Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

folyama alatt a gyermek és nő mikénti eltartásáról. A nemzetnek és államnak elsőrendű érdeke a gyermekek megtartása s a gyermeket nevelő asszony megélhetésének lehetősége. Véleményünk szerint ebben a kérdésben szigorúbban kellene eljárni kivált a válóperek folyama alatt, tehát a míg ideiglenes helyzetben van gyermek és nő egyaránt. Czélszerűnek találnánk, ha a válóper megindulásakor a bíróság hivatalból intézkednék s azonnal tárgyalás után végzéssel, vagy bírói ^anmccsaZ intézkednék az anya és gyermek tartásáról. Hisszük, hogy ezen intézkedés is megfontoltabbá tenné az elválás gondolatát és az úgynevezett parti-hajhászati irányzatot, a hol tehát nem erkölcsi és lélektani okokra vezethető vissza a válás. Az újabb házasság által való elönyösebb helyzetbe jutás iránti törekvés már az egyszerűbb néposztály körében is gyökeret vert s valósággal felburjánzott a gyermekeknek az állami menhelybe való könnyű elhelyezése mellett a könnyelmű elválás gondolata. A nemzeti statisztikai adatok különféle vonatkozásait nem kívánjuk taglalni, de reá kell mutatni arra a jelenségre, hogy a színmagyarság 62'4%-kal szerepel ebben a szomorú statisztikában s így minden eszközzel oda hell hatnunk, hogy a családi élet állandósága visszaállíttassék és megakadályoznunk azt a ferde irányzatot, a mely köztudattá kezd válni, hogy férfi és nő egyaránt könnyelműen és újabb, elönyösebb házasság czéljából hagyja el házastársát. A mint az 1912. év igazolja, 4934 gyermek lett kitéve ezáltal a legszomorúbb, talán sokszor az árvaságnál is szomorúbb sorsnak. A sajtónak egyes orgániumaiban határozott támadásokban részesültünk azért, mert hangoztatni mertük azt, hogy a könnyelmű elválások, a házasságnak igaz ok nélkül való felbontása a jogosulatlan önzés felszabadítása s így káros és korlátozandó. Miután egészen bizonyos, hogy ha gátat nem vetünk, ezek a törekvések csak erősödni fognak, a közerkölcsök és a nemzeti érdek szempontjából arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy kérésünket figyelemre méltatva a szükséges lépéseket a konstatált bajok orvoslása végett elrendelni méltóztassék." Hisszük, hogy az igazságügyminiszter úr fontolóra veszi ez emlékiratot s remélnünk engedi, hogy ebben a kérdésben sem fog késlekedni a szükséges intézkedéseket a novelláris törvényjavaslat elkészítése iránt megtenni. KRÓNIKA. A szülök joga. Előrelátható volt, hogy a Budapesti Tanítók Egyesületének mult számunkban ismertetett állásfoglalása a vallástanításnak az iskolákból való kiutasítását illetőleg, nagy mozgalmat fog előidézni. Pro ós kontra megindult a vita e nagyfontosságú kérdésre nézve. A vita hevében sűrűen hangzik fel a szózat: tisztelni kell a szülők jogait. Igen! Elvégre mégis nem az iskoláé, hanem a szülőé a gyermek. A jövőben is, majd ha már kenyértörésre kerül a dolog, a szülők fognak dönteni ebben a kérdésben. Ezekre kell majd apellálniok azoknak, a kik az erkölcsi nevelés alapját ott látják abban a könyvben, a mely onnan felülről adatott és a mely „hasznos a tanításra, feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre" (II. Tim. 3.6

.). Akkor majd már azoké lesz a döntő szó, a kik ma még ott ülnek az iskolák padjaiban. Mi sem természetesebb hát, mint az, hogy ezekre nézve kell most minél sürgősebben igazán kellemessé, vonzóvá tenni azt az órát, a melyen a kicsinyek Mesteréhez és Barátjához vezetjük őket, hogy „tanítványok" legyenek és maradjanak. — Miért van az, hogy a vallásórák nem tartoznak a legkellemesebb emlékek közé ? Most ezekben a válságos időkben érdemes erről a kérdésről nagyon komolyan gondolkozni. Fekete térkép. Egyik radikális irányú napilap a mult héten egy kis miniatűr térképet közölt Francziaország népesedéséről. Szomorú térkép 1 A 87 departementból 64 van fekete és mindössze csak 23 fehér színben feltüntetve. Ez azt jelenti, hogy Francziaországban 64 kerületben múlják felül a halálozások a születéseket. Van olyan departement, a hol 100 születésre több mint 150 halálozás esik. így történt, hogy 1911-ben a francziák közel 50,000 lelket vesztettek és ez a veszteség évről évre növekedőben van. Mintha minden esztendőben egy-egy nagy város pusztulna el a föld színéről valami nagy katasztrófa útján. Hogyne, hiszen 100 család köziil 66-ban van egyke vagy semke. — Hogy mi ennek az oka és gyógyszere, arról persze az említett újság, a mely pedig egyebekben nagyon szereti a franczia állapotokat követendő példákul odaállítani, bölcsen hallgat. De reámutat erre az az előadás, a melyet dr. Bernát István a Magyar Tudományos Akadémia mult havi ülésén tartott ós a mely most tetszetős alakú kis füzetben is megjelent. Az ok rövidre fogva nem egyéb, mint az egyén „okos önzése", a gyógyszer pedig mi lehetne más, mint az önzetlenség felébresztése, vagyis az, a mi ezt az emberben az előbbivel szemben diadalra juttatja : az igazi, mély felelősséget felkeltő vallásosság. Melegen ajánljuk ezt a kis füzetet olvasóink figyelmébe. Mert hiszen, mint e helyen már előbb is emlékeztünk, nálunk is lehetne ilyen fekete színnel megrajzolni egyes vármegyéket, illetőleg vidékeket és pedig fájdalom, a legnagyobb számmal olyanokat, a hol színmagyar kálvinista népünk lakozik. — És még egy dolgot említünk ezzel kapcsolatban. Mult számunkban adtunk hírt a jászberényi Kálvin-Egylet mult évi működéséről. Nagy fontosságánál és időszerűségénél fogva ismételjük, hogy ennek az egyesületnek női tagjai komoly ígéretet tettek, hogy a szeretet minden felhasználható fegyverével küzdenek e nemzetpusztító rendszer ellen. Sok ilyen egyletet és ebbe sok-sok ilyen komoly ígéretet adó és megtartó nőt — akkor nem lesz nálunk fekete térkép !