Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHAZfesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Ifjúság. Y. — Vezérozikk: Könnyelmű elválások. Bernát István. — Második czikk: Pásztortűz. Orth Ambrusné — Krónika: Szemelvények. „Menj templomba." Haeckel. — Iskolaügy: A protestáns jogakadémiák végnapjai II. Dr. Móricz Károly. — Szocziális ügyek: A kolozsvári Közhasznú. Kálvinista. — Külföld : Francziaország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. sugaraival nem is hinti tele, de az igazi derűs lélek melegségének erejével elárasztja még akkor is, a mikor abban a hitben élünk, hogy a földi élet csak zarándok-út lehet s a tökéletesebb csak ezután következik a számunkra. Az ifjúság öntudatra ébredése azonban, mint minden a világon, kétoldalú. Felébredés a jóra és fel a rosszra, felébredés az idealizmus számára s fel az egoizmus számára ; felébredés a hitnek s fel a hitetlenségnek. S bármennyire erős legyen is a hitetlenség számára való felébredés, én szilárdul hiszem azt, hogy ez csak muló jelenség. Csak időben történt amazok ébredése korábban s a mi ifjúságunk öntudatos élete igazi erejét, a hit és vallás világában, csak ezután mutatja meg igazán. És azok az évek lesznek csak valóban döntő jelentőségűek erre az egyházra, erre a társadalomra nézve. A mikor már faragott nyilakká lesznek a „serdülő fiak", s nemcsak hősök kezében lesznek fegyverek gyanánt, hanem önként is eljutnak oda, a hová őket az Úr küldte és szánta. S ha az ótestamentum és a zsoltárszöveg megszorítását eltüntetjük s a „fiak" helyett a „gyermekek" szót tévén, ezáltal megszüntetjük a hitünkért és a Krisztus komolyságáért vívott küzdelemben a nemek közti különbséget: meg fogjuk látni azt, hogy az ifjúság öntudatos hitéletének legnemesebb megnyilvánulásai fiúknál és leányoknál egyforma szépségben és erőben jelentkeznek és akkor örülnünk kell annak, hogy ez a század az ifjúság százada. A győzelem az övék, mert az Úr Lelke megújult erővel ismét itt munkál közöttük. Mint a szél jő és megy, de nem tudjuk, honnan és hová . . . Mi csak a tényeket látjuk, azt, hogy mindig jobban és jobban telik meg az Úr tegze s minden egyes nyíl öntudatos lélekkel s önként várja az Úr parancsolatát, hogy mely irányban repüljön, milyen munkát kezdjen el vagy végezzen be. Y. Az Élet Könyvéből. Ifjúság. „Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét .. . 127. Zsolt. 4. v. Vannak szavak, épen úgy, mint emlékek, a melyeknek derűs ragyogását semmi sem homályosíthatja el számunkra. Vannak fogalmak, épen úgy, mint helyek, a melyek csak örömöt, frisseséget, melegséget, boldogságot juttatnak eszünkbe. Ilyen ez is, hogy: ifjúság 1

Micsoda gazdag, meleg csengése van ennek a szónak s milyen színes ragyogó lenne akkor, ha nem koptatták volna ezt el annyira a mi korunkban. Mert most nemcsak a gyermek, hanem az ifjúság századát is éljük. S a mellett, hogy az emberiség, az egyház és a társadalom mind egészségesebb czéltudatossággal foglalkozik az ifjúsággal, van egy másik nagyszerű jelenség is, "a mely mindenek fölött leköti a figyelmünket. Az, hogy az ifjúság ma sokkal hamarabb ébred öntudatra, mint régebben. Korábban érik. S a kik e fölött keseregnek s az ifjúság bohó gondatlanságáért, vidám, perczről perezre élésének felelősség nélküli korszakáért rajonganak, elfelejtenek egy dolgot: azt, hogy a gyermeki és ifjúi öntudatlanság is csak a mi későbbi, érett öntudatunk szemüvegén keresztül válik igazán poétikussá s végeredményében a legszebb, leggazdagabb, legvirágzóbb élet is az öntudat ébredésével, fejlődésével és virágzásával haladhat csak párhuzamosan. S ha szép is apáink napsugaras ifjúkori meséinek rózsaszínű köde, a római és görög világ pogány derűjének halavány mellékíze azért néha-néha kiérzik belőle. És mindez a szépség nem vetekszik azzal a fénnyel és ragyogással, a mely az öntudatos keresztyén ifjúság komoly életének útját, ha a gondtalan bohóság csillogó