. Melegen emlékezett meg dr. Antal Gábor és Fejes István püspökökről, Ádám An­drásról, a felső baranyai egyházmegye volt gondnokáról és tanácsbírájáról, a kinek bölcsességét sokszor fogjuk hiába keresni. Majd ékes szavakkal üdvözölte dr. Tüdős István ós Németh István püspököket, kívánva, hogy nagy terveik megvalósuljanak és hogy legyen úgy erejük, mint idejük a hozzájuk kötött méltó reménységnek beváltására. Osztatlan érzelmeinket tolmácsolta főgondnokunk akkor is, midőn a jobbján ülő Szüassy Aladárt üdvözölte kitüntetése alkalmából. Most már egészen a mienk, mondá, és a mennyit ő egyházunk, theologiánk, nő- és ifjúságunk nevelése érdekében fáradozik, azt jutalmazza meg az isteni Gondviselés hosszú élettel, tartós egész­séggel és mindazok boldogságával, a kik az ő nemes szivéhez közel állanak. Üdvözölte azután azt a férfiút, a ki Szilassy Aladár örökébe ült, főjegyzőnket Benedek Sándort, a kitől már is sokban volt részünk és a kitől még igen sokat várunk. Es végül azt a férfiút köszön­tötte, a kiről, mint mondotta, először kellett volna emlé­keznie, dr. Baksay Sándort, püspökünket, mint konventi elnököt és a ki most töltötte be püspöki szolgálatának tizedik évét. Különösen megragadta figyelmünket főgondnokunk beszédének második része, a melyet lapunk vezetőhelyén közlünk. Főgondnokunk nagy tetszéssel fogadott megnyitó­beszéde után a gyűlés alakulása következett. Fájdalom­mal értesültünk két buzgó egyházmegyei gondnokunk Benkö Gyulának és Bagossy Károlynak betegség miatti elmaradásáról. Világi tanácsbíráink közül •— ezt szintén sajnálattal konstatálhatjuk — vannak olyanok, a kik mindig csak a távollévők listáján szerepelnek. Úgy hisz­sziik, midőn annyi érdemes világi férfiúnak nem tudunk helyet adni a zöld asztal mellett, egy kis gyengéd figyel­meztetés nem ártana a közgyűlés részéről. Elvégre ná­lunk minden tisztség szolgálat is egyszersmind. Ezután következett a püspöki jelentés, a mely ha­sonló melegséggel emlékezett meg veszteségeinkről, ezek között Gergely Károlyról, a kecskeméti, pápai, kunszent­miklósi iskolák nagy jótevőjéről és köszöntötte dr. llos­vay Lajos államtitkárt. A püspöki jelentés elhangása után B. Pap István terjesztette elő a Kálvin-Szövetség beadványát, a mely­ben engedélyt kér a Claparéde-házaspár Horvai János művész által készítendő reliefkópének a kerületi szék­házban leendő elhelyezésére. A közgyűlés ezt megengedte, és engedélyt adott a gyűjtés azonnali megkezdésére, a mely több mint 600 K-t eredményezett. A közgyűlés tagjainak példáját bizonyára sokan követik és az emlék­tábla költségeinek fedezésén felül jut majd a Claparéde külföldi (genfi) ösztöndíj-alap czéljaira is. Ezután dr. Bernát István új vil. tanácsbíró eskütétele következett, a főgondnok melegen üdvözölte és a köz­gyűlés a köszönetet mondót lelkes ünneplésben része­sítette. Ismét lesz tanácsbíró- és aljegyző választás, Ádám András, H. Kiss Kálmán mcgüresült helyei várnak be­töltésre. Az előbbire Tóth Ferencz kunszentmiklósi, Györff y Balázs kecskeméti főgondnok és dr. Szabó Béla krassó­szörényi tanfelügyelő, az utóbbira a két aljegyző Benkö István és Simon Ferencz a hivatalos jelöltek. A Bernát István lemondása folytán megürült aljegyzői tisztre az egyedüli jelölt P. Horváth Zoltán. Dr. Nagy Dezső ügyész helyére a közgyűlés dr. Vámossy Lászlót, néhai Vámossy Károly budapesti gond­nok fiát választotta, a ki a gyűlés folyamán az esküt is letette. Mészáros János kecskeméti lelkész szeretettel hívta meg a közgyűlést' egyházának folyó hó 17-én tartandó nagy ünnepére. Akkor emlékezünk majd meg egyházkerü­letünk e nagy ós virágzó egyházának 350 évvel ezelőtt történt alapításáról. A kerület nagy küldöttséggel vesz részt az öröm és hála ünnepén. A lelkészi korpótlék és a vele kapcsolatos kerületi tűzkárbiztosítás ügyében a közgyűlés bizottságot küldött ki. A gyűlés további tárgysorozata a különböző bizott­ságok előadói által referált ügyek elintézése volt. Dr. Szabó József vagyonkezelő és h. ügyész adta elő a jogügyi bizottság, Simon Ferencz a közigazgatási bizottság és Sógor Endre a számszék által letárgyalt és előkészített ügyeket. Majd az iskoláról szóló jelentések következtek. Marton Lajos theol. igazgató a választmány jelentését mutatta be. Ennek leglényegesebb részlete volt RZ^ <rl mely a theol. tanároknak az országos nyugdíjintézetbe való belépésre vonatkozik a miniszter által leküldött törvényjavaslat alapján. A közgyűlés kimondotta, hogy hat rendes tanszékkel a törvény életbeléptetése után belép ebbe. Visszamenőleg a most rendelkezésre álló theol. tanári nyugdíjalap fedezi majd a jogosultságot megszerző kötelezettségeket a mostani tanárokra nézve. Sebestyén Andornak, a ki Belfastban van, a kerület 150 K útiköltséget szavazott meg, ezt főgondnokunk, a ki már a kiutazás költségeit is fedezte, 200 K-ra egé­szítette ki. A középiskolai szakosztály ügyeit Apostol Pál refe­rált. A Baár-Madas igazgatótanácsát kiegészítették. Új rendes tag B. Pap István lett; póttagok : Takács József, Nagy Ferencz és dr. Szabó József. A népiskolai szak­osztály ügyei közül, a melyeket Tóth Sándor terjesztett elő nagyobb emócziót az iskolák államosítására és a vallástanítás kiküszöbölésére irányuló mozgalom keltett. A miniszter tudvalevőleg eltiltotta ezen kérdéseknek, mint „politikaiaknak" a tanítógyűléseken való tárgyalá­sát. A közgyűlés kimondotta, hogy a hithűségbe ütköző cselekménynek tekinti úgy az államosítás, mint a vallás­tanításnak az iskolákból való kiutasítására irányuló agi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom