Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

a külső és belső egyházépítés kívánatos összhangjáról, mely — fájdalom — oly kevés gyülekezetünkben van meg teljes mértékben. Lapunk korlátolt terjedelme miatt nem közölhetjük a beszámolót, hanem arra kérjük érdeklődő olvasóinkat, forduljanak a kiváló lelkészhez (Buj, Szabolcs m.), ki készséggel megküldi nékik a beszámolót. Egyházmegyei felügyelöbeiktatás. Az arad-békési egyházmegye most megválasztott felügyelőjét, br. Solymosy Lajost, január 27-én iktatta be hivatalába az Aradon tartott rendkívüli közgyűlésen. Aranykönyv. Munkácsy Süteő István rimaszombati földbirtokos a fiumei egyháznak két aranyozott kelyhet és egy díszes ezüst korsót ajándékozott. A mult évben a gyülekezeti tagok közt azzal kezdte meg a szűkebbkörű gyűjtést, hogy írásban ígérte meg egy 12 változatú orgona fölépítését. — Orth Ambrusné, kit lapunk hasábjairól is ismernek olvasóink, legutóbb 100 K-t adományozott a budapesti ker. ifjúsági egyesületnek. A jótett önmagában hordja jutalmát! Kérelem prot. egyházaink lelkészeihez. A Ker. Diákok Világszövetsége minden évben szokásos imanapját az idén február hó 22-re, vasárnapra tűzte ki. Mindenfelé, a hol csak az evangéliumi keresztyénség megérti e Világszövetségnek felhívását, azért száll Istenhez imádság e napon, hogy a jelen főiskolai diákságra, a jövő nemzedék vezető elemére terjessze ki különös hatalommal kegyelmének munkáját. Az amerikai és indiai, a német és délafrikai, a holland és nagybritanniai, a skandináv és kínai keresztyének e nagy egyesült könyörgéséhez miért ne csatlakoznának a magyarországi evangéliumi egyházak is? Nem egyik legsúlyosabban sinylett betegsége-e egyházi életünknek, hegy ijesztő mértékben elveszti az intelligens rétegek hűségét? És nem egyik jellegzetes nemzeti csapásunk-e épen az, hogy a kik élvezik a nagyobb műveltség nyújtotta előnyöket és kiváltságokat, nem érzik át, hogy ezekkel együtt fokozott felelősség is jár a nemzet, a társadalom és az egyház önfeláldozó építésében ? Azt hisszük tehát, hogy indokolt az a tiszteletteljes kérésünk, mellyel prot. egyházaink lelkészeihez fordulunk, hogy használják fel febr. 22-ét arra, hogy igehirdetésükben gyülekezetük elé vigyék és imádságukban Isten színe előtt, is megemlítsék ezt az óriási jelentőségű kérést, a tanulóifjúság megnyerését az Isten országa szolgálatára. Még a legegyszerűbb emberekből álló gyülekezetnek is élénk tudatába kell vésni azt, hogy a diákság, az egyetemi ifjúságnem könnyelmű mulatozásban eltöltött életet, hanem a későbbi szolgálatra való komoly készülést jelent. Ha népünk ilyen várakozással fog tekinteni a városi iskolákban tanuló „fiatal urakra", azok igyekezni fognak e szinvonalat megütni. Sok léhaságnak és bűnnek, mely diákságunkban uralkodik, az a magyarázata, hogy nem várnak el mást, jobbat, komolyabbat tőlük. Imádkozzunk e napon különösen egyházaink tanintézeteiért, hogy azok necsak a tudománynak, hanem a hivő jellemnek is iskolái legyenek. Kérjük Isten áldását középiskolai vallástanáraink működésére, melynek jelentőségét az egyház jövendője szempontjából távolról sem szoktuk eléggé méltányolni. És emlékezzünk meg magának a diákságnak minden olyan önkéntes igyekezetéről, r

mellyel közelebb akar jutni az Élet Fejedelméhez, az Úr Jézus Krisztushoz. Mint sok gyengeséggel küzködő, de Istennek hála, nem eredménytelenül működő ilyen mozgalmat, ajánljuk a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséget is mindazok érdeklődésébe és buzgó imádságába, kik e napon meg akarnak emlékezni a diákság vallási érdekeiről. Budapest, 1914 febr. 10. Rényi György, a MEKDSz. elnöke. Ifj. Victor János, a MEKDSz. főtitkára. U. i. Szövetségünk központja: Budapest, IX.,Ráday-u. 23., szívesen megküldi kérésre annak a felhívásnak a szövegét, melyet az imanap megtartására vonatkozólag a Világszövetség küldött ki mind az öt földrész keresztyéneihez. A zágrábi reformátusok különválása. Evangélikus forrásból vesszük az alábbi hírt: „A zágrábi gyülekezet kettészakadás előtt áll; a református atyafiak ki akarnak válni és önállósulni. Ebben semmi kifogásolni való nem volna, de az az érdekes, hogy a kiválni akaró fél az egyház összes ingó és ingatlan vagyonán osztozkodni akar, a mikor minden egyházi vagyon tisztán evangélikus jellegű volt kezdettől fogva. Evangélikusok voltak a gyülekezet alapítói, papjai, tanítói, — ezek gyűjtöttek, takarékoskodtak — és most az újabban csatlakozott reformátusok osztozkodni akarnak". Némi kétkedéssel kell ezt a híradást fogadnunk. Sejtjük, hogy a többi horvátszlavonországi gyülekezetek szétválasztásánál fölmerült nehézségek alkalmasint Zágrábban is ismétlődni fognak, ezért nagyon szeretnők, ha református részről is reámutatnának az illetékesek a dolgok állására. Istentisztelet vetített képekkel. A Frankfurter Zeitung január 30 iki száma írja, hogy a vetített képek előtt a templomok is megnyílnak. A Halle mellett fekvő Schkeuditz nevű városkában az istentiszteletek egy részét időközökben megismétlődő vetített képes istentiszteletek váltják föl. A lelkész fölolvas a bibliából egy fejezetet, vagy elmond egy missziói történetet s eközben az olvasottak illusztrálására a vásznon vetített képek láthatók. Az éneke^könyvet is otthon hagyják a hívek. Az énekek szövegét is vászonra vetítik jó nagy betűkkel. Az egyháztanács állandósítani akarja a vetítettképes istentiszteleteket, mert a hívek között nagy az érdeklődés irántuk. Claparéde Sándor hagyománya. Gampert M. A. genfi közjegyző Darányi Ignácz egyházkerületi főgondnoklioz következő levelet intézte: „Claparéde Sándor úr, a ki a mult év november 1-én Budapesten hunyt el, családja részére utasításokat hagyott hátra, melyekben azon óhajt fejezte ki, hogy százezer frank osztassék ki emberbaráti és vallásos czélokra. Anélkül, hogy közelebbi megjelöléseket tett volna, azon kívánságának adott kifejezést, hogy ezen összeg egy része oly czélokra fordíttassék, a melyek Magyarországot érdeklik. Ezen végső akarat végrehajtásaképen boldogult Claparéde Sándor fivérei és nővérei már huszonkétezer frankot le is fizettek Choisy Jenő tanár úr kezéhez a magyar tanulók genfi bizottsága részére. Ezenkívül némely adományokat kívánnak tenni magyar reformált intézmények részére és engem megbíztak, hogy Ont megkérdezzem, volna-e olyan szíves ezen adományokat kiosztani a jelzett intézetek közt. Ezek a következők: a Kálvin-Szövetségnek 1000, a magyar református konventnek 1000. a Kálvineumnak 500, a Keresztyén Ifjúsági Egyletek Nemzeti Bizottságának 600, a Budapesti Keresztyén Ifjú-ági Egyletnek 500, a Keresztyén Diákok Szövetségének 200, a Lorántffy Zsuzsanna-Egyletnek 200, a Kálvin János önképzőkörnek 50, összesen 4050 frank. Azon esetben, hogyha Ön vállalkoznék azon különös szívességre, hogy ezen összegeket rendeltetésük helyére juttatja, meului!deném a 4050 frankra rugó egész összeget egy Budapestre intézett cheque-ben vagy más, Ön által meghatározandó módon és Ön lenne szíves a különböző egyletek nyugtáit nekem megküldeni. Előre megköszönvén azon segítséget, melyet, reményünk szerint, Ön lesz szíves ez ügyben tanúsítani, fogadja kérem kiváló nagyrabecsülésem nyilvánítását."