Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 15. szám

hogy a világon vagyunk ugyan mi is, de csak afféle függeléke vagyunk annak. Micsoda fölemelő érzés most Magyarországot látni egy világatlasz középpontjának 1 Szinte úgy érzi az ember, mintha most zökkent volna bele a kerékvágásba. Hiszen eddig mindig az út mellett jártunk. Igazán se tüled, se hozzád. 18 térkép beszél ebben a Világatlaszban a mi édes hazánkról, holott eddig még a Debes-féle Neuer Handatlasban is meg kellett elégednünk azzal, hogy egyetlen egy térképen szerepel­tünk és ennek a térképnek az aláírása is Österreich-Ungarn volt. Legújabban Magyarország földtani, bányá­szati és néhány apróbb térképen kívül megjelent a Föld közi tenger, Cseh- és Morvaország, Afrika dereka és Kelet (brit) India Hátsó-Indiával. Különösen figyelmébe ajánljuk közönségünknek ezt az atlaszt, mert elsőnek hozza az Új-Balkánt. „A nagybecsű művet készséges örömmel ajánlom papságomnak — mondja Várady Árpád győri püspök. Prospektust és mintalapokat kész örömest küld a kiadóintézet (Budapest, V., Rudolf-tér 6 ). EGYHÁZ, Jézus halálának napja. Érdekes jelenség, hogy a mai hitetlen és vallásellenes korban mennyit foglalkoznak Jézus életének körülményeivel. Nagy tudományos kutatás indult meg Jézus halála napja kiszámítására nézve is. A ber­lini királyi csillagászati intézet pontos időszámítást tett s megállapította, hogy Jézus halála napja időszámításunk 30-ik esztendejének április 6-ára esik. János evangélista útbaigazítása alapján számították ki, hogy Nisan 14-én történt a megfeszíttetés, mert a Pészach, a páska-ünnep az első tavaszi holdtöltére esik s ez épen a Krisztus utáni 30-ik évben esett péntekre. A számítást Achelis János königsbergi egyetemi tanár vezette s ő terjesztette az eredményt a göttingai kir. tudományos társaság elé. A komáromi lelkészválasztás. Széles ez országot bejárta a komáromi lelkészválasztás híre. Az történt ott tudvalevőleg, hogy a presbitérium az E. T. illető ren­delkezése szerint elhatározta Németh István püspök meg­hívását. A gyülekezet választói jogosultsággal bíró tagjai azonban szótöbbséggel elvetették ezt a határozatot. Erre az E. T. értelmében pályázatot kellett volna kiírni a lelkészi állásra, a melyben a püspök természetesen nem vett volna részt. De a püspöknek rendes paróchus lel­késznek kell lennie. Arról volt hát szó, hogy valamely más, épen üresedésben lévő kisebb gyülekezet hívja meg lelkészül vagy esetleg Pápán szerveznek második lel­készi állást. A dilemma most egy más és talán a komá­romi egyház nyugalmát, békességét meghozó és óvó sze­rencsés megoldást nyert. A komáromi vezető egyházi férfiak az egyházmegyei elnökséggel egyetértőleg úgy intézték el a dolgot, hogy a múltkori formai hiba miatt megsemmisített választás, illetve szavazás helyett most 8-ára újat rendeltek el, a melynek eredménye az lett, hogy Németh Istvánt a gyülekezet meghívás útján lelki­pásztorává választotta. Az előzetes megegyezés értelmében Komáromban, a hol 4500 református van, még egy új lelkészi állást szerveznek és erre Vargha Sándor hit­oktatót hívják meg. Erre nem lehet mást mondani, mint debuisset pridem! A tanulság mindezekből pedig az, hogy minden püspöki-lelkészi állás mellett mindenütt van szükség még egy rendes lelkészi állásra, hogy így a gyülekezet a lelki gondozást illetőleg semmiben rövid­séget ne szenvedjen. így van ez ev. testvéreinknél. Ná­luk minden püspök mellett az egyházkerület tart fenn egy rendes lelkészi állást. Ez megnyugtató úgy a püs­pökre. mint a gyülekezetre nézve. Lelkész választás. A gyöngyösi ref. egyházközség Csötönyi Jánost hívta meg lelkészéül. A titeli ev. egy­ház Klár Vilmos losonczi^ vallástanárt választotta meg. Lelkészbeiktatás. Ermihályfalván folyó hó 5-én iktatta be dr. Baltazár Dezső püspök Végh József espe­rest, a gyülekezet új lelkészét. A tasnádi ref. egyház­község ifjú lelkészét, Bereczky Józsefet, a ki debreczeni szenior volt és egy éven át a montaubani theol. fakultás hallgatója, mult hó 29-én iktatta be hivatalába K. Nagy Elek esperes. A beiktatási ünnepélyen résztvett Uray Sándor debreczeni és Bélteky Lajos szatmári lelkész is. A debreczeni mártírok emlékére az ottani nő­egyletek mult hó 29-én megható gyászünnepélyt rendez­tek, a melyen a város közönsége felekezeti különbség nélkül vett részt. Az ünnepi beszédet dr. Baltazár Dezső püspök mondotta. Evkönyvek. A bukaresti ref. egyházközség évköny­vét Márton Árpád lelkész szerkesztette. Elénk figyelem­mel kísérjük mostanában a bukaresti dolgokat és ezek között bizonyára mindenkit érdekel othini ref. egyházunk állapota. Született ott 101 gyermek, meghalt 90, isko­lába járt 358, óvodába 159 gyermek. A tanítás in­gyenes volt. Az iskolák mellett napközi otthonok voltak, a melyben a szegény gyermekek délben ingyen ebédet kaptak. Van az egyházközség körében nőegyesület, a mely karácsonyfa-ünnepélyt rendezett, szegényeket ruhá­zott és élelmezett. A mult évben Prot. Ifjúsági Egyesület is alakult a nagy munkára hivatott virágzó gyülekezetben. A Windber és vidéke magyar ref. egyház évköny­vét vettük. Kerekes Béla lelkész részletes beszámolót ad ebben az ottani élénk, mozgalmas gyülekezeti életről. 600 lélek tartozik a gyülekezethez. Keresztelésben ré­szesült 42 gyermek, elhalt 19, házasságot kötött 10 pár. Úrvacsoraosztás 6-szor volt, úrvacsorával éltek 640-en. A lelkész említi, hogy az istentiszteletet a hívek szor­galmasan látogatják, a gyermekek járnak a vasárnapi iskolába. A gyülekezet gondnoka és presbiterei havon­ként buzgólkodnak a „kollekták" gyűjtésében. Az egyház bevétele 3308 dollár, ebben p^rselypénz 391 dollár! Az egyház templomába a mult évben két új harangot sze­reztek a hívek, a melyre közel 1000 dollárt adakoztak. Az egyiket, a nagyobbikat az Abauj megyéből kiván­doroltak ajándékozták. A harangszentelés nagy ünnepély keretében történt, ez 600 dollárt jövedelmezett az egy­háznak. Fájdalmas örömmel veszünk tudomást ezekről. Megsemmisített lelkészválasztás. A középszabolcsi e-m. időszaki bíróságának jutott osztályrészéül most legújabban az a szomorú feladat, hogy szinte égbekiáltó „szabálytalanságok" miatt semmisítsen meg egy lelkész­választást (Paszab). Minden elképzelhető furfang és csa­lafintaság történt az egyik jelölt érdekében. Mindezek­nek eszközlője pedig főként az egyház gondnoka volt. Ő előlegezte a nagymérvű etetés, itatás és dorbézolás költ­ségeit. De gondoskodott a fedezetről is. A lelkészi java­dalomhoz tartozó földeket előre jutányosán 10 évre bérbe vette a jelölttől, kinek ügyét győzelemre (?) vitte. A bíró­ság kellő szigorral ítélt. A gondnokot hivatalvesztésre ítélte és öt évre mindkét választói jogtól megfosztotta. — Ki vagy mi az ilyen választásoknak okozója? Saj­nos, még mindig ott van ez a bennünket körülvevő le­vegőben. Hogy tűzzel-vassal ki kell irtani az ilyen mé­telyt, az kétséget sem szenved. Mert az bizonyos, hogy a vallás és egyház legádázabb ellenségei sem eszközöl­hetnek oly nagy rombolást, mint a minőt egy-egy ilyen szomorú hírhedtségre vergődő lelkészválasztás végbe visz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom