Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-29 / 13. szám

előadása gondolkozásra indít s gondolatokat ébreszt; bár határozottan lutheránus állásponton van, de nem hallgatja el. azt sem, a mi a kálvinistákra nézve kedvező. Egyről azonban megfeledkezett, arról, hogy pár év múlva, 1917-ben már a reformáczió négyszázados emlékét ünnepli meg a protestantizmus. Ezeket a századokat felejtette ki kritikai vizsgálatából. A lutherizmus és kálvinizmus összehasonlításában nem szabad pusztán a reformátorok korának hangulatába belehelyezkedni. A 16-ik ós 17-ik században (hátrább nem megyek) a társadalmi érintkezés nem volt individuális jellegű, mint ma, hanem» csoportok szerinti. Ezek a csoportok különböző természetűek voltak (feudális, vallási, czéhbeli stb.) és egymással nem vegyültek. A lutheránust csak olyan szellem hatotta át, a milyet a maga felekezeténél talált, viszont a kálvinistát is, mert csak a maga fajtájával érintkezett. Ezek a csoportok legtöbbször mint ellenségek álltak szemben egymással, annál kevósbbé hathattak egymásra idomítólag. A szétdaraboltságnak ebben a korában lehetett az, hogy az irányadók, vezetők a maguk bélyegét nyomták rá a csoportokra. Az egyén beleveszett a közszellem típusába. Ekkor lehetett lutheránus és kálvinista típusról beszélni. A nagy franczia forradalom véget vetett a típusok szerinti csoport-szellemnek. Hozzájárul még a technika haladása. A közlekedési eszközök kitágították a közlekedést. Az érintkezés óriási és, ezer meg ezerféle. A társadalmi érintkezés egymásra hatása a gondolkozást módosítja, a válaszfalakat bontogatja, elhárítja. Az egyén sokféle nézettel ismerkedhetik meg, mit a hírlapok is elősegítenek. A fölvilágosodás lehetetlenné teszi a haladás elől való elzárkózást. Ebben a korban, európai társadalmunkban, még csak a katholiczizmust lehetne olyannak tekinteni, a hol a vallásos élet ilyen tipikus jelleget mutat s ez is csak azért van, mert a hierarchia fegyelmező hatalma nehezedik híveire; de ez sem a vallásosságnak, hanem inkább a vakbuzgóságnak tipusa. A vallásosságnak különben sem lehet tipusa. (? Szerk.) Van típusa az egyházaknak s az egyházak szerint széttagolt vallásoknak, de magának a vallásosságnak elkülönítő típusa nincs, mert annak az igazságnak örökérvényűnek kell lenni, hogy csak egy keresztyénség van: a bibliai keresztyénség, vagyis : a Krisztus evangéliuma ; a vallásosságnak ez az egyedüli forrása;. minden egyéb, a mi ezt széttagolta, csak a. metafizikai elméletek dogmás keresztyénsége. A vallásosság ebből nem épül. Teljesen igaza van Calixt Györgynek, midőn azt mondja, hogy az, a mi az üdvösséghez szükséges, nem lehet sok; azért a szimbolikus részletek nem kellenek az üdvösséghez. Az üdvösséghez szükséges kevés ismeret sohasem hiányzott az egyházban. Pedig ez a bölcs ember már régen mondta ezt: még a 17-ik században. -Tegyük még. hozzá: ha nem így volna, akkor -— theólogiai képzettség nélkül — az egyszerű nép fia soha sem lehetne vallásos. És ma, a 20 ik században, volna a vallásosságnak külön lutheri és kálvini típusa? A nagy lelki harczát vívó wittenbergi szerzetes megtalálta nyugalmát Pál apostol szavaiban: Megigazulunk Isten előtt hit által. Ebben a bibliai tanban lutheránus és kálvinista egyaránt megnyuglíatik. A vallásosságnak külön típusok szerinti osztályozása ma már csak a kathedrai bölcseség elmélete. És itt már visszatérhetek arra, a mit ismertetésein elején függőben hagytam : Szolgálatot tett-e Szlávik Mátyás barátom protestáns irodalmunknak azzal, hogy Preuss János czikksurozatát lefordította? Azt hiszem, jó szolgálatot tett. Beenged látnunk abba a németországi lutheri felfogás gondolatvilágába, mit ez a munka feltár előttünk. Gondolkozásra és vizsgálatra indít. Lesznek, a kik hangot adnak vizsgálódásuk eredményének s az eszmecsere útján tisztázódnak a nézetek. Eperjes. Csengey Gusztáv. BELFÖLD Statisztikai adatok a „könnyelmű • elválásokhoz''. Mint lapunkban már említve volt, az ezen ügyet tárgyaló összejövetel alkalmával Bud János miniszteri titkár megbízást nyert a kérdést megvilágosító statisztikai adatok összeállítására. A számok élénken és beszédesen illusztrálják és indokolják az ide vonatkozó mozgalmat. I. Az elválások száma Magyarországon volt: az 1881-1885 évek átlagában 999 „ 1886-1890 „ „ 1048 „ 1891-1895 „ „ 1288 „ 1896-1900 „ „ 1278 1900-ban 2095 1907-ben 7054 1910-ben 6880 1905-ben 3561 1908-ban 6157 1911-ben 7404 1906-ban 3827 1909-ben 6Ö94 1912-ben 8132 A legnagyobb és leghirtelenebb emelkedés az 1907. évvel köszönt be. 1906-tól 1912-ig az emelkedés 112°/0

. II. Itt érdekesség kedvéért közlünk egynéhány külföldi adatot. Volt a felbontások, illetve elválások száma: Ausztria Németország Poroszország Bajorország Frariezia-OFSZág Olasz-Ország 1890 767 6220 3907 233' 5457 591 1891 777 6677 4273 308 5752 * 628 1892 801 6513 4125 312 5772 652 1893 856 6694 4247 304 6184 680 1894 858 7502 4780 329 6419 683 1895 838 7326 5484 328 6751 728