Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

megfeledkezve arról, hogy a mi egyházunk alapítója a Megváltó, nemcsak a legnemesebb emberszeretet, hanem a lelki szabadság és testvériségnek is megtestesítője volt és mint ilyen teremtett egy új világrendet. Ezen támadásokkal szemben a belmisszión, a belső erősítésen kívül a szocziális munkától várok legtöbbet. A római katholikus egyház legilletékesebb képviselője részéről egy neutrális helyen a napokban meleg szavakkal felhívás intéztetett egyházunkhoz a szocziális munka terén való párhuzamos együttműködésre. Ezt a hazafias felhívást én örömmel fogadom, mert erős a meggyőződésem, hogy a keresztyén egyházak ezen tervszerű ostrommal szemben, csak ezen az úton fognak megállhatni. Kölcsönös megértés és kölcsönös méltánylás mellett a nélkül, hogy bármit is jogainkból és elveinkből feláldoznánk, ezen a téren egymás oldalán küzdhetnek a közös ellenfél ellen mindazok, a kik bár különböző templomokban, de egy Istent imádnak és akarnak az evangélium alapján szolgálni. Sok veszteni való időnk nincsen. Szívleljük meg az írás tanácsát: „Addig dolgozzunk, míg nappal van, mert eljön az éjszaka és akkor nem dolgozhatunk többé." A magyar polgári törvénykönyv tervezete ker. erkölcsi szempontból. I. Most van hivatalos tárgyalás alatt a magyar polgári törvénykönyvnek az igazságügyminiszter által összeállított és kibocsátott második tervezete. A tervezethez sokan hozzászóltak már a bizottsági tárgyalásokon kívül is a jogi szaklapokban. Ezek a hozzászólások azonban csak jogi szempontokat vettek és vesznek figyelembe, holott a tervezetnek több része az erkölcsi szempontokat is érinti s legközelebbről kell, hogy érdekelje a keresztyén egyházakat, mint a krisztusi erkölcsiség letéteményeseit és legfőbb őreit is. Nem tudok azonban arról, hogy akármelyik ker. egyház is foglalkozott volna a polgári törvénykönyv tervezetével. Azért, hogy mulasztás bűnébe ne essünk és a törvénykönyv-tervezet bizonyos javaslatai ne a mi hozzászólásunk és vélemény-nyilvánításunk nélkül váljanak törvénnyé, a következőkben a keresztyéni erkölcs szempontjából ismertetem a törvénytervezet némely részét s felhívom ismertetésemre mindazoknak az egyházi tényezőknek a figyelmét, a kiknek és a melyeknek joguk és kötelességük is sorompóba lépni a krisztusi erkölcs megvédelmezésére. Keresztyéni erkölcsi szempontból a törvénytervezet 3-ik czímének, a rokonságról szóló résznek, a törvényes származás elveit megállapító 2-ik. a törvényesítés módjait magszabó 3-ik, az örökbefogadásról szóló 4-ik és a törvénytelen gyermekekről szóló 7-ik fejezetei érdekelnek bennünket. Vegyük hát sorra ezeket a fejezeteket. * A törvényes származásáról szóló 2-ik fejezetnek (91—101. §) mindjárt a legelső, 91. §-ában találunk egy olyan rendelkezést; a mely gyakorlati alkalmaztatásában összeütközhetik a keresztyén erkölcsi szempontokkal. E § 2-ik bekezdése ugyanis azt mondja, hogy a törvényes formák közt megkötött, házasságból született gyermek törvényes gyermeknek minősítendő még abban az esetben is, ha a házasság semmis, vagy megtámadtatás következtében érvénytelennek nyilváníttatott is. E rendelkezésből az önmagukban semmis házasságokból született gyermekek törvényességének szempontja fontos reánk nézve. A semmis házasságok közé tartozik a vérfertőző házasság is, a mikor szülők és egyenes leszármazottaik, vagy névszerinti testvérek kötnek házasságot. Az ilyen házasság ínég a világi jog szerint is semmis, nemcsak a keresztyén erkölcsi felfogás szerint. De ha semmis úgy az egyik, mint a másik szerint, hogyan egyeztethető össze, akár a világi jogi, akár a keresztyén erkölcsi felfogással annak statuálása, hogy a belőle származó gyermek törvényesnek minősíttessék? Már pedig, hogy ez a törvénytervezet intencziója, világosan mutatja e fejezet tervezőjének, dr. Sipőcz László nyug. fővárosi árvaszéki elnöknek az Ügyvédek Lapjában megjelent ismertetése, a melyben a rendelkezés jelentőségéről szólván, egyenesen azt mondja, hogy annak érvénye kiterjed még a vérfertőző házasságból született gyermekre is. Az én jogi és erkölcsi érzékem azonban úgy ítél ebben a kérdésben, hogy ha valamely viszony mind az általános jogi, mind a keresztyén, erkölcsi szempontok szerint alapjában semmis és érvénytelen, akkor annak következményei sem lehetnek törvényesek. A mikor tehát a tervezet a gyermek érdekeit e semmis ós érvénytelen házasságból való születés esetén is biztosítani kívánja, ( tovább megy a megengedhető határon és megsérti az| általános jogi elvet, a keresztyén erkölcsi felfogással! pedig homlokegyenes ellenkezésbe jut. Éppen ezért al tervezet e rendelkezésének nem volna szabad így törvénnyé válnia. A vérfertőző házasságból született szerencsétlen gyermek jogai mindenesetre biztosítandók, de ez nem történhetik az általános jogi és a keresztyén erkölcsi elvnek felforgatásával, hanem csak a jog és erkölcs korlátain belül. Ám rendelkezzék azért a törvény a vérfertőzésből született gyermek eltartási és örökösödési jogáról az ide vonatkozó részekben, de ne minősítse a gyermeket törvényesnek s ne forgassa fel, se az általános jogi, se a keresztyén erkölcsi elveket. Tovább haladva e fejezetben, a 93. § azt mondja, hogy a házasság alatt, vagy az annak megszűntétől számított 302 napon belül született gyermek törvényességét csak a férj támadhatja meg s ha megtámadta, vagy ha meghalt, a mikor még megtámadhatta volna: az ilyen gyermek törvénytelen voltára bárki hivatkozhatik. Ha összevetjük e §-t a 94—95. §§-kal, a melyek szerint a törvényesség megtámadásához, a születés tudomásra jutá-