Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

Nemzetiszínű kokárdás presbiterek, derék, magyaros viseletű földmívesek és polgárok fogadnak a vasútállomásnál s a gyönyörű királyi parkon keresztülhaladva, kétségeskedő lelkünk egyszerre felvidul, mikor az alsónémedi gyülekezet hatalmas, ^ünnepi mandliba öltözött csoportját megpillantjuk, a miut hódolatteljesen zarándokolnak megtekinteni az „első magyar ember" palotáját. Hát csakugyan eljöttek a hívó szóra messze földről is? Eljöttek, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot? Lelkünk mindjobban örül, a mint a csillagos templomhoz közeledünk. Százával áll előtte a nép, komoly, ünnepi hangulatban várva a harangszót. És a szomszédos paplakban már ott fogad a házigazda, Bárdy Pál lelkész s az összesereglett lelkipásztori tábor. Egymásután köszöntenek be az innen is, onnan is gyülekezők s impozáns látványt nyújt, a mint a fóti dalárda fehér selyemzászlójára ráragyog a tündöklő nap s Nagy Ferencz esperes és a szomszédságában lakó lelkipásztorok, tanítók s mintegy 120 főnyi sereg megérkezik. Végre együtt van a „királyi papság" fényes gyülekezete. A templomban délczeg, fehérruhás lányok sorfala között vonulunk be, a padsorok alig képesek befogadni a közönséget. Megszólal az orgona s úgy érezzük, hogy lelkünk túl van telve az örömtől. Ihletetten száll az ének az Egek Urához. Balogh Ferencz, az iíjú fóti lelkipásztor lép a kathedrára s emeli szíveinket imádságával mind magasabbra s az ima után a fótiak erőteljes énekkara énekekkel ad hálát a Mindenhatónak, a ki e napra felserkentett. Máté 13.4

4

. alapján színesen, mélyenjárón, telve szocziális gondolatokkal szól hozzánk az ige az ifjú prédikátor ajkáról, rámutatva, hogy minő kincset kell keresnünk és megtalálnunk, hogy méltók legyünk Isten országának munkásaihoz. Bátran szól egyházunk s a vallás ellenségeiről s a védelemhez szervezkedésre és tömörülésre hív. És nem marad ezúttal az Isten szolgájának szava pusztában elhangzó szó. Bárdy Pál helybeli lelkész egy kisdedet keresztel. Oh, boldog kisded, a kiért buzgón imádkozott ennyi idezarándokolt testvér! A pünkösdi lélek ldáradását éreztük mindannyian és ez a lélek vezetett az összegyülekezés egész ideje alatt. A magyaros stílusú új városháza hatalmas dísztermében folyt le az ünnep második része. Itt dr. Decsy József főszolgabíró, mint a járás vezetője fogad az előcsarnokban, üdvözölve s Kálvin-Szövetség vezetőségét a vallásos érzület fejlesztéséért folytatott munkájáért s rámutat arra, hogy a közigazgatásnak is elsőrendű feladata a nép vallásos érzületének előmozdítása. Kiss Ferencz községi főjegyző meleg szavakkal fejezi ki örömét, hogy a község házigazdaként fogadhat termeiben. Bernát István, a Kálvin-Szövetség elnöke, meghatottan válaszol e szívélyes fogadásra. Megkezdődik a gyűlés. A terem közepén a hosszú zöldasztalnál foglalnak helyet a lelkipásztorok, a világiak, a helybeli intelligenczia. Hosszú listát kellene ideiktatni, ha fel akarnók sorolni a jelenvoltakat. A zöldasztal két oldalán helyezkedett el a közönség, egyik oldalon a férfiak, a másik oldalon az asszonyok, leányok álltak zsúfolt sorokban. Az esperes indítványára Benkö István rákospalotai lelkész és dr. Técsy Gyula kir. táblai biró foglalják el az elnöki széket. Dr. Técsy Gyula elnöki megnyitója után Nagy Ferencz esperes ismertette az összejövetel czélját s gyakorlati érzékkel mutatott reá a tömörülés szükségességére. Bernát István az egyházbontó és támadó irányzatokkal szemben kiemeli a lelkipásztorok és tanítók egyházépítő munkásságát, a mely vallási és gazdasági téren is, a jövő fejlődésnek biztos záloga. Pálóczi Horváth Zoltán dr. ismertette ezután a Kálvin-szövetség czélját, az eddigi eredményeket s a falusi és megyei szövetségek alakításának formáját és működésük lényegét. Az esperes hatalmas rezümében fejtette ki, mily fontos és szükséges a kálvinisták társadalmi egyesülése s különösen helyes érzékkel emelte ki, hogy a magunk határain belül építsünk, mások támadása nélkül, mert — úgymond — azzal nyerjük meg a tiszteletet, becsülést, azzal emelkedünk az első sorba és úgy haladunk előre, ha mi magunk, saját falainkon belül alkotva és munkálkodva, példát adunk a jóra és nemesre. A termet megtöltő 1200 főnyi közönség, a melynek soraiban a pestmegyei 49 egyházközség csaknem minden gyülekezete képviselve volt, mint egy szív s egy lélek dobbant meg, a mikor az egyházmegyei szövetség alakítására került a sor. Asszonyokon, férfiakon egyaránt látszott a lelki szomjúság egy szebb és erőteljesebb egyházi élet után. Különösen, a mikor bilkei Pap István enthuziasmussal ecsetelte a jövő képét, prófétai lélekkel engedve bepillantást a kálvinista egyház jövő felséges feladataiba ós missziójába. A pesti egyházmegyei Kálvin-szövetség vezetősége következőleg alakíttatott meg. Tiszteletbeli elnökök lettek: Földváry László váczhartyáni és Benkö István rákospalotai lelkész. Elnökök: Mátis Márton szadai lelkész és Magyar [Kázmér kir. gazd. felügyelő ; alelnökök: Bárdy Pál gödöllői lelkész és dr. Técsy Gyula táblabíró; titkár: Ory Lajos dunabogdányi lelkész ; jegyző : Perjessy Károly ócsai lelkész; pénztáros: Hörömpö Ferencz pócsmegyeri lelkész. Választmányi tagok: Fábián János váczi, Kováts Géza kisoroszi, Szabó Balázs alsónémedi, Szinok Zoltán erzsébetfalvi, Tokay István hatvani lelkészek, dr. Decsy József főszolgabíró, pálóczi Horváth István, Viczián Antal földbirtokosok, Csép Gyula, Fenyvessy Ferencz, Kontra Lajos tanítók. Matis Márton lelkészelnök köszönte meg a bizalmat és megtiszteltetést a megválasztottak nevében.talpraesetten szólva, különösen a nép fiaihoz, erőteljes munkára híva fel kicsinyt és nagyot. A megalakult szövetség kimondta azt is, hogy minden egyházközségben alakíttassék meg a falusi szövetség s a vasárnapi iskola konfirmandusok, ifjak, nők egyesülete, dalárda, gazdakör stb. mind egységesen, a Kálvin-Szövetség égisze alatt működjék s vallásos estélyeket, összejöveteleket a Kálvin-Szövetség czíme és neve alatt rendezzünk. Ádám Ferencz