Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

Szomorú, esős délutánon. Szomorú, esős délutánon Almos-unottan vánszorog A régi óra mutatója ... Tán inost még a föld sem forog. Lélek se jár olt kiinnt az iitczáh, Csak a fák állnak sorfalat És tisztelegnek, ha süvöltőn A szél mellettük elhalad. Pár napja még . . . napfényben úszott, Fürdött, remegett a határ, Csicsergő fecske visszaszállott, Pillangó szárnyai bonta már. A föld mélyéből szállt az illat, Erőtől duzzadt a rügy is, S most mindezt szürke fátyolába Vonta szeszélyes Április . . . De hát szeszély ez, pillanatnyi, Hogy fényre gyorsan száll setét, Hogy az örömnek bánat oltja Színes lángú szövétnekét, Hogy a reménynek buborékit Csalódás fújja messze el?. . . Oh, nem szeszély; isteni terv ez És bölcs és jó ... A:/ éri fel ? Ki éri fel, hogy szebb a napfény, Ha felhő t unt én ránk ragyog S örömnek ize édesebb, ha Előbb a bút kóstolgatod ? És haszna van a szenvedésnek?. . . Beh jól igazgatsz Istenünk. Öröm, csalódás — változatban Forrasztod eggyé életünk. Lám, most is megvigasztalódom, Fény jő, tudom, ború után, • Valami szent örömet érzek Szomorú, esős délután. > • Kövy László. bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvíntítkárí irodájában (IV. ker., Molnárutcza 17. szám). A budapesti ref. egyház évkönyvei. Kettő jelenik meg évenkint. Az egyik a pesti, a másik a budai oldalon levő egyházrész életéről ad számot. Az elsőt P. Horváth Zoltán, az egyháztanács jegyzője, a másikat Háypál Benő lelkész szerkesztette. Könnyű feladata lesz a budapesti egyház jövő történetírójának. Hű képét találja majd ezekben az évkönyvekben mindannak, a mi az egyházi életben egy év leforgása alatt történt. Lapozgatva ezeket a mintaszerűen megírt és szerkesztett évkönyveket, örvendező érzések között láthatja majd, hogy székesfővárosunk rohamos fejlődésével a kebelében levő református egyház is igyekezett lépést tartani. Hiszen e sorok írója is látta, mi volt itt 30 évvel ezelőtt. Még egy kis ideig ott áll a Kálvin-téri templom mellett az öreg ház. Még egy ideig emlékeztet bennünket arra, hogy mindaz, a mi itt Budapesten a kálvinista egyház körében volt, ennek minden intézménye, ha szűkösen is, de elfért abban az épületben. Akkor niég csak egy lelkésze volt a budapesti ref. egyháznak, nagyemlékű püspökünk Török Pál, mellette két s.-lelkész és két katecheta. Ött volt abban az épületben a theologia, főgimnázium. A második emeleten levő „Baldácsyterem" volt az egyetlen „díszterem", ebben folytak le az egyházközségi, megyei, kerületi, konventi és más gyűlések, valamint az összes vizsgák. Vallásos estélyek, szeretetvendégségekről akkor még szó sem volt. Az ilyen összejövetelek akkor még a skót egyház termében és dr. Moody András skót lelkész szalonjában voltak. Beletekintve az 1913-ról szóló évkönyvbe, örömmel és nagy hálaadással mondhatjuk: micsoda változás, fejlődés 30 év alatt 1 íme, itt van a 6 parókhiális kör mindegyik a maga rendes lelkészével és egyet, a józsefvárosit kivéve, templomával. Ott látjuk a pesti évkönyv elején a legújabbnak, a fasori templomnak képét. Ékesen szóló hirdetője a budapesti hívek és különösen néhai alistáli Laky Adolf áldozatkészségének, a ki egymaga 300,000 K-át adott az építés költségére, a mely 700,000 K volt. A budai évkönyv beszámol a templom mult évi belső restaurácziójáról ós mellékelten emlékezik meg melegen a mult évben elhunyt Tisza Kálmánnéről, a templomépítés védőasszonyáról. Harmincz évvel ezelőtt csak a Kálvin-téren, a Holdrutczai német templomban és a skót missziói teremben volt istentisztelet. Most az egyesületek körében folyó munkát is ideszámítva, 14 helyen van minden vasárnap istentiszteleti összejövetel. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy az áldott emlékű Claparéde kezdeményezésére a mult évtől kezdve minden második vasárnap franczianyelvű istentisztelet is van egyházunk körében, úgy hogy a magyaron kívül három világnyelven dicsérik az itteni reformátusok az Urat. A mi a szorosan vett egyházi intézményeket illeti, a 30 évvel ezelőtt már fennállott főgimnázium mellett itt