Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
PROTESTÁNS KOLAILAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési éshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Egy az egészért! Izsák Aladár. — Vezérczikk: A franczia protestánsok. Bernát István. — Krónika: Kivándorlás. — Tárcza: Korunk és Ritschl theologiája. Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld: Ünnep a Ref. Tanonczotthonban. (phz.) — Misszióügy: A magyar cserkészmozgalom jelenlegi helyzete. Öreg eserkész. — Szocziális ügyek: A harmadik Közhasznú. Kálvinista. — Külföld: Francziaország. Dr. T. 1. Németország. V. J. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Egy az egészért! ..Jobb, hogy egy ember haljon meg, mintsem az egész nép elvesszen." Ján. ev. ll.s o . Ezeket az idézett szavakat a zsidók tekintélyes főpapja, Kajafás mondotta, a ki bizonyára égett a hatalmas Jehova szerelmétől, emésztette nemzete, vallása jövendőjének sorsa-gondja. Pedig most íme, ingatja a Jehova bosszúállásának és félelmetességének trónusát a bocsánat ós bizalom új igéje; pedig most íme, repeszti a szeretet evangéliumának szent mámorú uj bora a ridegtörvény foszladozó, keshedt^régi tömlőit; pedig most íme, halványul a szent papság eddigi tekintélyének tündöklő fénye, orvosolni kell tehát a bajt mielőbb. A bocsánat és bizalom új igéjét az a Názárethi prédikálja; a szeretet evangéliumát az a Názárethi hirdeti ; a szent papság tekintélye annak a Názárethinek közelében oszlik semmivé, mint a fojtó köd az éltető nap ragyogó fénye előtt; a régi törvény, régi erkölcs, régi intézmények létalapjukban megtámadva, annak a Názárethinek munkája folytán elvesztik hitelüket, érvényüket és szükségességüket. Recseg-ropog a hatalmas alkotmány, mert az a veszedelmes ember egymás után szedegeti ki belőle, pozdorjává törve, a korhadt oszlopokat s azok elvesztével az egészségesek is iszonyú robajjal omolhatnak össze, maguk alá temetve az egész választott népet, holott ennek homlokán az örökkévaló Jehova jegye ragyog. „Mintsem hogy az egész nép elvesszen, jobb, hogy egy ember haljon meg." A zsidóknak a maguk szempontjából nemde igazuk vala? De hát Pilátus? Próbálja megmenteni az Urat, de azután rágondol az ő egyéni, majd a római birodalom egyetemes érdekére, mert az egész zsidó nép vak fanatizmusa, dühös elkeseredése követeli Jézus halálát, — kiadja a vádlottat, hiszen minden tekintetben jobb, hogy csak egyetlen ember haljon meg, vesszen el. Pilátusnak a maga szempontjából talán igaza vala. * — A zsidó nép ama Názárethi halálában megérdemelt büntető kivégzést látott csupán. Pilátus Jézus keresztrefeszítését egy jobb sorsra érdemes ember szomorú, de elkerülhetetlen végzetének tekinté . . . Mi, a kiknek fejére kisded korunkban az ő keresztségének vize ömlött s róla kaptuk nevünket; mi, a kik gyermekségünktől kezdve az ő szeretetének és szentségének, jóságának és önfeláldozásának evangéliumával tápláltuk lelkünket; mi, a kik életünk legemlékezetesebb és legáldásosabb fordulópontjain az ő Lelkének megvilágosítását, megtermékenyítését és vezetését érezhettük, de tán éreztük is már (mi, a kik minden böjti időszakban az ő szenvedéseinek szomorú hatása alatt állunk), vájjon mi mit látunk ennek az egynek a halálában ? „Az én vérem sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatjára" — így szól maga az Úr. „Úgy szerette Isten e bűnös világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette" — írja a szeretet apostola. E két idézet mindent megmond. Abban a gyászos és fenséges, szomorú és dicsőséges halálban mi az emberi bűnök kiengesztelését, az égi kegyelem kiáradását és az isteni szeretet tökéletes kijelentését, majd leghatalmasabb diadalát látjuk. Meghalt a mi bűneinkért, hogy eleget tegyen Isten igazságosságának, melyet kihívtak azok. Kiárasztotta az égi kegyelmet, hogy annak áramlási körébe vonva, megújítson és megerősítsen. Kijelentette, sőt a diadalomig fokozta Isten atyai szerelmét, mely hív, keres, utánunk jön egész a gyalázat fájáig, hogy megtalálja s magához emelje a mi lelkeinket is . . . A golgothai kereszthalál után kettéhasadt a templom kárpitja, a kősziklák megrepedeztek. Hasadjon szét
