Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 14. szám

Mendelssohn Illés oratóriumának egy hatalmas részletét adta elő. Megkapó volt a szóló- és karénekekből összeállított másik szám is: az üdvösség története énekben. Sauvin lelkész a sajátmagunkban végzendő misszióról tartott előadást dr. Szabó Aladár tolmácsolásával. Megkapó illusztrácziókkal telt beszéde lekötötte a hallgatók figyelmét. A magunk foglalkozásában mutassuk meg keresztyénségünket mindenekelőtt, mondta s ne akarjunk fellegekben járni. Ha életünk eredménytelennek látszik is, a gyümölcsöket majd meglátjuk — a kerítés másik oldalán, az örökkévalóságban. Dr. Kecskeméthy István az első parancsolatról tartott bibliamagyarázatot. Dr. Thaly Lóránt szép költeményt olvasott. Szerdán délelőtt folytatódott a konferenczia. Vargha Gyuláné „A saját bűneinkkel s a mások bűneivel való küzdelem "-ről szólt. Gal. 5. és 6. részéből vette alapigéit. A bűnök nagy rendszerében három csoportot különböztetett meg: az érzéki, vérmérsékleti s az őszinteség hiányából eredő bűnöket. Szólt arról, hogy a két küzdelem egyfelől a magunk, másfelől a mások bűneivel hogy fonódik össze, hogy nehezíti egymást. Gombos Ferencz a „Munkába állás és munkába állítása

kérdéséről beszélt. Isten, a munkába állító Isten egy hívét sem hagyja tétlenül. De nem mindenki alkalmas minden munkára. A konferenczia csak úgy lesz eredményes, ha munkás élet lesz a következménye. A közgyűlés következett ezután, melynek első tárgya Sauvin lelkész előadása volt a „Határozott, de nem merev keresztyénség"-ről. A hitet mint életet tüntette fel, mely, hogy egészségesen fejlődhessék, ahhoz bizonyos életföltételek kihasználása szükséges. A hivő lélek levegője, napfénye az imádság s a hivő testvérekkel való érintkezés tápláléka Isten igéje, tevékenysége a keresztyén munka. Vargha Tamás s.-titkár a választmány jelentését, Szabó Gyula pedig a pénztárvizsgálatról szóló jelentést terjesztette elő, melyeket a közgyűlés tudomásul vett. A vidékre távozott titkárok helyett Vargha Tamás s.-titkár és dr. Molnár Evelin választtattak meg titkárokul, a választmány pedig öt új taggal: dr. Molnár Gyulával, br. Podmaniczky Pállal, br. Podmaniczky Pálnéval, dr. Thaly Loránttal és dr. Csia Sándorral egészíttetett ki. Elhatároztatott egy új, önálló gyermeklapnak kiadása, melynek szerkesztését Takaró Géza vállalta magára. Fölhatalmazást adott a közgyűlés a választmánynak egy utazótitkár beállítására. Szerdán délután voltak a konferenczia utolsó előadásai. Nyáry Pál a mélységes és gyakorlatias keresztyénségröl beszélt, melyeket úgy határozott meg, hogy az egyik a mi életünk Krisztusban, a másik Krisztus élete a mienkben. Csak a mélységes keresztyén élet lehet igazán gyakorlati. Ifj. Szabó Aladár a nemzetünk körében építendő várakról szólt. A vasárnapi iskolák, a bibliakörök, keresztyén szövetségek, ker iratterjesztés, mind-mind bástyái a nemzeti életnek. Különösen felhívta a figyelmet a fölépítendő Beihánia-házra. Hat órára a ref. hívek seregével együtt a Kálvintéri templomba gyűltek össze a konferenczia tagjai, hogy Istennek hálát adjanak az elvett áldásokért. Ezen a vallásos estélyen újra Sauvin lelkész beszélt megkapó, nagy témáról: a lelkek sebeinek gyógyításáról a jelenkorban. Reámutatott a sajgó sebekre s az egyedüli orvosra : Jézusra, a ki kiengesztel, átalakít és reménységet ad. A kereken kidolgozott, illusztrácziókkal gazdagon megvilágított, nagy hévvel, melegséggel elmondott beszédet dr. Szabó Aladár tolmácsolta. Dr. Thaly Lóránt húsvéti költeményt olvasott fel, az énekkar pedig dr. Kováts Lajos Örömkantatéját, a 43. dicséretet, meg egy szép franczia éneket adott elő. „Csak zengje, zengje hálánk, mit tett az Úr velünk", ez volt a vallásos estélynek s vele együtt az egész konferencziának záróhangja. A konferencziának csak külső kereteire mutathathattunk rá ebben a kis referádában. A lelkekben lefolyt titkos munkát csak az Úr Isten ismeri. De bizonyos, hogy sok lélek megmozdulása és fölfrissülése történt ezekben a napokban. „Csak zengje, zengje hálánk, mit tett az Úr velünk." A gyümölcsök majd a munkában, szerte-szét az országban, fogják magukat megmutatni. Vargha Tamás. SZOCZIÁL1S ÜGYEK. A katonák lelki gondozása. Lapunk mult évi 1. számában írtam arról, milyen hasznos missziót teljesít Fekete Gyula lelkész Nagykikindán azáltal, hogy az ott állomásozó katonaság legénységét tervszerűen s a parancsnokság által is elrendelt időben hetenkint vallásos oktatásban részesíti. A katonai szolgálat idejében lehet igazán megragadni az ifjú lelkeket s mily nagyjelentőségű volna ez a misszió, ha lelkészeink mindenütt foglalkoznának ily módon a legénységgel. Sőt egyházkerületeink vagy a Konvent közbenjárására a hadügyi, a honvédelmi minisztériumban bizonyára ki lehetne vinni, hogy az ily módon foglalkozó lelkészek tiszteletdíjban is részesüljenek s a vallásos oktatás az egész hadseregben rendszeresíttessék. Ennek egyházi és nemzeti szempontból való jelentőségét nem szükséges fejtegetnem. Talán egyszer ez az eszme is visszhangra talál és megvalósul. Annál magyobb örömmel kell megemlékeznünk arról, hogy mégis van olyan intézmény, mely a tényleges szolgálatra bevonult legénység művelésére súlyt helyez s ez a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa. Nem kisebb férfi, mint a közigazgatási bíróság elnöke, Wlassics Gyula állott ennek a mozgalomnak az élére s a tanács 12 honvéd és 11 közöshadseregbeli könyvtárt létesített s a mi nemzeti szempontból fontos, 3 Boszniában van (Bilek, Metalkassel, Rogotica), 4 pedig Ausztriában. De a tanács kezdeményezésére az EMKE. 15 honvéd és 6 közöshadseregbeli, a DMKE. 21 honvéd, a FMKE. 7 honvéd, a Budapesti könyvtáregyesület 3 honvédkönyvtárat létesített, összesen tehát 69 könyvtár létesült társa-