Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 8. szám

mes e fölött egy kissé elgondolkozni . . . Mily erős lesz a külső kapocs a római egyház és hívei között, hogy ez utóbbinak, ha hitelre szorul, nem kell a 10—127<rOt fizetni azért, mert pénzdrágaság van. Sokat megszédített már nálunk a túloldali olcsóbb üdvösség, hát még majd az olcsóbb hitel, a mi csupán zsebbe vág." Majd csöndes rezignáczióval teszi hozzá: „Lehetne erről a kérdésről íveket összeírni, de minek? Hátha még azt gondolják, hogy ismét egy egyházi pénzintézet fölállításáról írok. Isten ments! Nem szoktunk mi idejében megtenni sem­mit ! Majd 15—20 év múlva. Mikor elönt bennünket az irigység. A mikor már úgy ég a fejünk fölött a ház, hogy el se tudjuk oltani. Éljünk mi csak Pató Pál mód­jára. A fődolog a kényelem . . ., no meg a koldulás." — Érdemes ezeket a keserű igazságokat a mi lapunkban is megörökíteni. Olvasásuk közben eszünkbe jut, hogy a református egyháznak is vannak ilyen „nebántsvirág"­szerű milliói, a melyek ott húzódnak meg szerényen az egyik nagy pénzintézetben. Erről az ügyről egyébként bővebben is megemlékezünk. Gróf Festetich Gyuláné, a ki állandóan Wildon­ban lakik, de külföldön is hü olvasója lapunknak és egész szívvel érdeklődik hazai ref. egyházunk sorsa iránt, újból szép tanújelét adta áldozatkészségének és nemes­lelkűségének. A pókafalvai ref. egyház sorsát karolta most fel s bőkezű adományait újabbal tetézte. A póka­fálvi ref. templom renoválására 800 K-t, a papilakás építési költségeire 300 K-t, s a pókafalvi „Bethlehem"­egylet nemzeti missziója felkarolására 400 K-t, összesen 1500 K-t juttatott e nevezetes magyar református vég­várnak. — íme a munka, a melyet Torró Miklós lelkész hív lélekkel folytat, megnyitja a szíveket és áldást hoz. A nemesszívű grófné követésre méltó példát mutat arra, hogyan kell szeretni á hazát és az egyházat. Isten ál­dását kívánjuk e helyen is életére. A példát reméljük sokan fogják követni, hogy érezzék a pókafalviak és sok más életre keltendő egyház és intézmény, hogy nin­csenek elhagyatva, nem állnak immár egyedül! A kassai protestánsok és a sajtó. Vonatkozással e lap mult számára idevonatkozólag közölt megjegyzé­sünkre, örömmel értesülünk arról, hogy a kassai protes­táns egyházak már régóta igénybe veszik a sajtót a hívekkel való közösség fenntartására. Az evang. (magyar­német) egyház ez évben már a 34-ik évkönyvét adja ki; a ref. egyház pedig, 1894 óta, minden nevezetesebb alkalommal emlékkönyvet ad ki és oszt szét a hívek közt; húsz év alatt öt emlékkönyvet adott ki s emellett lelkészének hat egyházi beszédét osztotta ki sok példány­ban a hívek közt. Időszaki újság kiadására egyelőre nincs szükség, mert a helybeli sajtó — pártkülönbség nélkül — készséggel közöl bármely egyházi mozzanatot. Változás a szlavóniai ref. egyházak és iskolák ügyeiben. Antal Gábor püspök elhunytával a szlavóniai ref. akczió ügyeinek vezetését a konvent elnöksége vette át, mely az egyház-alkotmánynak megfelelően az illeté­kes esperesi hivatalok útján fogja az ügyeket intézni. A konvent elnöksége ezen kívül a maga részéről is kí­ván felügyeletet gyakorolni a szlavóniai ref. intézmé­nyekre s erre nézve Ágoston Sándor kórógyi lelkészt megbízta a szlavóniai ref. magyar iskolák felügyeletével, mely megbízás azonban az egyes egyházmegyék által kiküldött iskolalátogatók jogait nem érinti. A jezsuiták névtára. A jezsuiták „magyar tarto­mánya" legutóbb adta ki új névtárát, mely szerint a társaságnak Magyarországon a következő helyeken van­nak rendházai: Kalocsán 56 taggal, Budapesten 23 tag­gal, Nagyszombatban 36 taggal, Szatmáron 16 taggal, Nagykapornakon 13 taggal, Pécsett 9 taggal és Pozsony­ban 12 taggal. A tartományon kiviil tartózkodik 41 ma­gyar rendtag. A magyar tartományhoz tartozók összes száma 207. Az egész világon 16,715 rendtag él; közülük 8188 fölszentelt pap, 4400 skolasztikus ós 4137 többi testvér. ISKOLA. A budapesti ref. tlieol. akadémián f. hó 17-én volt Kátai Endre tolnai és Nagy Ferencz pesti e. m. esperes által nagylelkűen adományozott pályadíjak odaítélése és kiosztása, A Kátai Endre által ki1 űzött pályadíjat, 120 K-t a kijelölt tételre „Jézus viszonya a törvényhez", beérkezett két egyenlő értékű dolgozat szerzői Gócza József és Tantó János IV. éves hallgatók között osz­totta meg a tanárkar Marton Lajos igazgató-tanár bírá­lata alapján. A Nagy Ferencz esperes által adott 100 K-t dr. Szőts Farkas bírálata értelmében B. Pap Lajos III. éves hallgató nyerte el. Mindkét díj ily értelmű ki­adásához az adományozó esperesek is hozzájárultak. Örömmel jelentjük, hogy mindkét esperes főiskolánk iránti szeretetből kifolyólag újból hasonló összegű pálya­díjat ajánlott fel. A tanárkar az illető szaktanárok elő­terjesztése alapján a következő két tételt, jelölte ki. A 120 K-ás díjra: „A magyar protestantizmus küzdelme az ellenreformáczió ellen a 17-ik század első felében". A Nagy Ferencz 100 K-ás díjra pedig: „A gyermeklélek­tan és a ker. valláserkölcsi nevelés". Mindkét tételre az akadémia jelen és jövő tanévi hallgatói pályázhatnak. Határidő 1914 deczember 31. A mezőtúri ügyre vonatkozólag dr. Adám Sándor­tól, a felfüggesztett egyházi főgondnoktól vettünk hosz­szabb levelet. Lapunkban nincs tér ilyen hosszabb ter­jedelmű polémiák lefolytatására s így ennek a levélnek is csak rövid tartalmát adhatjuk. Dr. A. S. írja, lo»gy ő és a presbitérium nem az egész tanárkart illette azzal a váddal, hogy egyházromboló munkát végez, hanem közülük csak négyet. Kijelenti, hogy nekik a főgim­názium épen olyan, vagy még féltettebb kincsük, mint azoknak a tanároknak, a kikkel a presbitérium ellentétbe jutott. Mondja, hogy a presbitérium mély „megdöbbenés­sel" vette tudomásul, hogy az egyházi felsőbbség nem a szóbanlévő 4 tanárt, hanem az elnökséget függesztette fel. Állítja, hogy a minisztériumban tényleg megvan az illető vallástanárnak a felsőleányiskolai vallástanári állás­tól való elmozdítására vonatkozó rendelet és rosszhiszemű állítás az, hogy ő azért harezol a szabadkőművesek ellen, mert nem vették fel a testvériség kötelékébe. Erre ő soha kísérletet sem tett. — Ezeknek közlésével lezárjuk most ez alkalommal az „eset" tárgyalását. Az egész ügy mo-t vizsgálat és majdan bírósági eljárás tárgyául szol­gál. A vitázó felek egyikének sem lehet oka és kétsége a felől, hogy az illető fórumok teljes objektivitással fog­nak eljárni és ítélkezni. Nem lesz tlieol. fakultás a pozsonyi egyetemen. Az ev. egyet, egyház közgyűlési határozatából kifolyólag fölterjesztést intézett már 1912-ben, majd 1913 őszén is a vallás- és közoktatási miniszterhez az iránt, hogy az új pozsonyi egyetemen ev. theol. fakultás szervesztessék államköltségen. A miniszter az egyetemes egyház elnök­ségéhez legutóbb intézett leiratában arról értesíti az ev. egyházat, hogy — tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, továbbá arra, hogy az 1912:26. t.-cz. életbelépésétől számítandó 10 esztendőben rendelkezésre álló összegek első sorban a legsürgősebb és legfontosabb építkezésekre

Next

/
Oldalképek
Tartalom