Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

ugyanis pl. az ösztöndíjak kiosztásánál nem az eredmény határoz, hanem a felekezeti kérdés. Ha valaki, lett légyen az a legkiválóbb tanuló, de szerencsétlenségére protestáns vagy épen ulsteri protestáns, ösztöndíjra egyáltalán nem számíthat, mert azokat mind a katholikusoknak adják. Hasonló eset még Belfastban is előfordul, pedig itt a katholikusok elenyésző csekély számban vannak a protestánsokhoz képest. Itt ugyanis az az eset, hogy miután a történelem két professzora közül az egyik katholikus, a másik protestáns, a katholikus hallgatók semennyiért sem hallgatnák a protestáns professzort. Ezek az esetek igazolják az ulsteri protestánsok aggodalmát egy esetleges katholikus kormánnyal szemben. De csodálatos volt tapasztalni azt az önfegyelmezettséget és nyugodtságot, melyet az ulsteri protestánsok a kormány katonai, provokácziójával szemben tanúsítottak a mult hetekben ! Nem csoda, ha a kontinensen mindenütt forradalomról beszéltek, midőn a kormány katonaságot rendelt Ulsterbe. De az ulsteriek megtartották az önuralmukat, mert ők hisznek abban az énekben, mely a covenant aláírása óta specziális énekük lett a covenantereknek: „God our help in ages past". S a Gen. Assembly bizottságának mult héten tartott gyűlésén hozott határozat is ilyen értelemben szól a hívekhez, hogy t. i. adjanak hálát az Istennek, hogy a küszöbön álló veszélyt elhárította, továbbá pedig, hogy szaporítsák a prayer-meetingek számát, melyeket az Isten eddig sem hagyott meghallgatás nélkül. Bár a General Assembly elsősorban az egyházi ós edukáczionális szempontokat tartotta szem előtt a szabad egyházakhoz intézett felhívásában, mégis nem hagyhatta figyelmen kívül a gazdasági érdekeket sem, melyek Ulstert a Home-Rule behozatalával veszélyeztetnék. Az északi és déli Írország nem csupán vallás és uépfaj tekintetében különbözik egymástól, de a legnagyobb és legfontosabb differenczia az északi indusztriális érdekekkel szemben a déli tartományok agrikulturális érdeke. Az összes írországi gyárak úgyszólván csupán Ulsterben vannak, de el lehet mondani, hogy az ipar és kereskedelem egész Írországban protestánsok kezében van. Hogy mennyire az északon van czentralizálva az ipari és kereskedelmi élet, Belfast példája igazolja. így Belfast teszi ki az ír kiviteli kereskedelemnek 70 perczentjét. Belfast adja egyötödét az ír szarvasmarha-kivitelnek. Öt olyan gyára van Belfastnak, a mely legnagyobb a világon a maga nemében: hajógyár, szövőgyár, dohánygyár, kötélgyár és szeszgyár. A hajózási forgalma Belfastnak a negyedik helyen áll egész Angliában s a külföldi hajózásnak felét Írországban egymaga Belfast bonyolítja le. Összevetve ezeket az eminens kereskedelmi és ipari érdekeket a déli tartományok agrikulturális érdekeivel, nem nehéz elképzelni azt, hogy egy dublini parlament — mely természetesen a maga agrikulturális érdekeit tolná előtérbe — milyen veszedelmet jelentene Ulster gazdasági viszonyaira. Ez tehát az ír presbiteri egyház álláspontja a Home Rule-lal szemben. Ezek után, ha most a második kérdésre óhajtok megfelelni, hogy t. i, milyen hatással vannak a mostani politikai viszonyok a szószékre, azt várhatnák, hogy az egyházi beszédeket is a Home-Rule elleni küzdelem jellemzi. De ez nem így áll, mert az egyház óvakodik a politikát bevinni a vallásba. Sőt, ha egy kissé paradox-szerű is, mondhatnám, hogy ők inkább a vallást viszik be a politikába. S míg* az előbbi mindig veszedelmes, az utóbbi — mint a mult hetekbeni zavaros időkben az ulsteriek nyugodt magatartása bizonyítja — nagyon is üdvös. S épen ezért igen ritkán lehet hallani olyan prédikácziót, a mely kifejezetten ezzel a kérdéssel foglalkoznék. Vannak természetesen specziális esetek, mint például az önkénteseknek tartott beszédek, melyek erősen hangsúlyozzák annak a szabadságnak a megvédését, melyet a Jézus által nyertünk. Beszélnek harczról, melyben a két ellenfélen kívül egy harmadik személy is jelen van: az Isten. A harcz annak a javára dől el, a kinek a pártján Isten van. Ha tehát mi nem a mi kicsinyes érdekeinkért, hanem Isten dolgaiért harczolunk, Isten a mi pártunkon van s a győzelem a miénk. A harczban pedig a seregek lírának vezére, Jézus Krisztus a vezetőnk. Ilyen ós ehhez hasonlóak az említett specziális alkalmakkor elmondott beszédek. De ha a rendes beszédekben nem is érintik a politikát, az imádságokban sohasem felejtik el, hogy könyörögjünk isteni segítségért azok számára, a kik hivatva vannak arra, hogy az országot kormányozzák. Azonban a legnagyobb erő, a melyből kitartást és reményt merítenek, azokban a prayermeetingekben van, a melyet tisztán csak arra a czélra tartanak, hogy békés megoldást és békességet könyörögjenek az országukra. A jövőre vonatkozólag senki sem mondhat semmi bizonyosat. Én azonban mindig azt hittem és erős a meggyőződésem most is, hogy az a nép, a melyik annyit és úgy tud imádkozni, mint az ulsteriek, lehetetlen, hogy ne nyerjen meghallgattatást Istentől s így a jövő megoldás — mint az ulsteriek maguk is teljes hittel vannak ebben — polgárháború nélkül, mindkét fél igényeinek a lehető kielégítésével fog végződni. Belfast. Sebestyén Andor, theologus. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. Április 28-án volt kerületünknek most már rendszeresen megjelenő tavaszi közgyűlésé. Már délelőtt 9 órakor megkezdődött. Püspökünk szép bevezetőimája után következett a gyűlés legkiemelkedőbb részlete, Darányi Ignácz főgondnok megnyitóbeszéde. Melegen emlékezett meg halottainkról: Claparéde Sándorról, a ki a mult ker. közgyűlés alkalmával ott az ő oldalán mondta el hattyúdalát. Szivünkre kötötte, mondá, a jövő egyház