Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
kornak története azonban egészen megmunkálatlan. Az írók kiválasztása, életrajzi adataik felkeresése, műveik elolvasása, munkásságuk értékelése : mind a szerkesztőre vár. Ferenczi Zoltán nemcsak társai közt a legnehezebb feladat megoldását vállalta magára, hanem általában igen nehéz feladatot kellett megoldania, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy az ilyen munkának megállapított határidőre kell elkészülnie. S e mellett jórészt élő, érzékeny írókkal foglalkozik, lépten-nyomon elégedetlenséget szítva. Nyilvánvaló az a komoly törekvése, hogy minden arravaló íróról megemlékezzék. Ha mégis valaki, a mi könnyen megeshetik, kimaradt, kész a feljajdulás. A ki benne van, de képmása nélkül, lekicsinyelve érzi magát. Ha képe is ott ékeskedik, igen rövidnek találja a róla mondottakat, vagy nem elég méltányosnak, felületesnek, ferde szempontból felfogottnak. Pedig bizonyos, hogy Ferenczi lelkiismeretesen igyekszik tárgyilagosnak, méltányosnak lenni s megérdemli, hogy mi is méltányoljuk fáradságos, de derekas munkáját. Talán nekünk is volna itt-ott némi ellenvetésünk: hogy pl. Tinódi szobra épen nem olyan művészi alkotás, mint a hogy a könyv hirdeti; hogy a nyilvános szobrok fellendítésénél jó volna megjelölni, hol vannak, ki az alkotójuk; hogy némely érdemes írónak (Aranyosrákosi Székely Sándor, Szabó Károly, Pálfy Albert, Balázs Sándor, Baksay Sándor, Abonyi Lajos, Frankenburg Adolf, Pákli Albert, Nagy Ignácz stb.) igazán okadatlanul maradt ki az arczképe, másnak meg benne van, a kinek munkássága nem is esik belé a tárgyalt időszakba s csak épen valahogyan a nevük fordul elő (Móricz Zsigmond, Babics Mihály). Ez azonban már csakugyan egyéni dolog. A könyv szépen, gondosan vau kiállítva. Az előforduló egy pár sajtóhiba olyan szembeötlő, hogy maga magát kiigazítja. Érdemes, hogy a közönség kezébe vegye e könyvet; haszonnal olvashatja. Ara kötve 24 korona. i—y. Értesítés. Mindazokat, a kik dr. Kuyper: A kálvinizmus lényege cz. munkájára előfizettek, vagy aziránt érdeklődtek, tisztelettel értesítjük, hogy a könyv, technikai akadályok miatt, sajnálatunkra csak márczius végén jelenhetik meg. Előfizetéseket még mindig elfogadunk, az előfizetési díj (3 K) vagy a megrendelés bejelentése Czeglédi Sándor nagysallói lelkészhez intézendők. Kérjük az egyes theol. akadémiák tanárait, hogy a munkát az ifjúság figyelmébe ajánlani szíveskedjenek. Theologusok és segédlelkészek a könyvet kedvezményes áron kaphatják. A fordítók. EGYHÁZ, Lelkészi álasztások. Négy héttel ezelőtt a szószékben elhunyt Fábián János lelkész helyére a váczi gyülekezet egyhangú meghívás útján Sáfár Béla őrszentmiklósi lelkészt választotta meg. A sok megpróbáltatáson átment váczi gyülekezet buzgó és tevékeny lelki vezetőt nyert. — Az udvarhelyi egyházmegyébe tartozó égei gyülekezet Benedek Pál jelenlegi szamosangyalosi h.-lelkészt választotta lelkészévé. Lelkészbe'ktatások. Február hó 22-én lélekemelő ünnepélye volt az alberti-irsai ref. egyháznak. Ez a még kicsiny, de szép reményekre jogosító ifjú egyház, mely fáradtságot nem ismerő, áldozatot nem sajnáló buzgó vezetők és egyháztagok néhány évi kitartó munkálkodásának eredményeként lett a „szétszórt csontokból" anyaegyházzá: most ünnepelte egyhangú szeretettel meghívott első lelkipásztorának, Böhönyei Istvánnak beiktatását. Az egyházmegye esperesét, a Bethánia-Egyesület tagjait és énekkarát az állomásnál a gyülekezet tagjai várták és kísérték őket be a parókhiára. Nagy Ferencz esperes I. Kor. III.9 . és IYm . alapján mondott ismert ékesszólásával megható beiktató beszédet. A beiktató beszéd után a Bethánia énekkara énekelt szívet-lelket meghatóan, Istenhez emelve s többeket könnyekig megindítva, egy igen szép régi magyar éneket, lic. dr. Kováts Lajos tanár vezetésével. Az új lelkész az I. Kor. II.X , 2 . alapján tartott bizonyságtétellel köszöntött be. A délutáni istentiszteletet a Bethánia-Egyesület tartotta. Az énekkar négy gyögyörű dics- és hálaénekben ragadta a lelkeket az Örök Szeretet trónja felé. Ifj. Szabó Aladár a Bethánia-Egyesület munkáját cs czélját ismertette, Molnár Elvira szavalt, lic. dr. Kováts Lajos bibliát magyarázott. A lelkészek közül az esperesen kívül, a meghívók késői elkészülte ós szétküldése miatt, csak Perjessy Károly ócsai lelkész volt még jelen, ki szíves szavakkal üdvözölte az új lelkészt. Ugyanezt tette a Bethánia-Egyesület, melyeknek tagjai nagy szeretettel működtek közre, hogy minél áldásosabbá tegyék az ünnepélyt. A Filadelfia Diakonissza-Egyesület nevében az egyesület lelkésze küldött meleghangú üdvözlő sorokat. — A békésszentandrási gyülekezet február 8-án iktatta be állásába újonnan választott lelkészé, Marjai Gézát. — A nagyberegi egyházközség új lelkészének, Bary Gyula volt beregdaróczi lelkésznek pedig 15-én volt az ünnepélyes beiktatása. — Itt említjük meg, hogy Marjay Károlyt, a budafok-albertfalvai ref. egyház első rendes lelkészét, márczius 1-én délelőtt iktatják be állásába. Ez alkalommal délután 4 órakor a Kossuth Lajos-utczai polgári iskola tornacsarnokában „beiktatási ünnepély" is lesz szépnek ígérkező programmal. Erről a jövő számban bővebben emlékezünk. Örömünnep Tabajdon. A tabajdi ref. gyülekezet febr. 1-én meghívás útján nagy szótöbbséggel B. Szabó János peterdi lelkészt választotta meg. Az új lelkész febr. 24-én mutatkozott be híveinek, mely alkalommal a személye iránti ragaszkodásnak legszebb tanujeleivel találkozott. Az alcsuti állomáson fogadta az egyházközség küldöttsége, melynek élén Pápay János gondnok üdvözölte az új lelkészt, a ki köszönetmondás után, fehérruhás lányok sorfala között ment kocsijáig. A menet élén lovasbanderium haladt, melyet Tabajd határán állított meg az újabb üdvözlő küldöttség, melynek szónoka a község nevében üdvözölte a lelkipásztort. A parókhián, hol összegyűlt az egész község, a presbitérium élén Jánosi György s.-lelkész köszöntötte az új lelkészt, a ki itt újból, — ^mielőtt új otthonának küszöbét keresztül lépte — jó bizonyságot tett a szeretetről, melynek jegyében szolgálni akar. A lelkész megjelenése, egyénisége a legjobb benyomást keltette. A könnyekig megható volt az a jelenet, a mikor a buzgó gyülekezet a vasútállomásnál az ifjú pap szavai után kalaplevéve reázendített a VIII. zsoltárra, a parókhián pedig a XXXIII. zsoltárra. Valóban a szívből fakadt az ének, mert nemcsak az új lelkésznek, de az Úrnak is örvendeztek, hogy
